gondolok az átlagos hétköznapokra, az ovis, iskolás időre. Ma például teljesen váratlanul rátaláltam arra a listára, amit májusban adtak a tanárnénik, hogy milyen tanszerekre lesz szükség a 2. osztályban. Ennek annyira megörültem, hogy a lelkesedésem átragadt Elsőszülöttemre is, és együtt átnéztük, hogy mi van itthon, készleten, és miket kell beszereznünk.
Jelentem, jól állunk.
És ha már úgyis előszedtük a tankönyveket, nekiálltunk sütit csinálni.
Ostyalap volt itthon. A magyar kapható szinte minden boltban, de mi ezt az orosz (ukrán?) változatot szeretjük jobban, ennek vastagabb a tésztája. Az Arbat boltokban kapható.
Vajas krémet csináltunk. Sok vaj (1/2 kg), porcukor, kakaópor. 4 részre osztottam, és a kisasszonyok megkentek vele 2-2 ostyalapot. (A finommotorika meg a kéz-szem koordináció fejlesztése ezzel ki is van pipálva - mondom én, hogy készülünk az iskolára. )
A tetejére csak üres, krém nélküli lap kerül.
És most jön a legnehezebb rész. A lapokat ugyanis le kell súlyozni, hogy ne kunkorodjanak fel, hanem szépen összeragadjanak, és egy éjszakán át hagyni kell pihenni.
Elő hát a (tan)könyvekkel - mindegy, csak jó nehéz legyen.
Reggel gyorsan megcsináltam a csokimázat, és a tetejére simítottam. Elsőszülöttem szerint úgy nézett ki, mint egy összecsokizott matekfüzet.
A süti "anyakönyvi" neve Pisinger-torta, minek hallatán minden, már stabilan szobatiszta gyerek minimum vihogni kezd - már csak ezért is tökéletes pulyahülyítő.
Valahányszor ezt a sütit készítem, a Párom bepróbálkozik a házi nápolyi elnevezéssel, de nem hagyjuk.
Másodszülöttemet nem kötik gúzsba a magyar nyelvben már meglévő szavak, olyannyira, hogy nem is szentel különösebb energiát a megjegyzésükre, hanem kitalál másokat a meglévő szavak helyett. Ő ezt szótár-sütinek hívja.
És aktualizáltuk a várakozás képkeretet is. Az aktuális számot táblafilccel írják a kisasszonyok minden reggel az üvegre.
(Igen, lehet azon problémázni, hogy miért nem magyarul van. Semmi ilyesmit nem találtam magyar nyelven, úgy tűnik, nálunk nem szokás örülni az iskolakezdésnek. Örülünk hát angolul. És ezek az egyszerű kis feliratok arra is jók, hogy közelebb hozzák a gyerekekhez a hétköznapi, "beszélt" angolt, mert az iskolákban ez szinte teljesen elsikkad.)
Aki szeretne ilyen visszaszámlálós, iskolavárós játékot magának, innen letöltheti.
Egy másik változatot találtam itt.
Jelentem, jól állunk.
És ha már úgyis előszedtük a tankönyveket, nekiálltunk sütit csinálni.
Ostyalap volt itthon. A magyar kapható szinte minden boltban, de mi ezt az orosz (ukrán?) változatot szeretjük jobban, ennek vastagabb a tésztája. Az Arbat boltokban kapható.
Vajas krémet csináltunk. Sok vaj (1/2 kg), porcukor, kakaópor. 4 részre osztottam, és a kisasszonyok megkentek vele 2-2 ostyalapot. (A finommotorika meg a kéz-szem koordináció fejlesztése ezzel ki is van pipálva - mondom én, hogy készülünk az iskolára. )
A tetejére csak üres, krém nélküli lap kerül.
És most jön a legnehezebb rész. A lapokat ugyanis le kell súlyozni, hogy ne kunkorodjanak fel, hanem szépen összeragadjanak, és egy éjszakán át hagyni kell pihenni.
Elő hát a (tan)könyvekkel - mindegy, csak jó nehéz legyen.
Reggel gyorsan megcsináltam a csokimázat, és a tetejére simítottam. Elsőszülöttem szerint úgy nézett ki, mint egy összecsokizott matekfüzet.
A süti "anyakönyvi" neve Pisinger-torta, minek hallatán minden, már stabilan szobatiszta gyerek minimum vihogni kezd - már csak ezért is tökéletes pulyahülyítő.
Valahányszor ezt a sütit készítem, a Párom bepróbálkozik a házi nápolyi elnevezéssel, de nem hagyjuk.
Másodszülöttemet nem kötik gúzsba a magyar nyelvben már meglévő szavak, olyannyira, hogy nem is szentel különösebb energiát a megjegyzésükre, hanem kitalál másokat a meglévő szavak helyett. Ő ezt szótár-sütinek hívja.
És aktualizáltuk a várakozás képkeretet is. Az aktuális számot táblafilccel írják a kisasszonyok minden reggel az üvegre.
(Igen, lehet azon problémázni, hogy miért nem magyarul van. Semmi ilyesmit nem találtam magyar nyelven, úgy tűnik, nálunk nem szokás örülni az iskolakezdésnek. Örülünk hát angolul. És ezek az egyszerű kis feliratok arra is jók, hogy közelebb hozzák a gyerekekhez a hétköznapi, "beszélt" angolt, mert az iskolákban ez szinte teljesen elsikkad.)
Aki szeretne ilyen visszaszámlálós, iskolavárós játékot magának, innen letöltheti.
Egy másik változatot találtam itt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése