Ugrás a fő tartalomra

Ó, milyen

könnyelmű, felelőtlen és meggondolatlan is tudok én lenni!
Legutóbb is, mit műveltem?!
Vettem magamnak egy nyakláncot. Csak úgy, könnyedén, bementem egy boltba, nézelődtem, válogattam, megtetszett, átgondoltam (azóta kiderült, nem elég alaposan), kifizettem.


Aztán hazaparádéztam vele nagy boldogan, és kiderült, hogy elvetemültségemben képes voltam nem hármat venni belőle. Esetleg kettőt, és akkor nekem legfeljebb nem jutott volna, de a kisasszonyoknak igen.
Csak ez az egy volt a boltban, az utolsót vettem meg, gondolom ezért is volt leakciózva.
És hordani is akarom?
Igen, azért vettem. Magamnak. De tényleg.
Na, itt lefagyott a rendszer, és csak néztek rám az elkerekedett gyerekszemek, én meg csakazértse éreztem magam egy önző dögnek, mert vettem magamnak 800 Ft-ért egy nyakláncot.


De kitaláltam a kedélyjavító megoldást.
Vettem levegőn száradó gyurmát.


Felkutattam egy darab drótot, és előszedtem a szerszámokat.


A drótból levágtam egy darabot, és meghajlítottam belőle az eper akasztóját.


A gyurmából mindenkinek kiosztottam egy diónyi darabot. Először gömböt formáztunk belőle, szép simát.


Aztán az egyik végét kicsit csúcsosra alakítottuk. A biztonság kedvéért gondoskodtam mintadarabról is, alig győztem pótolni, mert az asztalra kirakott eperszem valahogy mindig eltűnt :-)


Egy újabb kis darab gyurmát ellapogattunk.


És kivágtuk az eper csumáját belőle.


Az eper laposabb végét vízbe mártottuk és ráragasztottuk a csumáját.


Míg puha volt a gyurma, belenyomtuk az akasztót.


Aztán egy napra félretettük és csak vártuk, hogy megszáradjon.


 A festés (akrilfestékkel) jó móka volt. Látványos, haladós, finommotorikázós, kéz-szem koordinációs.


A pöttyözés most is festékbe mártott gombostűvel ment.


És két rétegben lakkoztuk.


Biztos lesz még egy (néhány) forduló arról, hogy mire fűzzük fel  (bőr zsinór, szatén szalag, egyéb, és mindez milyen színben), de a munkás részével végeztünk.


Bőven maradt még gyurma is, és játékos kedvem is, így másnap délután ezzel vártam a kisasszonyokat:

Kekszkiszúróformák


A hangjegyekbe fogpiszkálóval fúrtam egy-egy lyukat, hogy majd azokból is lehessen medál. Ezek vékonyabbak, mint az eper, ennek megfelelően gyorsabban is száradtak. Lelkesen hívtam a kisasszonyokat, hogy fessük le feketére a gyurmafigurákat. 
A tekintetükből rögtön tudtam, hogy nagyon felnőtt vagyok. Miért is kellene feketére festeni a hangjegyeket? Csak mert úgy általában feketék? És akkor mi van?


Jó, akkor én is hagyom a feketét. Hiszen van fehér festékünk is :-)


És mi az, ami még a fehér festéknél is nagyobb királyság?
Bizony, hogy a lézerarany! (A képeken ugyan nem látszik, de a napfényben az egész glitteresen szikrázva csillog.)


Akadt követőm is:


A magam részéről erre a nyárra lezártnak tekintem a nyaklánc kérdést. De gyurma maradt még, szóval bármi megtörténhet :-)


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…