Ugrás a fő tartalomra

Elmondom, hogy jártam

Még  tavaly kezdődött. Megjelent az új Tilda könyv, amiben sok érdekes ötlet van, például egy csiga is. Nagyon tetszett az a csigaház. De járok én a neten, látom, hogy már mindenki megvarrta. Hát én nem fogom. Legalábbis nem úgy. Én csigababát varrtam, egy csigafiút, Bogyót. Egy nagy rongybabát, hátán csigaházzal.
Közben kiderült, hogy az oviban mesemondó verseny lesz, és az is, hogy Elsőszülöttem fejből tudja a Bogyó és Babóca mesékből a Barátságot. De nem csak tudja, hanem el is tudja mesélni. És, ami nekem külön öröm, nem mesemondóversenyesen tudja elmesélni, hanem rendesen, természetesen, érthetően, látszik, hogy szereti ezt a mesét. És annyira jó volt hallgatni, ahogy mesélt, és annyira boldog, büszke anyuka voltam, hogy megígértem Neki, hogy a versenyre megvarrom a katicakislányt is.
Már az ovis faliújságon is megjelent a verseny időpontja, ideje volt hát nekilátnom a babának.
Előszedtem a szabásmintákat, az anyagokat, a cérnákat, a varrógépet, elszaladtam szalagért, és ha már ott voltam, vettem gyöngyöt is, a szárnyakhoz szabásmintákat rajzoltam, nagy szétpakolást rendeztem, szabtam, varrtam, vágtam, levasaltam, kifordítottam, örültem. Ott volt az asztalon két katicaláb, két katicakéz, egy katicatest, hátára felvarrva a szárnyak...
Már azt tervezgettem, milyen jól néz majd ki a két baba együtt, elő is hoztam Bogyót, és megláttam, ...
...., hogy ...sszus!, a nagyobb szabásminta szerint készítettem el az egészet. (Még másfél éve varrtam egy hatalmas babát, a Másodszülöttemnek, akkoriban folyton gombolt, és erre a babára a saját ruháit tudta ráadni.) Babóca nem lehet egy (sok) mérettel nagyobb Bogyónál!
Akkor hát újra előszedtem a szabásmintákat, az anyagokat, a cérnákat, a varrógépet,  újra elszaladtam szalagért, a szárnyakhoz szabásmintákat rajzoltam, nagy szétpakolást rendeztem, szabtam, varrtam, vágtam, levasaltam, kifordítottam. Pirosban, feketében, pöttyösben láttam a világot.


Igen, a kép alapján ez egy elég furcsa és hiányos puzzle, de már elkezdtek alakot ölteni. Végül három katicakislány készül. Egy hatalmas, ami véletlenül lett, az igazi, a Bogyónk párja, és egy harmadik, "kicsi", mert úgyis előpakoltam már mindent...
A legfontosabb persze a középső, annak keddre készen kell lennie. És készen is lesz.

Megjegyzések

  1. Nagyon várom a keddet. :)
    Biztosan megmutatom a képeket a fiúknak. Szerintem nekik is tetszeni fog.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…