Ugrás a fő tartalomra

De mennyire

tudtam, hogy ez lesz! Amikor felpakoltam a cuccokat  a pénztárnál a szalagra, már akkor tudtam, hogy nem megy majd simán.
És tényleg. Amikor a pénztáros - és ez most nem is egy tizenéves tanuló volt, hanem egy felnőttnek látszó emberpéldány - meglátta ezt,



rámnézett kérdőn:
- Ez a fürtös uborka?
(Hm, ezek szerint azt sem ismeri.)
- Nem. Ez a cukkini. (Igyekeztem olyan hangon mondani, mint amikor két embert mutatunk be egymásnak, hogy hát tényleg, ismerje meg végre az a pénztáros is a cukkinit. Ki tudja, a végén még összebarátkoznak...)
De a pénztáros továbbra is csak nézett rám kérdőn, hogy biztos, hogy ez cukkini???
Én meg néztem rá meggyőzően, de egyre kevésbé kedvesen, hogy b.meg, te még abban sem voltál biztos, hogy fürtös uborka-e, én meg itt győzködjelek, hogy cukkini?
Végül én bírtam tovább, elhitte, vagy csak rám hagyta, hogy ez tényleg cukkini.

Egy másik napon egy másik nagyboltban egy másik "egzotikumot" raktunk fel a pénztárnál a szalagra.
 
 
 
Mire a pénztáros:
- Ez a cukkini?
A Páromból előjött a jobbik énje, és tanító szándékkal a hangjában elkezdte magyarázni:
- Ez a padlizsán. Lila. A cukkini zöld.
 
Most tényleg ennyire nem ismerik a pénztárosok a zöldségeket, vagy csak  nekem van ilyen kivételes szerencsém?
 
Ui: Most olvasta el a Párom ezt a bejegyzést, és kérte, hogy azt se hagyjam ki, amikor húslevest akartam főzni, ő elment bevásárolni, és vett petrezselymet. Gyökeret. Hosszú, hengeres, piszkosfehér, az egyik végén zöld lomb. (Kép nincs róla).
A pénztáros:
- Ilyen a jégcsapretek?
- Nem ilyen a petrezselyem.
- ????
- Tényleg.
 
Nem is az a baj, hogy nem ismerik a zöldségeket (De. Az a baj.), hanem hogy még mi tanítjuk, győzködjük őket.
 


Megjegyzések

  1. A cukkininek végül is az apja (vagy az anyja) uborka, ha jól tudom.

    "Ez a padlizsán. Lila. A cukkini zöld."

    Most már azt hiszi szegény pénztáros, hogy képben van. Mi lesz vele, ha a polcra kerül a sárga, csíkos, fehér, ne adj Isten gömb cukkini :).

    VálaszTörlés
  2. Ó, bárcsak már ott tartanánk!
    Most már csak kalandvágyból állok a Tescoban a hagyományos kasszákhoz, általában az önkiszolgálót választom. Abból indulok ki, hogy én legalább tudom, mit vettem.
    De a rendszert nem lehet kijátszani. A múltkor a kornspitzet nem találtuk sehol a pénztárgépben (a péksütemények, kiflik, magvas termékek közt kerestük), mire az ott lévő alkalmazott elárulta a titkot, hogy a zöldségek közt van. Miért? Mióta? Ki tette oda? Mi volt ezzel a szándéka?
    Ezért a sztoriért cserébe egy ismerősöm elmesélte, hogy ők pomelot szerettek volna vásárolni. Ők is azzal a naív prekoncepcióval láttak neki, hogy a boltban azért vannak az áruk, mert azokat meg lehet vásárolni. Keresik az önkiszolgáló kasszánál a pénztárgépben (gyümölcsök, citrusfélék, egzotikumok, egyéb - ki tudja, a pomelo melyik csoportba tartozik a Tesco szerint?), sehol nem találták. Segítséget kértek, így megtudták, hogy a pomelo nincs benne a pénztárgépben. Kimaradt.
    - És akkor mi lesz? (Mármint hogy tudják megvásárolni a pomelot?)
    - Semmi.
    - ???
    - Most nem lehet pomelot vásárolni.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe