Ugrás a fő tartalomra

Egy gyerekvállfa,

rajta egy kis blúz és egy fodros, virágos szoknyácska (fiús családokban ing és nadrág). Annyira kevés, hogy csak lobog az ember kezében, ahogy viszi fel a parkolóból. Még ruhazsákot sem igazán lehet ráhúzni, mert csak lötyög az egész, hülyén is néz ki, aránytalanul nagy is a zsák. Lehet próbálkozni, hogy reklámszatyrot, ne adj' isten szemeteszsákot húz rá az ember, de egyik sem az igazi.
Aztán nőnek a gyerekek, nagyobb lesz a ruha is, és már egy alsószoknya is van a vállfán, természetesen keményítve, máris nem is tűnik olyan nagynak az a ruhazsák.
Még néhány alsószoknya, ráadásul közben a frizura hozzávalói is egy teljes neszeszer méretűre gyarapodtak, és egy reggel azt vesszük észre - természetesen indulás előtt 10 perccel -, hogy a ruhák kinőtték a konfekció méretű ruhazsákot.



Jó, akkor megoldjuk erőből. A ruhára azért vigyáztam, hogy ne gyűrődjön, de a cipzár nem bírta. Így sikerült  10 perc alatt három ruhazsákot elszakítanom :-) Megszavaztuk, hogy aznap még jó a legkevésbé szakadt zsák, de a következő fellépésre kitalálunk valamit.
Aki már látott néptáncosokat fellépésre igyekezni, annak biztos ismerős a kép, ahogy paplanhuzatban cipelik a ruháikat.
Hadra fogható paplanhuzat most épp nincs a házban, de lepedő azért akad. Varrok hát lepedőből egy ruhazsákot. Kiindulási alapnak tökéletes az áruházi ruhazsák, azt rajzoltam körbe. Kicsit hozzáadtam a hosszához és a szélességéhez is, ahogy a lepedőből kijött.
Nem tudom, mi vár még ránk néptánc ügyben, de biztos, hogy a szoknya nem lesz kevesebb. Ezért egy 20 centis csíkot az eleje és a háta közé betoldottam.
Már csak az optikai tuning volt hátra. (És persze a varrás.) Van egy nagy darab fehér vásznunk, elég kézenfekvő volt, hogy fessünk rá valamit.
Olyan mintát kerestem, ami kortalan és időtálló (lehetőség szerint évek múlva se találja majd dedósnak a kisasszony), egyszerű (mi fogjuk megcsinálni), mégis látványos (ha már dolgozunk vele :-) és persze stílusos. A magyar népi motívumok közt kezdem el nézelődni, végül a hímzésmintáknál találtam egy épp megfelelőt. Ráadásul kalocsait.

Az öntapadós füzetborítóból A/4-es darabokat vágtam, és a hátoldalára (az papír, tehát simán lehet rá nyomtatni) rányomtattam a mintát.


A minta belső részeit kivágtam - nem mondom, hogy nem volt babrás - és ráragasztottam a vászonra. Most sem körülményeskedtem vele sokat, csak lehúztam a hátoldalát, ráfektettem a vászonra, és hagytam, hogy összeragadjanak. A biztonság kedvéért a minta kivágott széleit lesimítottam, nehogy a festék aláfolyjon.


A legjobb rész, a festés következett. Azért is tetszett meg ez a minta, mert láttam, hogy egy színnel festve is mutatós lesz.
Ha igazán szépen, egyenletesen szeretnék festeni, nem ecsetet, hanem hengert használok. És ez a leginkább festéktakarékos megoldás is. Az anyag alá raktam egy réteg papírt, hogy ne az asztalt kenjem össze.


A kisasszonyok itt kapcsolódtak be a mulatságba. Ecsettel a hengerre ügyeskedtük a festéket (olyan kicsi a festékes üveg, hogy a henger nem fért bele), és a kisasszonyok átfestették a mintát egyszer ...


 ... kétszer és háromszor. Igazán gyerekeknek való feladat, csak arra kell figyelni, hogy a fóliáról ne menjen le a henger.


Az akrilfesték gyorsan szárad, néhány perc múlva a kisasszonyok lehúzták a fóliát a vászonról, és tádááám!


Még festékbe mártogatott fogpiszkálóval "gyorsan" meghúztam a szárakat, és kész is.


Már csak össze kellett varrni a részeket, és elkészült a ruhazsák.



Jöhetnek az alsószoknyák :-)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…