Ugrás a fő tartalomra
Hétvégén megint fellépése volt a táncos lányomnak, megint színpadképes uzsidobozt kellett készítenem. Uzsidobozt összeállítani nem egyszerű. Számos szempontot kell figyelembe venni, és ezek közt tökéletes arányérzékkel egyensúlyozni.
- Azért csináljuk, hogy amit belerakunk, a gyerek megegye, tehát fontos, hogy szeresse.
- Egészséges legyen. Ha nem is a dietetikusok ajánlásai szerinti mennyiségben, de tartalmazzon rostot, fehérjét, vitamint, és persze az innivalóról sem szabad elfelejtkezni.
- Ne röhögjék ki vele a gyereket. Mindig jól mulatok azon, amikor fórumokon, babás-mamás magazinokban egymást licitálják túl az anyukák, hogy ki milyen biolisztből süt kekszet, és az ő gyereke csak ilyet eszik, és igenis, ő káposztát meg répa csíkokat rak oda a gyereknek tízóraira... Ha legalább egyszer láttam volna gyereket, aki ilyesmit vesz elő...
- A mennyiség. Hogy ne maradjon éhes a gyerkőc, jusson a barátoknak is egy falatnyi kóstoló, de ne legyen túl sok, ne kelljen cipelnie a gyereknek a tízórait.
- Csomagolás. Hogy ki tudja nyitni. És vissza is tudja zárni.
- Állag. Hogy ne legyen ragacsos, ne lötyögjön, csöpögjön róla semmiféle lé, viszonylag könnyen eltávolíthatóak legyenek az étkezés nyomai a gyerekről és a környezetéről.
- Hely. Télen, korcsolyázáshoz meleg tea, nyáron frissítő limonádé, stb.
És ez csak az alapeset. Minősített esete az uzsidoboz készítésének, ha a gyermekünk például néptáncra jár, és úgy kell összeállítani az uzsidobozt, hogy az ne legyen káros sem a fehér blúzra, sem a ruhára. Tehát színes üdítő (tea, gyümölcslé), és bármi, ami foltot, nyomot hagy (majonézes szendvics, grillcsirke) teljesen kizárva.
Van egy elég rövid, de jól bevált listám, arról válogatunk ilyenkor. Mazsola, aszalt áfonya, sárgabarack, banánchips, zabpelyhes keksz, sajt felkockázva, mozzarellagolyók lecsöpögtetve...
És a jól bevált, alap összetevő az alma. Természetesen cikkekre vágva. Mert ritkán fordul elő, hogy egy gyerek egy almát egyszerre megegyen. Ha meg félbehagyja, 5 perc múlva már nem fogja a megrágott almát folytatni.
Csoda ezek után, hogy ezt varrtam ma?
Már kaphatóak négyesével, akár itt, a blogon keresztül is.


Ti az uzsidoboznak milyen minősített eseteit ismeritek, művelitek?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe