Ugrás a fő tartalomra
Tegnap bazárban voltam. Én szeretem az ilyen lomis bazárokat. Mindig találok egy-két érdekes holmit, néha kincseket is. Most ezt hoztam haza:
Merthogy az idők során kiderült, hogy én szeretem a talpas, díszes üvegpoharakat. Ez mondjuk nem díszes, de talpas, üveg, pohár, és olyan jó formája van... Mondjuk inni még nem próbáltam belőle, szerintem kényelmetlen, de már vannak ötleteim, hogy mihez kezdek majd vele.

És akkor folytatom a seszínű filc történetét. Móni azt tippelte, hogy gyökér lesz belőle, a zöldje nélkül. Köszönöm, hogy a téli szünetet tartó lelkiismeretemet megpiszkáltad kicsit, már nagyon régóta készülök petrezselyem varrására, hiszen akkor lassan összejönne egy jó kis tavaszi zöldségleves. Van már zöldborsó, répa, karfiol, krumpli, de a petrezselyem még hiányzik.
Szóval a filcből 200 forintos méretű köröket vágtam, és banánchipset varrtam:



Négyesével mennek a Meskára és a szendvicsbárba.

A gyermekeim ovijában a kiscsoport életében új szakasz kezdődik, ezentúl átöltöznek tornaruhába, ha tornázni mennek. Ezt az óvónénik korrektül el is mondták szülőin, a gyengébbek kedvéért azt is elmagyarázták, hogy ehhez szükségük van a gyerekeknek tornaruhára, meg egy ki zsákra, hogy ha épp nem használják, legyen mibe tenni a ruhát. Jó, persze majd viszünk tesicuccot. Majd. De a minap szétnéztem az öltözőben, és döbbenten tapasztaltam, hogy már minden polcon ott lóg a tesicucc, csak a Másodszülöttemnek nincs. Ebből kikövetkeztettem a bravúros nagy eszemmel, hogy nem húzhatom tovább, neki kell állni a tesicucc összerakásának.
És ma nagyot léptem előre.
Neeeem, nem raktam össze, azért ne essünk túlzásokba. Különben sincs holnap ovi. De fejben már megvan, honnan szedem elő a cipőt, és lélekben készülök a tárgyalásokra, amit a kisasszonnyal folytatunk majd a többiről. Ugye, ennyivel akár meg is elégedhetnénk. De olyan lendület volt bennem, hogy megvarrtam a tornazsákot is.
Azt azért elmondom, hogy én nem szeretem a hagyományos tornazsák alakú tornazsákokat, mert úgy néznek ki, mint egy rongyzacskó, és minden egészséges lelkű gyerek úgy megy, hogy rugdossa közben. A zsák szerencsétlen, nem tehet róla, és a gyerek sem, egyszerűen olyan az alakja, hogy rugdosni kell. De amíg tehetem, igyekszem úgy irányítani a dolgokat, hogy nálunk ne ilyen zsákban legyen a tesicucc.
Tartogatok a féltett kincseim között egy párnahuzatot. Amikor megláttam a turkálóban, rögtön tudtam, hogy erre szükségem van. Ha már van egy lányom, aki imádja a napsütést, ráadásul napocska a jele az oviban.
Ilyen a mintája közelről. (Általában igyekszünk nem klasszikus gyerekmintás dolgokat venni a kisasszonyoknak, hanem megkeressük azt, amit talán felnőttként is vállalnának majd, de gyerekként is jól érzik benne magukat.)
Szétvágtam a párnahuzatot a varrások mentén, így kaptam egy jó nagy anyagdarabot. Ebből varrtam a tornazsákot.


Megjegyzések

  1. Jó a zsák. Biztosan nem fogják összekeverni. :))
    Ananász lett volna a másik tippem. Banánra nem gondoltam volna. :) De ettől ötletes.
    Imádom a sok gyümölcsöt, zöldséget és egyéb finomságot amiket készítesz.
    Tökéletes ajándék gyerekeknek.

    VálaszTörlés
  2. Na banánra én sem gondoltam volna.. pedig gondolkodtam!!
    Nekem sem tetszik a hagyományos tornazsák, a tiéd nagyon szép lett!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van.  És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.