Vége a játéknak

Bizony, vasárnap zárult az oroszlános játék. Szerettem volna sorsolni, de csak Ceffa jelentkezett, így holnap hozzá indul az oroszlán.
A játékban az volt a feltétel, hogy oroszlános verset kellett küldeni. Ceffa ezt küldte:

Csóri Sándor: Oroszlán

Kis oroszlán, nagy oroszlán,
hol rohangál, hol poroszkál.
Kis oroszlán gömbölyded,
boldog mikor bömbölhet.

És én is találtam egyet:

Juhász Magda: Az öntelt oroszlán

Ballag egy oroszlán,
igen rossz a kedve,
senki sincs aki a
játszótársa lenne.

Egy zsiráf megriad,
futva menekülne,
kéri az oroszlán
ne fusson el tőle.

De még a kérés is
mennydörgésnek hallik,
ilyen könyörgésre
egy állat se hajlik.

Egérke cincogja:
– Igazán sajnálom,
viselkedj rendesen,
lehetsz a barátom.

Ordít az oroszlán:
– Király az én rangom,
egy hitvány egérrel
dehogy barátkozom!

Mancsával odacsap,
de bizony megjárja,
kötélből font csapda,
hull a bősz királyra.

Kéri az egeret:
– Segíts  jó barátom,
rágd el a kötelet,
hidd el meghálálom.

Hintázz csak Nagyuram,
és ne feledd soha,
hogy a királynak is
forgandó a sora!

Így szólt a kis egér,
aztán továbbszaladt,
az öntelt oroszlán,
a csapdában maradt

 A következő adag mondókáskártyán persze lesz kép oroszlánról, akkor jól jönnek majd ezek a versek.

És igen, sikerült, természetesen elkészült a katicakislány is. Rengeteg fekete haja lett, két csurkában hordja. Elsőszülöttem teljesen megdöbbent, amikor meglátta a csurikat, állítja, hogy Babóca kiengedve hordja a haját. Én ahányszor csak a babára gondoltam, mindig két csurkával láttam magam előtt. Tudom, hogy akár megnézhetnénk a könyvben is, de az túl egyszerű lenne.



Hát így néz ki Babóca. Még lehetne igazítani, javítani a nyakánál, és meg is csinálom majd, de most a körülmények nem tették lehetővé az aprólékos szöszmötölést.

És eddig még nem mutattam képet a csigafiúról, hát íme:

Hátulról pedig így néznek ki a babák:

A képeken nem látszik, de elég termetes lett a két baba, kb. 60cm magasra nőttek.