Ugrás a fő tartalomra

Hamburgerrel

etetem a gyerekeimet. És a Páromat is. Sőt, én is azt eszem.
Esszük mind a négyen boldogan a hamburgert, minden lelkiismeret furdalás nélkül.
Mert nem ám csak az a hamburger, amit a gyorséttermekben lehet kapni, otthon is elkészítheti mindenki a saját változatát. És akkor el is felejthetjük az olyan címkéket, mint junkfood, felfújt, gyorsfagyasztott, amerikai, egyenízű. Legkevésbé egyenízű, mert ahányszor hamburgert csinálunk, annyiféle. Megy bele minden, ami finom.
Zöldségek: Télen mehet bele savanyú káposzta, most, hogy végre van új káposzta, és annyira zsenge, hogy nem lehet belőle eleget enni, persze azt vettem. Reszeltem hozzá répát is, mert az is nagyon finom.
Szószok: Ketchup helyett nálunk nagyon bevált, hogy tejfölbe keverek paradicsomlevet (sűrített paradicsomot) és őrölt köménnyel fűszerezem.
A másik szószhoz majonézt csinálok (tojás sárgája + olaj), és aprítógépben összekeverem egy cikk fokhagymával, néhány savanyú uborkával, kapribogyóval, mustárral, egy csokor snidlinggel (petrezselyem zölddel). Elég bizarrul hangzik, tudom, de nagyon finom.
Húspogácsa: Mondjuk most halból készült a húspogácsa, de senki nem bánta. (Darált hal, kókuszreszelék, zabpehely, curry, tojás - akik egyébként nem szeretik a halat, ezt kóstolják meg, a kókusz és a curry elviszi az ízét.) A grillezéshez nagyon fújt a szél, ezért sütőben sütöttem, olaj nélkül.


A fényképről lemaradt, de "ízfokozónak" sütöttem pirított hagymát, és néhány szelet grillsajtot is.


És igen, az a tál eper is elfogyott. Még az az ötlet is felmerült, hogy vékony szeletekre vágva rakjunk epret is a hamburgerbe, de arról azért lebeszéltük a kisasszonyt. 
Egy-egy nagy pohár bodzás limonádéval lekísértük a vacsorát, és nagyon elégedettek voltunk az életünkkel.

Szóval, mi a baj a hamburgerrel???

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunko...

10 tojást 10 perc alatt + tetoválás

Nálunk a tojásfestés mindig nyűgösen indul. Igyekszem minden évben valami újat kitalálni (tavaly  arany filccel  festettünk, korábban  dekupázsoltunk ), de a fehér alapból nem engedek. A barnás héjú tojásokat át kell festeni 2-3 rétegben fehérre, hogy kezdődhessen a díszítés. Ez azt jelenti, hogy a húsvét előtti hetekben mindig szárad néhány grillnyársra felszúrt kifújt tojás a házban, és kartávolságon belül vannak az ecsetek, festékek is (= ablakpárkányra, konyhapultra, stb. lepakolva, napokra ottfelejtve). Ezek az itt-ott félbehagyott alkotások számomra egyre kevésbé kapcsolódnak össze az otthonosság fogalmával (= idegesítenek, na), és akkor még ehhez jön a folyamatos nyafogás, hogy de még hányszor kell átfesteni, de meddig kell még ezt csinálnom, de mikor díszíthetem már,  stb, stb, ha meg eltörik egy tojás, ráadásul amikor már az utolsó réteg festék szárad rajta, na akkor aztán világvége van. De kitaláltam, hogy tudom kicselezni a saját rendszerem! (Neeem, n...