Mivel etetnek téged? 53.

Tegnap délelőtt a Kossuthon megint elmebajnokság volt, a "ki tud nagyobbat mondani a menzareform kapcsán?" jegyében. Gyakorlatilag ugyanazon a csonton rágódtak, megint a jól ismert topikok kerültek elő. (Valószínűleg a szerkesztő is unja már, a téma illusztrálására használt hanganyagok ugyanis hónapok óta ismétlődnek, annyi fáradságot sem vesznek maguknak, hogy új hanganyagokat vegyenek fel.)

1/a  A gyerekek kizárólag hamburgert hajlandóak enni, hiába tudják, hogy egészségtelen.

Erre mondom én azt, hogy a hamburger (a jó minőségű hozzávalókból készített házi változatra, és nem a   gyorséttermi, vagy a gyorsfagyasztott húspogácsából készült menzás változatra gondolok) nem egészségtelen. Friss zsömle, marhahús zsiradék nélkül, grillen sütve, sok-sok  friss zöldség, esetleg sajt, mi ebben az egészségtelen??? És lehet abba a hamburgerbe halból is pogácsát sütni (nem a gyorsfagyasztott halrudak pogácsa alakúra formázva), sőt zöldségből is (de tényleg zöldségből, nem lisztből, tejporból és egyéb "térfogatnövelőből").

A gyerekek (és a felnőttek) nem azért eszik a hamburgert, mert egészségtelen, hanem mert finom. És nem érdekli őket, hogy az annyit emlegetett gyorséttermi változat az ízfokozótól vagy mitől finom, őket csak az érdekli, hogy jóllakjanak. Éhes ember nem válogat.

1/b A gyerekek a hamburgeren kívül esetleg pizzát, sültkrumplit és makarónit hajlandóak enni, ritka, kivételes alkalmakkor, ritka, kivételes egyedeik esetleg rántott húst is. Levesek közül kizárólag a húslevest ismerik és fogyasztják. 

Ez már tényleg úgy hangzik, mintha Brehm Az állatok világában egy mellékletben megírta volna a Gyermekek természetrajzát.

A gyerekek nem csak az imént felsorolt ételeket szeretik, ezt csak az éttermek gyerekmenüinek összeállítói hiszik róluk. Gondolom, ezért van az, hogy akárhány étlapot kinyitok, a Gyerekmenü címszó alatt mindig pizzát, makarónit és rántott húst sült krumplival találok (különbség csak annyi, hogy mennyire gügyén van megfogalmazva :-(

2. A gyerekek nem ismerik az ételeket. (És a felnőttek sem, mint azt a kassai raguleves, a kassai burgonyaleves, a Lotti rúd, a pancsos perec, a dán karfiolleves, a rántott mackó és még annyi más menzás találmány bizonyítja.) Mert például - szólt a szakértő felháborodva - nem ismerik a csicsókát, meg a homoktövist! Mert nem ám a mindenféle cukros üdítőt kellene inni, hanem homoktövis üdítőt!

Vagy esetleg vizet??? Mert a homoktövis üdítő (=szörp) mitől áll el, ha nem a cukortól? Vagy ha homoktövis, a cukor már nem is számít?

Nagy baj, ha nem érzem rosszul magam amiatt, hogy nem homoktövis szörpön nőnek fel a gyerekeim? Csak  kíváncsiságból rákerestem, mennyi is az annyi. Az első olyan találat, ahol ár is volt feltüntetve 1280 Ft /668 g. Hogy ez nettó tömeg-e, nem derül ki, de kb. fél liter lehet. Javasolt hígitási arány 1:8 Tehát  1280 Ft-ból 4 liter üdítő jön ki (ha a víz ingyen van). Hány liter szörpöt iszik meg egy óvodányi / iskolányi gyerek ebédre? És az mennyibe kerül? Homoktövis üdítő a menzákon? Ha-ha-ha. És én még azon sem tudok túllendülni, hogy már megint valami édes löttyel akarják itatni a gyerekeket, mert az olyan egészséges.

