Tegnap bazárban voltam. Én szeretem az ilyen lomis bazárokat. Mindig találok egy-két érdekes holmit, néha kincseket is. Most ezt hoztam haza:
Merthogy az idők során kiderült, hogy én szeretem a talpas, díszes üvegpoharakat. Ez mondjuk nem díszes, de talpas, üveg, pohár, és olyan jó formája van... Mondjuk inni még nem próbáltam belőle, szerintem kényelmetlen, de már vannak ötleteim, hogy mihez kezdek majd vele.
És akkor folytatom a seszínű filc történetét. Móni azt tippelte, hogy gyökér lesz belőle, a zöldje nélkül. Köszönöm, hogy a téli szünetet tartó lelkiismeretemet megpiszkáltad kicsit, már nagyon régóta készülök petrezselyem varrására, hiszen akkor lassan összejönne egy jó kis tavaszi zöldségleves. Van már zöldborsó, répa, karfiol, krumpli, de a petrezselyem még hiányzik.
Szóval a filcből 200 forintos méretű köröket vágtam, és banánchipset varrtam:
Négyesével mennek a Meskára és a szendvicsbárba.
A gyermekeim ovijában a kiscsoport életében új szakasz kezdődik, ezentúl átöltöznek tornaruhába, ha tornázni mennek. Ezt az óvónénik korrektül el is mondták szülőin, a gyengébbek kedvéért azt is elmagyarázták, hogy ehhez szükségük van a gyerekeknek tornaruhára, meg egy ki zsákra, hogy ha épp nem használják, legyen mibe tenni a ruhát. Jó, persze majd viszünk tesicuccot. Majd. De a minap szétnéztem az öltözőben, és döbbenten tapasztaltam, hogy már minden polcon ott lóg a tesicucc, csak a Másodszülöttemnek nincs. Ebből kikövetkeztettem a bravúros nagy eszemmel, hogy nem húzhatom tovább, neki kell állni a tesicucc összerakásának.
És ma nagyot léptem előre.
Neeeem, nem raktam össze, azért ne essünk túlzásokba. Különben sincs holnap ovi. De fejben már megvan, honnan szedem elő a cipőt, és lélekben készülök a tárgyalásokra, amit a kisasszonnyal folytatunk majd a többiről. Ugye, ennyivel akár meg is elégedhetnénk. De olyan lendület volt bennem, hogy megvarrtam a tornazsákot is.
Azt azért elmondom, hogy én nem szeretem a hagyományos tornazsák alakú tornazsákokat, mert úgy néznek ki, mint egy rongyzacskó, és minden egészséges lelkű gyerek úgy megy, hogy rugdossa közben. A zsák szerencsétlen, nem tehet róla, és a gyerek sem, egyszerűen olyan az alakja, hogy rugdosni kell. De amíg tehetem, igyekszem úgy irányítani a dolgokat, hogy nálunk ne ilyen zsákban legyen a tesicucc.
Tartogatok a féltett kincseim között egy párnahuzatot. Amikor megláttam a turkálóban, rögtön tudtam, hogy erre szükségem van. Ha már van egy lányom, aki imádja a napsütést, ráadásul napocska a jele az oviban.
Merthogy az idők során kiderült, hogy én szeretem a talpas, díszes üvegpoharakat. Ez mondjuk nem díszes, de talpas, üveg, pohár, és olyan jó formája van... Mondjuk inni még nem próbáltam belőle, szerintem kényelmetlen, de már vannak ötleteim, hogy mihez kezdek majd vele.
És akkor folytatom a seszínű filc történetét. Móni azt tippelte, hogy gyökér lesz belőle, a zöldje nélkül. Köszönöm, hogy a téli szünetet tartó lelkiismeretemet megpiszkáltad kicsit, már nagyon régóta készülök petrezselyem varrására, hiszen akkor lassan összejönne egy jó kis tavaszi zöldségleves. Van már zöldborsó, répa, karfiol, krumpli, de a petrezselyem még hiányzik.
Szóval a filcből 200 forintos méretű köröket vágtam, és banánchipset varrtam:
Négyesével mennek a Meskára és a szendvicsbárba.
A gyermekeim ovijában a kiscsoport életében új szakasz kezdődik, ezentúl átöltöznek tornaruhába, ha tornázni mennek. Ezt az óvónénik korrektül el is mondták szülőin, a gyengébbek kedvéért azt is elmagyarázták, hogy ehhez szükségük van a gyerekeknek tornaruhára, meg egy ki zsákra, hogy ha épp nem használják, legyen mibe tenni a ruhát. Jó, persze majd viszünk tesicuccot. Majd. De a minap szétnéztem az öltözőben, és döbbenten tapasztaltam, hogy már minden polcon ott lóg a tesicucc, csak a Másodszülöttemnek nincs. Ebből kikövetkeztettem a bravúros nagy eszemmel, hogy nem húzhatom tovább, neki kell állni a tesicucc összerakásának.
És ma nagyot léptem előre.
Neeeem, nem raktam össze, azért ne essünk túlzásokba. Különben sincs holnap ovi. De fejben már megvan, honnan szedem elő a cipőt, és lélekben készülök a tárgyalásokra, amit a kisasszonnyal folytatunk majd a többiről. Ugye, ennyivel akár meg is elégedhetnénk. De olyan lendület volt bennem, hogy megvarrtam a tornazsákot is.
Azt azért elmondom, hogy én nem szeretem a hagyományos tornazsák alakú tornazsákokat, mert úgy néznek ki, mint egy rongyzacskó, és minden egészséges lelkű gyerek úgy megy, hogy rugdossa közben. A zsák szerencsétlen, nem tehet róla, és a gyerek sem, egyszerűen olyan az alakja, hogy rugdosni kell. De amíg tehetem, igyekszem úgy irányítani a dolgokat, hogy nálunk ne ilyen zsákban legyen a tesicucc.
Tartogatok a féltett kincseim között egy párnahuzatot. Amikor megláttam a turkálóban, rögtön tudtam, hogy erre szükségem van. Ha már van egy lányom, aki imádja a napsütést, ráadásul napocska a jele az oviban.
Ilyen a mintája közelről. (Általában igyekszünk nem klasszikus gyerekmintás dolgokat venni a kisasszonyoknak, hanem megkeressük azt, amit talán felnőttként is vállalnának majd, de gyerekként is jól érzik benne magukat.)
Szétvágtam a párnahuzatot a varrások mentén, így kaptam egy jó nagy anyagdarabot. Ebből varrtam a tornazsákot.
Jó a zsák. Biztosan nem fogják összekeverni. :))
VálaszTörlésAnanász lett volna a másik tippem. Banánra nem gondoltam volna. :) De ettől ötletes.
Imádom a sok gyümölcsöt, zöldséget és egyéb finomságot amiket készítesz.
Tökéletes ajándék gyerekeknek.
Na banánra én sem gondoltam volna.. pedig gondolkodtam!!
VálaszTörlésNekem sem tetszik a hagyományos tornazsák, a tiéd nagyon szép lett!