tartott az őszi szünet, amikor mindnyájan rádöbbentünk, hogy ma, SZOMBATON!!!, Elsőszülöttemnek iskolába kell mennie. Megint. Mi, léha többiek, meg persze lébecolunk kedvünkre. Megint.
És már lábadt is könnybe a kisasszony szeme, és már bújt is hozzám, és már öleltem is, és már ígértem is, hogy talál majd meglepetést az iskolatáskában, megint.
Úgy tűnik, egy újabb hagyomány született nálunk.
A szép szokások, hagyományok persze nagyon jók, de ez most azt (is) jelentette, hogy ki kell találnom és legyártanom egy meglepetést az iskolatáskába. Huh.
A mesék segítenek. Mindig, most is.
Az őszi szünetben a négyszögletű kerek erdőben jártunk.
"Itt él Ló Szerafin is, a kék paripa. Ő, tudod, kéknek született. Ami nem csoda, mert Ló Szerafin lócsoda. Vagyis hogy csodaló. Csakhogy az emberek nem hisznek a csodákban, a kék lovakban meg még kevésbé. Mosták, dörzsölték, szappanozták, sikálták szegény Ló Szerafint. Persze kék maradt. Erre befestették szürkére, pejre, feketére, sárgára. De egykettőre levedlette a festett szőrt, és újra kéken ragyogott. Akkor aztán minden kezdődött elölről. Majd náthát kapott szegény Ló Szerafin a sok mosdatástól. Megszökött hát, s nekivágott a világnak. Bujkált, vándorolt, igen szomorú volt."
Gondolom, már ti is kitaláltátok, ki bújt be péntek éjjel Elsőszülöttem táskájába.
És már lábadt is könnybe a kisasszony szeme, és már bújt is hozzám, és már öleltem is, és már ígértem is, hogy talál majd meglepetést az iskolatáskában, megint.
Úgy tűnik, egy újabb hagyomány született nálunk.
A szép szokások, hagyományok persze nagyon jók, de ez most azt (is) jelentette, hogy ki kell találnom és legyártanom egy meglepetést az iskolatáskába. Huh.
A mesék segítenek. Mindig, most is.
Az őszi szünetben a négyszögletű kerek erdőben jártunk.
"Itt él Ló Szerafin is, a kék paripa. Ő, tudod, kéknek született. Ami nem csoda, mert Ló Szerafin lócsoda. Vagyis hogy csodaló. Csakhogy az emberek nem hisznek a csodákban, a kék lovakban meg még kevésbé. Mosták, dörzsölték, szappanozták, sikálták szegény Ló Szerafint. Persze kék maradt. Erre befestették szürkére, pejre, feketére, sárgára. De egykettőre levedlette a festett szőrt, és újra kéken ragyogott. Akkor aztán minden kezdődött elölről. Majd náthát kapott szegény Ló Szerafin a sok mosdatástól. Megszökött hát, s nekivágott a világnak. Bujkált, vándorolt, igen szomorú volt."
Gondolom, már ti is kitaláltátok, ki bújt be péntek éjjel Elsőszülöttem táskájába.
Nem is tudom, melyikünknek szerzett nagyobb örömöt ez a kék paripa. A kisasszony ragyogott a boldogságtól, az biztos. Nekem meg egyre az jár a fejemben, hogy ez akár egy új irány is lehet. Megformázni, kézzelfoghatóvá tenni a nem celeb mesehősöket... Vannak ötleteim, készüljetek a folytatásra!
A munka is tetszik- de ez a kifejezés: nem celeb mesehős is mindent visz:)
VálaszTörlés