Ugrás a fő tartalomra

Egy gyerekvállfa,

rajta egy kis blúz és egy fodros, virágos szoknyácska (fiús családokban ing és nadrág). Annyira kevés, hogy csak lobog az ember kezében, ahogy viszi fel a parkolóból. Még ruhazsákot sem igazán lehet ráhúzni, mert csak lötyög az egész, hülyén is néz ki, aránytalanul nagy is a zsák. Lehet próbálkozni, hogy reklámszatyrot, ne adj' isten szemeteszsákot húz rá az ember, de egyik sem az igazi.
Aztán nőnek a gyerekek, nagyobb lesz a ruha is, és már egy alsószoknya is van a vállfán, természetesen keményítve, máris nem is tűnik olyan nagynak az a ruhazsák.
Még néhány alsószoknya, ráadásul közben a frizura hozzávalói is egy teljes neszeszer méretűre gyarapodtak, és egy reggel azt vesszük észre - természetesen indulás előtt 10 perccel -, hogy a ruhák kinőtték a konfekció méretű ruhazsákot.



Jó, akkor megoldjuk erőből. A ruhára azért vigyáztam, hogy ne gyűrődjön, de a cipzár nem bírta. Így sikerült  10 perc alatt három ruhazsákot elszakítanom :-) Megszavaztuk, hogy aznap még jó a legkevésbé szakadt zsák, de a következő fellépésre kitalálunk valamit.
Aki már látott néptáncosokat fellépésre igyekezni, annak biztos ismerős a kép, ahogy paplanhuzatban cipelik a ruháikat.
Hadra fogható paplanhuzat most épp nincs a házban, de lepedő azért akad. Varrok hát lepedőből egy ruhazsákot. Kiindulási alapnak tökéletes az áruházi ruhazsák, azt rajzoltam körbe. Kicsit hozzáadtam a hosszához és a szélességéhez is, ahogy a lepedőből kijött.
Nem tudom, mi vár még ránk néptánc ügyben, de biztos, hogy a szoknya nem lesz kevesebb. Ezért egy 20 centis csíkot az eleje és a háta közé betoldottam.
Már csak az optikai tuning volt hátra. (És persze a varrás.) Van egy nagy darab fehér vásznunk, elég kézenfekvő volt, hogy fessünk rá valamit.
Olyan mintát kerestem, ami kortalan és időtálló (lehetőség szerint évek múlva se találja majd dedósnak a kisasszony), egyszerű (mi fogjuk megcsinálni), mégis látványos (ha már dolgozunk vele :-) és persze stílusos. A magyar népi motívumok közt kezdem el nézelődni, végül a hímzésmintáknál találtam egy épp megfelelőt. Ráadásul kalocsait.

Az öntapadós füzetborítóból A/4-es darabokat vágtam, és a hátoldalára (az papír, tehát simán lehet rá nyomtatni) rányomtattam a mintát.


A minta belső részeit kivágtam - nem mondom, hogy nem volt babrás - és ráragasztottam a vászonra. Most sem körülményeskedtem vele sokat, csak lehúztam a hátoldalát, ráfektettem a vászonra, és hagytam, hogy összeragadjanak. A biztonság kedvéért a minta kivágott széleit lesimítottam, nehogy a festék aláfolyjon.


A legjobb rész, a festés következett. Azért is tetszett meg ez a minta, mert láttam, hogy egy színnel festve is mutatós lesz.
Ha igazán szépen, egyenletesen szeretnék festeni, nem ecsetet, hanem hengert használok. És ez a leginkább festéktakarékos megoldás is. Az anyag alá raktam egy réteg papírt, hogy ne az asztalt kenjem össze.


A kisasszonyok itt kapcsolódtak be a mulatságba. Ecsettel a hengerre ügyeskedtük a festéket (olyan kicsi a festékes üveg, hogy a henger nem fért bele), és a kisasszonyok átfestették a mintát egyszer ...


 ... kétszer és háromszor. Igazán gyerekeknek való feladat, csak arra kell figyelni, hogy a fóliáról ne menjen le a henger.


Az akrilfesték gyorsan szárad, néhány perc múlva a kisasszonyok lehúzták a fóliát a vászonról, és tádááám!


Még festékbe mártogatott fogpiszkálóval "gyorsan" meghúztam a szárakat, és kész is.


Már csak össze kellett varrni a részeket, és elkészült a ruhazsák.



Jöhetnek az alsószoknyák :-)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe