Ugrás a fő tartalomra

Néha már

gondolok az átlagos hétköznapokra, az ovis, iskolás időre. Ma például teljesen váratlanul rátaláltam arra a listára, amit májusban adtak a tanárnénik, hogy milyen tanszerekre lesz szükség a 2. osztályban. Ennek annyira megörültem, hogy a lelkesedésem átragadt Elsőszülöttemre is, és együtt átnéztük, hogy mi van itthon, készleten, és miket kell beszereznünk.
Jelentem, jól állunk.
És ha már úgyis előszedtük a tankönyveket, nekiálltunk sütit csinálni.
Ostyalap volt itthon. A magyar kapható szinte minden boltban, de mi ezt az orosz (ukrán?) változatot szeretjük jobban, ennek vastagabb a tésztája. Az Arbat boltokban kapható.



Vajas krémet csináltunk. Sok vaj (1/2 kg), porcukor, kakaópor. 4 részre osztottam, és a kisasszonyok megkentek vele 2-2 ostyalapot. (A finommotorika meg a kéz-szem koordináció fejlesztése ezzel ki is van pipálva - mondom én, hogy készülünk az iskolára. )



A tetejére csak üres, krém nélküli lap kerül.



És most jön a legnehezebb rész. A lapokat ugyanis le kell súlyozni, hogy ne kunkorodjanak fel, hanem szépen összeragadjanak, és egy éjszakán át hagyni kell pihenni.
Elő hát a (tan)könyvekkel - mindegy, csak jó nehéz legyen.



Reggel gyorsan megcsináltam a csokimázat, és a tetejére simítottam. Elsőszülöttem szerint úgy nézett ki, mint egy összecsokizott matekfüzet.


A süti "anyakönyvi" neve Pisinger-torta, minek hallatán minden, már stabilan szobatiszta gyerek minimum vihogni kezd - már csak ezért is tökéletes pulyahülyítő.
Valahányszor ezt a sütit készítem, a Párom bepróbálkozik a házi nápolyi elnevezéssel, de nem hagyjuk.
Másodszülöttemet nem kötik gúzsba a magyar nyelvben már meglévő szavak, olyannyira, hogy nem is szentel különösebb energiát a megjegyzésükre, hanem kitalál másokat a meglévő szavak helyett. Ő ezt szótár-sütinek hívja.


És aktualizáltuk a várakozás képkeretet is. Az aktuális számot táblafilccel írják a kisasszonyok minden reggel az üvegre.
(Igen, lehet azon problémázni, hogy miért nem magyarul van. Semmi ilyesmit nem találtam magyar nyelven, úgy tűnik, nálunk nem szokás örülni az iskolakezdésnek. Örülünk hát angolul. És ezek az egyszerű kis feliratok arra is jók, hogy közelebb hozzák a gyerekekhez a hétköznapi, "beszélt" angolt, mert az iskolákban ez szinte teljesen elsikkad.)
Aki szeretne ilyen visszaszámlálós, iskolavárós játékot magának, innen letöltheti.


Egy másik változatot találtam itt.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…