Ugrás a fő tartalomra
Hétvégén megint fellépése volt a táncos lányomnak, megint színpadképes uzsidobozt kellett készítenem. Uzsidobozt összeállítani nem egyszerű. Számos szempontot kell figyelembe venni, és ezek közt tökéletes arányérzékkel egyensúlyozni.
- Azért csináljuk, hogy amit belerakunk, a gyerek megegye, tehát fontos, hogy szeresse.
- Egészséges legyen. Ha nem is a dietetikusok ajánlásai szerinti mennyiségben, de tartalmazzon rostot, fehérjét, vitamint, és persze az innivalóról sem szabad elfelejtkezni.
- Ne röhögjék ki vele a gyereket. Mindig jól mulatok azon, amikor fórumokon, babás-mamás magazinokban egymást licitálják túl az anyukák, hogy ki milyen biolisztből süt kekszet, és az ő gyereke csak ilyet eszik, és igenis, ő káposztát meg répa csíkokat rak oda a gyereknek tízóraira... Ha legalább egyszer láttam volna gyereket, aki ilyesmit vesz elő...
- A mennyiség. Hogy ne maradjon éhes a gyerkőc, jusson a barátoknak is egy falatnyi kóstoló, de ne legyen túl sok, ne kelljen cipelnie a gyereknek a tízórait.
- Csomagolás. Hogy ki tudja nyitni. És vissza is tudja zárni.
- Állag. Hogy ne legyen ragacsos, ne lötyögjön, csöpögjön róla semmiféle lé, viszonylag könnyen eltávolíthatóak legyenek az étkezés nyomai a gyerekről és a környezetéről.
- Hely. Télen, korcsolyázáshoz meleg tea, nyáron frissítő limonádé, stb.
És ez csak az alapeset. Minősített esete az uzsidoboz készítésének, ha a gyermekünk például néptáncra jár, és úgy kell összeállítani az uzsidobozt, hogy az ne legyen káros sem a fehér blúzra, sem a ruhára. Tehát színes üdítő (tea, gyümölcslé), és bármi, ami foltot, nyomot hagy (majonézes szendvics, grillcsirke) teljesen kizárva.
Van egy elég rövid, de jól bevált listám, arról válogatunk ilyenkor. Mazsola, aszalt áfonya, sárgabarack, banánchips, zabpelyhes keksz, sajt felkockázva, mozzarellagolyók lecsöpögtetve...
És a jól bevált, alap összetevő az alma. Természetesen cikkekre vágva. Mert ritkán fordul elő, hogy egy gyerek egy almát egyszerre megegyen. Ha meg félbehagyja, 5 perc múlva már nem fogja a megrágott almát folytatni.
Csoda ezek után, hogy ezt varrtam ma?
Már kaphatóak négyesével, akár itt, a blogon keresztül is.


Ti az uzsidoboznak milyen minősített eseteit ismeritek, művelitek?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…