Ugrás a fő tartalomra

Vannak kötelezettségeim

Mára pl. a fagyi jutott.
Az úgy kezdődött, hogy van nekem egy nyári gyermekem. Nyáron született, és a nyár, a napsütés azóta is a lételeme. Karácsonyig még csak-csak bírta a telet, de azóta alig tudjuk benne tartani a lelket. Amióta jobb idő van, bíztatjuk, hogy tavaszodik, de ez már nem elég. NYARAT akar. Strandolni, dinnyét enni, szandált vásárolni, mezítláb szaladgálni, fagyizni.
Ok, csináljunk fagyit. De az nem jó, mert az az igazi fagyizás, ha elmegyünk itthonról, és választani lehet (=fagyizó). Sajnos, a világ még nem érett meg arra, hogy van egy maréknyi kisebbség, akik télen is fagyizni akarnak, nálunk legalábbis zárva a fagyizó májusig. Marad a házi fagyi.
Ezúttal citrom, mert az Elsőszülöttemnek ez volt a kérése. És még az, hogy akkorra legyen kész, amikor hazaérünk az oviból.
Így hát reggel egy nagy pohár joghurtot szűrőbe borítottam, hogy lecsöpögjön. Délután hozzákevertem 2 evőkanál mézet, 2 citrom reszelt héját és a levét, végül pedig 2,5 dl felvert tejszínt. A többit már a fagyigép intézte.


Egy citromot feldaraboltam és ráöntöttem 2 kanál mézet. Ami nem fogy el a fagyihoz, jó lesz teába, gyümölcssalátába, almakompótba.

Mire hazaértünk az oviból (majdnem) kész is volt a fagyi. Jó lett volna, ha még vagy 10 percig a gépben maradhatott volna, akkor akár gombócokat is szedhettünk volna belőle, de ez a türelmesek sportja. Különben is, arról volt szó, hogy ha hazajövünk az oviból, fagyizunk.
Mit tehettem volna, megdicsértem a kisasszonyokat, hogy ilyen gyorsan összekapták magukat, és már haza is értünk.
Utóirat: Kiderült, ez nem volt rendes, nyári fagyi, mert a Másodszülöttem szerint ha már nem is lehet fagyizóba menni, akkor legalább csináljunk olyat, amit nyaraláskor ettünk. Következik hát a csokis menta fagyi.
Azért dolgoztam is ma. Kifogyott a boltból a hónapos retek, varrtam néhány adagot.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van.  És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.