Cs

Elsőszülöttem a betűk bűvöletében él. Abban a korban van. Mára a cs jutott.
Kaptunk egy adag csicsókát. És örültünk neki.

Először arra gondoltam, úgy készítem el, mint a rakott krumplit, tojással, kolbásszal rétegezve, tejföllel a tetején. Aztán eszembe jutott, hogy csinálhatnánk belőle lapcsánkát is. Vagy tócsnit, ha valaki így ismeri.
Mire hazaértünk, a Párom lereszelte, tojással, fokhagymával, liszttel összekeverte, sózta, borsozta.

Nem is volt más hátra, mint egy kevés forró olajban kisütni.

Tejföllel, reszelt sajttal ettük.

Mutatom, mit műveltem ma.
Már régóta ígérgetem a szendvicsbárt, sokfelé, sokaknak beharangoztam, egyre több kérdést kapok, mi lesz már, mikor lesz már kész.
Csináltam hozzá szezámmagos hamburgerzsömlét. íme.

Így egész jól néz ki, gömbölyű, amilyennek lennie kell, de innen nézve

nem az igazi. Belekerül még egy-két hozzávaló, és nem is hamburger /szendvics lesz, hanem valami egyensúlyozós toronyépítő játék.
Ezért kipróbáltam, mi lesz, ha flíz helyett szivacsot rakok bele. Ez lett:

Elég lapótya, elég korongszerű, de így, paradicsommal, főtt tojással, salátával már jobb. Szerintem legalábbis.

És készült más is a szendvicsekhez. Ti szeretitek a szardíniás szendvicset? Nálunk mindenki nagyon. Mindig füstölt sprotnit veszünk hozzá, ezért nem csoda, hogy barnák lettek a szardíniák:

És a semlegesebb ízek kedvelőinek varrtam grillezett csirkemell szeleteket is:

Na, éhesek vagytok már?
Éééés akkor itt egy darab piros filc, meg egy darab zöld, és arany gyöngyök. Lehet találgatni!