Farsang

És igen, és igen, és igen! Megtörtént. A kandírozott narancshéjnak majdnem a fele eljutott addig, hogy majdnem teljesen megszáradjon. Ennek annyira megörültünk, hogy nekiláttunk moszkauert sütni.
Volt itthon maradék diákcsemege (mindenféle csonthéjasok és mazsola keveréke), abból 20 dekát és a narancshéjból 10 dekát összedaráltam. Hozzáadtunk 10 deka olvasztott vajat, és annyi lisztet és tejet, hogy formázható, gyúrható masszát kapjunk. (Mondjuk kb. 5 ek. liszt és egy löttyintésnyi tej.) Cukrot is lehet hozzáadni, nekünk nem hiányzott.
A kisasszonyok halmokat raktak a sütőlapra a masszából, és ellapogatták, hogy korongok legyenek.

15 perc alatt megsült.

Másnap gőz fölött csokit olvasztottam, és a kekszek egyik oldalát belemártogattam. (Tudom, hogy szép dolog, és jó, és hasznos a gyerekekkel főzőcskézni, de az ilyen stratégiai jelentőségű készletgazdálkodási ügyeket szeretem egyedül intézni. Ezt az ovis farsangra készítettük, és ha a csokizásnál is segítettek volna, akkor biztos, hogy nem jutott volna az oviba belőle.)

A farsanghoz sokféle  népszokás, hagyomány kapcsolódik. Nálunk is van egy. A farsangi vacsora mindig szendvics. Ha tévés szakács, vagy népszerű szakácskönyvíró lennék, azt írnám, hogy a világ legjobb szendvicse (ők szoktak teljesen hétköznapi módon elkészített, teljesen hétköznapi kajákat így beharangozni), de egyik sem vagyok, ezért inkább elmesélem a történetet.

Mi akkor voltunk ovisok és általános iskolások, amikor még az volt a szokás farsangon, mikulásünnepségen, és az ehhez hasonló rendezvényeken, hogy a buli előtt az anyukák összegyűltek, és megcsinálták a szendvicseket. Kenyeret szeleteltek (iiiiigen, ők, a kezükkel, és nem szeletelt kenyeret vettek, mert akkor még nem is volt), megkenték vajjal (és nem margarinnal, mert az sem volt), raktak rá szalámit, főtt tojás karikákat, savanyú uborkát, piros arany pöttyöket (iiiigen, ketchup nélkül is tudtunk élni), a tetejére pedig reszelt sajt került. A tálcákat leterítették szalvétával, megpakolták szendviccsel, és már kezdődhetett is a buli.

Na, ez (volt) a világ legjobb szendvicse.

Most már lehet margarint is kapni és ketchupot is, és már nem szokás az oviban, iskolában szendvicset csinálni, mégis, minden évben egyszer elkészítjük a nagy tálca szendvicset. Hogy nosztalgiázzunk egy jót, és hogy a gyerekeinknek mutathassunk valamit a mi gyerekkorunkból.

Persze tudom én, hogy a farsangról általában nem a szendvics, hanem a fánk jut az emberek eszébe, ezért itt egy vers a fánkról. A Mondóka-tár blogon találtam, még régen, azóta őrizgetem.

Lévay Erzsébet: Farsangi fánk
Fánkom, fánkom,
szalagos fánkom,
de jólesik
tégedet látnom!
Hát még, hogyha
illatod érzem,
bolondulok
érted egészen!
Szép vagy, jó vagy,
ó, de szeretlek-
éppen ezért
menten megeszlek!

És találtam egy tök jó képet is a szalagos, farsangi fánkról, így elkészült egy újabb adag mondókáskártya is.

És szeretnék mindenkit emlékeztetni, hogy vasárnap délig lehet jelentkezni ezért az oroszlánért. Aki szeretné, küldjön egy oroszlános verset, és résztvehet a sorsoláson.