Ugrás a fő tartalomra

Amíg ti

a westiket nézegettétek itt a blogon, én messze jártam.


Ahol már csak mi beszéltünk magyarul.

És megnéztük a parti várost. Igaz a hír, van ilyen.




Ott jártunk, ahol Lamborghini gyártja a traktort,


és Pininfarina tervezi a biciklit,


és ahol úton-útfélen lehet kávézni.



És kávéztunk is. Ittuk a kávét jegesen

Ezt Magyarországon miért nem lehet kapni????????
és forrón.



Az idő múlását nem percekben mértük,


de volt, amikor órákban gyönyörködtünk.



Volt, hogy a szépség a lábunk előtt hevert,


és volt, amikor fentről ragyogott ránk.

Többnyire megmaradtunk a felszínen,






de néha elborítottak a hullámok,




és a dolgok mélyére néztünk.







A fények tompák voltak,


a színek élénkek.






Napközben csak dudolásztunk, hogy autók a tenger felé,


és bálnák, ki a partra,




de este megszólalt a nagy zene, és indult a nagy tánc is.


Az eső után
kisütött a nap,


hogy csak úgy káprázott bele a szemünk.


A falak homokból épültek,

és a tornyok az égig értek.


Néha óriások tornyosultak előttünk,



de tudtuk, vannak nálunk is kisebb teremtmények.


Megtanultuk, hogy néha érdemes ugyanazt kétszer is megnézni,


mert lehet, hogy másodszorra még jobban tetszik.


Vittük magunkkal az otthon darabkáit,



és volt, hogy olyat láttunk, amitől rögtön otthon éreztük magunkat.


Jól telt ez a hét a nyárban.


És mire hazaértünk, ősz lett.





 

Megjegyzések

  1. Köszönöm ezt a sétát. Nagyon élveztem.

    VálaszTörlés
  2. Hidd el, mi is. Már 4x voltunk ugyanott, de még mindig nem unjuk. És legszívesebben azt a választ írnám, hogy Szívesen, máskor is!

    VálaszTörlés
  3. Nagyon ötletes volt ez az útibeszámoló a sok fotóval! Köszi!

    VálaszTörlés
  4. Nagyon szép helyeken jártatok és jól sikerült a képes beszámoló! Kicsit irigy vagyok. :-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Unatkozni jó!

MÉSZÖLY ÁGNES
BARNI ÉS AZ UNATKOZÓMŰVÉSZ
Barni már a harmadik napon utálta a vakációt. Ez a rémes semmittevés az, amiről az unokatestvérei hetek óta álmodoznak? Ez a végeláthatatlan unalom, amit sóhajtozva emlegettek az óvó nénik? Ez a tömény semmi, ami miatt Lolkával, a legjobb barátnőjével minden reggel ki kellett számolni, hogy "hányat alszunk még"? Lolkának könnyű, ő a vakáció első napján leutazott a nagymamájához, de Barninak itt kellett maradnia az aszfaltszagú belvárosban. Anya nagy komolyan megbeszélte vele, hogy csak ezt a pár hetet kell kibírnia, aztán ők is elmennek a tengerhez. De addig még negyvenkettőt kell aludni, és az olyan elképzelhetetlenül sok, hogy Barni jobbnak látta, ha nem is gondol rá. Ha legalább nem egyedül lett volna nap mint nap! De a barátaiközül mindenki elutazott. Így hát Anya minden reggel összepakolta Barnit és két plüssállat barátját: Eleket és Benőt. Elek barna volt és víziló-forma, Benő szürke és elefánt-féle. Barni legszívesebben a jobb …

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…