Története van annak, hogy most ilyen sűrűn követik egymást a Mivel etetnek téged? bejegyzések. Elsőszülöttem iskolájának kerek évfordulója van, és a nagy ünneplés most csúcsosodik ki, egy hétig tartó rendezvénysorozatban. Ez az én életemben úgy csapódik le, hogy minden nap korábban kell elhozni a gyereket az iskolából.
Jaj, persze nem kell, de ha meg tudnám oldani, esetleg... Ha mégsem, akkor nyugodtan maradhat a gyerek az iskolában, van összevont napközi. Ma negyed órával korábban mentem a gyerekért, de már az összevont napköziben voltak = a "maradék" gyerekek (akikért még nem értek oda a szüleik) az első két évfolyamból egy terembe összezsúfolva vergődtek. Nyilván ennyi gyereket leültetni sem lehet egy teremben, sem értelmes elfoglaltságot biztosítani nekik, tanulás meg aztán végképp szóba sem jöhet. Hogy ebben a ragyogó tavaszi időben miért nem vitték ki őket az udvarra, azt fel nem fogom. Gondolom érthető, hogy a gyerek miért nem akar egy percet sem összevont napköziben tölteni.
Így hát megyek érte minden nap, az üzenő füzetbe beragasztott korábbi időpontnál is korábban, és hozzuk haza az uzsonnát. És természetesen Másodszülöttemet sem hagyjuk az oviban, jön haza ő is velünk, az uzsonnájával együtt.
Kezdem az iskolai uzsonnával. Zsömle, szendvics.
Ó, van benne paprika! A másik felén meg valami kence. A kisasszonyok nem szerették volna megkóstolni, épp vacsora után fényképeztem, nem voltak éhesek, a közelébe se jöttek. Tehát a Párom nyerte meg a kitüntető feladatot, ő kóstolhatta meg a kencét, és egyedül az ő vállát nyomta annak a terhe, hogy megmondja, mivel kenték meg a zsömlét a jószándékú konyhásnénik.
- Ez nem büdös! - először csak megszagolta az emberem a kencét, a rutin, ugyebár :-)
- De tényleg nem büdös! - olyan örömmel a hangjában mondta, hogy elkezdtem röhögni kínomban. Hát tényleg itt tartunk, hogy annak örülünk, hogy nem büdös a menzás uzsonna???
A nagy örömben meg is kóstolta a Párom a zsömle kencés felét. Beleharapott, elkezdte rágni, rágta, forgatta a szájában a falatot, ízlelgette, közben tanácstalanul hümmögött, majd lenyelte, és elég bizonytalanul kijelentette:
- Ez egy nem büdös kolbászkrém. Talán.
- ?????????? (Nem büdös kolbászkrém? Van ilyen nevű étel, vagy hogy érti? Mert a kolbásznak alapból elég erős szaga van, nevezhetjük akár büdösnek is, ízlés kérdése. És akkor ez a nem büdös most jó vagy nem? Olyan kolbászkrém, aminek nincs kolbász-szaga, vagy azért nem büdös, mert nem rossz??? Elvoltam a gondolataimmal, és észre sem vettem, hogy a Párom közben már a második harapásnál tart.)
- Sonkakrém.
- ???????????? (Ez a végleges álláspont?)
- Igen, sonkakrém. És nem büdös :-)))
Na, erre már odajött a kisasszony is, és igazolta a gyanúnkat, sonkakrém.
Akik már kóstolták (a kisasszonyok és a Párom, szóval nem reprezentatív minta) egybehangzóan állítják, hogy nincs sonka-íze.
De nem büdös :-)))
Az oviban egy egész csomagot adott át az óvónéni, míg Másodszülöttem a csizmáját húzta.
És az uzsihoz történet is tartozik. A sütit az ebédhez kapták (az étlapon zöldséges rizsleves, székelykáposzta, süti volt az ebéd), de akkor nem ették meg, mert ma volt torta, s z á m l á s , azt ették ebéd után, az ebédre kapott sütit meg elrakták uzsonnára.
(Tegnap az én gyerekem miatt volt nasizás, ma valaki más ünnepsége miatt, a reggeli molnárka volt, ebédhez járt süti, csütörtökön a gesztenye-party miatt lesz édességzabálás... Mondom én, hogy ez rengeteg.)
És.
Most.
Mindenki tegye el a kávét, teát a számítógép közeléből, üljön le, vegyen néhány mély lélegzetet, mert a nyugalom megzavarására alkalmas fénykép következik.
6. éve nézem a menzás uzsonnákat, de ilyet még nem láttam! Sőt, még csak hasonlót sem!
Az történt, hogy szétnyitottam a zsömlét, és azt láttam, hogy MINDAKÉTFELEMEGVAMKENVE!!! Mind a két fele meg van kenve! Mind a két fele meg van kenve! Isten szeret bennünket. Volt már 3 szalámis zsömle, többször is, most meg ez...
Ééééés, éééééés, éééééés, még nincs vége!
2, azaz kettő darab paprika is volt a szendvicsben, de akkora, hogy kilógott a zsömléből!!!
Bele se merek gondolni, mi lesz a következő :)
A kence az étlap szerint kolbászkrém. A gyerekem mondjuk nem lelkesült be annyira, mint én a luxus kolbászkrémes zsömlétől, de mire elpakoltam, nekiült uzsonnázni. A másfél kiló mandarint közelebb húzta magához, az volt a terve, hogy abból eszik, amennyit bír, és ha marad még hely a pocakjában, eszik a többiből is. A valahanyadik mandarin után harapott a zsömléből is, de azt mondta, a szendvics nélkül finomabb a mandarin. Sebaj, legalább a kutya is biztos benne, hogy őt is szeretik.
Szeretem olvasni a menzás beszámolóid(is).
VálaszTörlésElőre rettegek, hogy mi vár ránk a nagybetűs oviban. A fiam tejcukros.
Elképesztő, hogy mennyi nasit tömnek a gyerekekbe:(
A legdurvább, amikor végtelen hosszú szülői értekezleteken hallgatjuk, hogy nem kell annyi édességet és cukros üdítőt adni a gyereknek otthon, mert az oviban is milyen jól működik, hogy ennyire figyelnek az egészséges életmódra.
Törlés