Ugrás a fő tartalomra

Néha már

gondolok az átlagos hétköznapokra, az ovis, iskolás időre. Ma például teljesen váratlanul rátaláltam arra a listára, amit májusban adtak a tanárnénik, hogy milyen tanszerekre lesz szükség a 2. osztályban. Ennek annyira megörültem, hogy a lelkesedésem átragadt Elsőszülöttemre is, és együtt átnéztük, hogy mi van itthon, készleten, és miket kell beszereznünk.
Jelentem, jól állunk.
És ha már úgyis előszedtük a tankönyveket, nekiálltunk sütit csinálni.
Ostyalap volt itthon. A magyar kapható szinte minden boltban, de mi ezt az orosz (ukrán?) változatot szeretjük jobban, ennek vastagabb a tésztája. Az Arbat boltokban kapható.



Vajas krémet csináltunk. Sok vaj (1/2 kg), porcukor, kakaópor. 4 részre osztottam, és a kisasszonyok megkentek vele 2-2 ostyalapot. (A finommotorika meg a kéz-szem koordináció fejlesztése ezzel ki is van pipálva - mondom én, hogy készülünk az iskolára. )



A tetejére csak üres, krém nélküli lap kerül.



És most jön a legnehezebb rész. A lapokat ugyanis le kell súlyozni, hogy ne kunkorodjanak fel, hanem szépen összeragadjanak, és egy éjszakán át hagyni kell pihenni.
Elő hát a (tan)könyvekkel - mindegy, csak jó nehéz legyen.



Reggel gyorsan megcsináltam a csokimázat, és a tetejére simítottam. Elsőszülöttem szerint úgy nézett ki, mint egy összecsokizott matekfüzet.


A süti "anyakönyvi" neve Pisinger-torta, minek hallatán minden, már stabilan szobatiszta gyerek minimum vihogni kezd - már csak ezért is tökéletes pulyahülyítő.
Valahányszor ezt a sütit készítem, a Párom bepróbálkozik a házi nápolyi elnevezéssel, de nem hagyjuk.
Másodszülöttemet nem kötik gúzsba a magyar nyelvben már meglévő szavak, olyannyira, hogy nem is szentel különösebb energiát a megjegyzésükre, hanem kitalál másokat a meglévő szavak helyett. Ő ezt szótár-sütinek hívja.


És aktualizáltuk a várakozás képkeretet is. Az aktuális számot táblafilccel írják a kisasszonyok minden reggel az üvegre.
(Igen, lehet azon problémázni, hogy miért nem magyarul van. Semmi ilyesmit nem találtam magyar nyelven, úgy tűnik, nálunk nem szokás örülni az iskolakezdésnek. Örülünk hát angolul. És ezek az egyszerű kis feliratok arra is jók, hogy közelebb hozzák a gyerekekhez a hétköznapi, "beszélt" angolt, mert az iskolákban ez szinte teljesen elsikkad.)
Aki szeretne ilyen visszaszámlálós, iskolavárós játékot magának, innen letöltheti.


Egy másik változatot találtam itt.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Unatkozni jó!

MÉSZÖLY ÁGNES
BARNI ÉS AZ UNATKOZÓMŰVÉSZ
Barni már a harmadik napon utálta a vakációt. Ez a rémes semmittevés az, amiről az unokatestvérei hetek óta álmodoznak? Ez a végeláthatatlan unalom, amit sóhajtozva emlegettek az óvó nénik? Ez a tömény semmi, ami miatt Lolkával, a legjobb barátnőjével minden reggel ki kellett számolni, hogy "hányat alszunk még"? Lolkának könnyű, ő a vakáció első napján leutazott a nagymamájához, de Barninak itt kellett maradnia az aszfaltszagú belvárosban. Anya nagy komolyan megbeszélte vele, hogy csak ezt a pár hetet kell kibírnia, aztán ők is elmennek a tengerhez. De addig még negyvenkettőt kell aludni, és az olyan elképzelhetetlenül sok, hogy Barni jobbnak látta, ha nem is gondol rá. Ha legalább nem egyedül lett volna nap mint nap! De a barátaiközül mindenki elutazott. Így hát Anya minden reggel összepakolta Barnit és két plüssállat barátját: Eleket és Benőt. Elek barna volt és víziló-forma, Benő szürke és elefánt-féle. Barni legszívesebben a jobb …

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…