És még az is lehet, hogy azért nem ismerik a gyerekek a fent nevezett alapanyagokat, mert sem csicsókát, sem homoktövist nem lehet minden sarki zöldségesnél kapni.
Persze akár filozófiai magasságokba is lehet emelni a kérdést: Lehet-e teljes életet élni csicsóka és homoktövis nélkül???

Múlt héten egy másik műsorban egy másik reális helyzetértékeléssel megáldott szakértő meg arról beszélt, hogy a menzák kínálatában szereplő ételek 30%-ban bio alapanyagokból készülnek majd.
Hát persze. Már csak az a kérdés, hogy hol és mikor? Az ovis étlapon szinte minden nap szerepel a Linco, Liga, Delma margarin triumvirátusának egyik tagja. Ezek a gyártók fogják bio vajjal ellátni a menzákat?

Szerintem nem a csicsóka, a homoktövis és a bio alapanyagok hiánya a legégetőbb probléma a menzákon, hanem hogy az étel ehetetlen.

Ezek után megnéztem az ovis étlapot, hogy legalább fél lábbal a földön álljak.

Mai uzsonna: Kis fonott. Gondolom olyasmi, mint a női ruhatár alapdarabja, a kis fekete. 
Egy újabb ismeretlen étel. Megkérdeztem a kisasszonyt, milyen volt a kis fonott.
- Kicsi.
-???
- Nem icipici, mert annál egy kicsit nagyobb, csak olyan simán kicsi.
- Értem. És ez a kis fonott egy kicsi mi volt?
- Szerintem kalács.
Akkor miért nem azt írják az étlapra???!!!

A holnapot is kíváncsian várom. Mert persze, hogy nem tudom, milyen étel a bogácsi csirkemell, és persze, hogy kíváncsi vagyok rá. Valaki, aki olvassa ezt, szokott esetleg bogácsi csirkemellet (vagy bármit bogácsi módra) főzni?
Egyelőre a Google is elég tanácstalannak tűnik. Egy bogácsi panzió honlapján találtam egy zárójeles információt, miszerint attól bogácsi a gulyáslevesük, hogy van benne tárkony és kakukkfű.
Azért én ezeket a híres bogácsi csirkemell csíkokat berakom a sohanemtalálnádki ételek közé.
Az mekkora játék lenne egy szakácsversenyen, összegyűjteni a menzás étlapokról a sohanemtalálnádki ételeket, és azokat kellene megfőzniük a versenyzőknek!

De tudom még ezt is fokozni. Másodszülöttem ugyanis egy egész kis csomagot hozott délután az iskolából.

Mini zacskó gumicukor és csipsz. A legegészségtelenebb élelmiszerek listájának az éléről. Most valamelyik gyerek szülinapját ünnepelték, ő ezzel kínálta meg az osztálytársait. Ez leginkább a szülőt minősíti, és mindenkinek a magánügye, hogy hogyan, mivel emeli az ünnep fényét.
De nekem már rettenetesen elegem van abból, hogy szinte minden nap ez megy az oviban, iskolában. Ropi, szörpi, nápolyi. süti, üdítő, keksz, pufikuki, popcorn, zizi, cukorka... Mert valakinek névnapja, szülinapja van, sportnap, rendőrségi látogatás, futóverseny, színház, játszódélután, családi nap van, valaki elutazik majd, vagy legalább szeretne elutazni, vagy elutazott és visszajött, vagy madarakról álmodott, vagy mit tudom én. Viszik a gyerekek (szülők) is (az oviban van olyan csoport, amelyikben hónap elején a szülők a wc papír, zsebkendő, szalvéta mellé egy-egy nagy zacskó kekszet is beadnak!!!), és a nénik (óvónénik, tanárnénik, dadus nénik) is.
És ha mellérakom azt is, amit uzsonnára kaptak az iskolában, már csak azon csodálkozom, hogy vannak még egészséges, nem túlsúlyos gyerekek is.

A nevét nem tudjuk, talán nem is fontos, de megkóstoltam, és csak rágtam, rágtam, rágtam a sűrű, édes tésztát. Végül gyorsan öntöttem magamnak egy pohár limonádét, hogy legalább azt a falatot le tudjam nyelni.