Ugrás a fő tartalomra

Farsang

És igen, és igen, és igen! Megtörtént. A kandírozott narancshéjnak majdnem a fele eljutott addig, hogy majdnem teljesen megszáradjon. Ennek annyira megörültünk, hogy nekiláttunk moszkauert sütni.
Volt itthon maradék diákcsemege (mindenféle csonthéjasok és mazsola keveréke), abból 20 dekát és a narancshéjból 10 dekát összedaráltam. Hozzáadtunk 10 deka olvasztott vajat, és annyi lisztet és tejet, hogy formázható, gyúrható masszát kapjunk. (Mondjuk kb. 5 ek. liszt és egy löttyintésnyi tej.) Cukrot is lehet hozzáadni, nekünk nem hiányzott.
A kisasszonyok halmokat raktak a sütőlapra a masszából, és ellapogatták, hogy korongok legyenek.
15 perc alatt megsült.
Másnap gőz fölött csokit olvasztottam, és a kekszek egyik oldalát belemártogattam. (Tudom, hogy szép dolog, és jó, és hasznos a gyerekekkel főzőcskézni, de az ilyen stratégiai jelentőségű készletgazdálkodási ügyeket szeretem egyedül intézni. Ezt az ovis farsangra készítettük, és ha a csokizásnál is segítettek volna, akkor biztos, hogy nem jutott volna az oviba belőle.)
A farsanghoz sokféle  népszokás, hagyomány kapcsolódik. Nálunk is van egy. A farsangi vacsora mindig szendvics. Ha tévés szakács, vagy népszerű szakácskönyvíró lennék, azt írnám, hogy a világ legjobb szendvicse (ők szoktak teljesen hétköznapi módon elkészített, teljesen hétköznapi kajákat így beharangozni), de egyik sem vagyok, ezért inkább elmesélem a történetet.
Mi akkor voltunk ovisok és általános iskolások, amikor még az volt a szokás farsangon, mikulásünnepségen, és az ehhez hasonló rendezvényeken, hogy a buli előtt az anyukák összegyűltek, és megcsinálták a szendvicseket. Kenyeret szeleteltek (iiiiigen, ők, a kezükkel, és nem szeletelt kenyeret vettek, mert akkor még nem is volt), megkenték vajjal (és nem margarinnal, mert az sem volt), raktak rá szalámit, főtt tojás karikákat, savanyú uborkát, piros arany pöttyöket (iiiigen, ketchup nélkül is tudtunk élni), a tetejére pedig reszelt sajt került. A tálcákat leterítették szalvétával, megpakolták szendviccsel, és már kezdődhetett is a buli.
Na, ez (volt) a világ legjobb szendvicse.
Most már lehet margarint is kapni és ketchupot is, és már nem szokás az oviban, iskolában szendvicset csinálni, mégis, minden évben egyszer elkészítjük a nagy tálca szendvicset. Hogy nosztalgiázzunk egy jót, és hogy a gyerekeinknek mutathassunk valamit a mi gyerekkorunkból.


Persze tudom én, hogy a farsangról általában nem a szendvics, hanem a fánk jut az emberek eszébe, ezért itt egy vers a fánkról. A Mondóka-tár blogon találtam, még régen, azóta őrizgetem.

Lévay Erzsébet: Farsangi fánk
Fánkom, fánkom,
szalagos fánkom,
de jólesik
tégedet látnom!
Hát még, hogyha
illatod érzem,
bolondulok
érted egészen!
Szép vagy, jó vagy,
ó, de szeretlek-
éppen ezért
menten megeszlek!

És találtam egy tök jó képet is a szalagos, farsangi fánkról, így elkészült egy újabb adag mondókáskártya is.


És szeretnék mindenkit emlékeztetni, hogy vasárnap délig lehet jelentkezni ezért az oroszlánért. Aki szeretné, küldjön egy oroszlános verset, és résztvehet a sorsoláson.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Unatkozni jó!

MÉSZÖLY ÁGNES
BARNI ÉS AZ UNATKOZÓMŰVÉSZ
Barni már a harmadik napon utálta a vakációt. Ez a rémes semmittevés az, amiről az unokatestvérei hetek óta álmodoznak? Ez a végeláthatatlan unalom, amit sóhajtozva emlegettek az óvó nénik? Ez a tömény semmi, ami miatt Lolkával, a legjobb barátnőjével minden reggel ki kellett számolni, hogy "hányat alszunk még"? Lolkának könnyű, ő a vakáció első napján leutazott a nagymamájához, de Barninak itt kellett maradnia az aszfaltszagú belvárosban. Anya nagy komolyan megbeszélte vele, hogy csak ezt a pár hetet kell kibírnia, aztán ők is elmennek a tengerhez. De addig még negyvenkettőt kell aludni, és az olyan elképzelhetetlenül sok, hogy Barni jobbnak látta, ha nem is gondol rá. Ha legalább nem egyedül lett volna nap mint nap! De a barátaiközül mindenki elutazott. Így hát Anya minden reggel összepakolta Barnit és két plüssállat barátját: Eleket és Benőt. Elek barna volt és víziló-forma, Benő szürke és elefánt-féle. Barni legszívesebben a jobb …

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…