Ugrás a fő tartalomra

Hamburgerrel

etetem a gyerekeimet. És a Páromat is. Sőt, én is azt eszem.
Esszük mind a négyen boldogan a hamburgert, minden lelkiismeret furdalás nélkül.
Mert nem ám csak az a hamburger, amit a gyorséttermekben lehet kapni, otthon is elkészítheti mindenki a saját változatát. És akkor el is felejthetjük az olyan címkéket, mint junkfood, felfújt, gyorsfagyasztott, amerikai, egyenízű. Legkevésbé egyenízű, mert ahányszor hamburgert csinálunk, annyiféle. Megy bele minden, ami finom.
Zöldségek: Télen mehet bele savanyú káposzta, most, hogy végre van új káposzta, és annyira zsenge, hogy nem lehet belőle eleget enni, persze azt vettem. Reszeltem hozzá répát is, mert az is nagyon finom.
Szószok: Ketchup helyett nálunk nagyon bevált, hogy tejfölbe keverek paradicsomlevet (sűrített paradicsomot) és őrölt köménnyel fűszerezem.
A másik szószhoz majonézt csinálok (tojás sárgája + olaj), és aprítógépben összekeverem egy cikk fokhagymával, néhány savanyú uborkával, kapribogyóval, mustárral, egy csokor snidlinggel (petrezselyem zölddel). Elég bizarrul hangzik, tudom, de nagyon finom.
Húspogácsa: Mondjuk most halból készült a húspogácsa, de senki nem bánta. (Darált hal, kókuszreszelék, zabpehely, curry, tojás - akik egyébként nem szeretik a halat, ezt kóstolják meg, a kókusz és a curry elviszi az ízét.) A grillezéshez nagyon fújt a szél, ezért sütőben sütöttem, olaj nélkül.


A fényképről lemaradt, de "ízfokozónak" sütöttem pirított hagymát, és néhány szelet grillsajtot is.


És igen, az a tál eper is elfogyott. Még az az ötlet is felmerült, hogy vékony szeletekre vágva rakjunk epret is a hamburgerbe, de arról azért lebeszéltük a kisasszonyt. 
Egy-egy nagy pohár bodzás limonádéval lekísértük a vacsorát, és nagyon elégedettek voltunk az életünkkel.

Szóval, mi a baj a hamburgerrel???

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunko...

Mivel etetnek téged? 26.11

Megvolt az ovis karácsonyi ünnepség. Nem részletezem, nem volt sem jobb, sem rosszabb, mint szokott. Mire a gyerekek visszaértek a tornateremből, a csoportszobában várták őket az ajándékok. Persze a gyerekek azonnal nekiláttak bontogatni, én Másodszülöttemnek és a barinőjének segítettem. Amikor megláttam végre megértettem, mit rejt a csomag, a fejemben megszólalt (jó hangosan) a kedvenc moldvai csujogatásom:   Napvilág, holdvilág, megbolondult a világ!   Ezt nézzétek, mit kaptak a gyerekek az oviban a Jézuskától:     Egy babát, aki egy babakocsit tologat, amiben két kutya van ! Erre nevelik a gyerekeket???!!! Hogy édes kis kutyuskákat tologassanak babakocsiban???!!! Ja, az ovi pedagógiai programjában az szerepel, hogy a néphagyományok őrzésének kiemelt szerepe van. Nem azt várom, hogy kendert tiloljanak, de azért ne arra neveljék már őket, hogy az embergyerek helyét cuki kis kutyusokkal is ki lehet tölteni.   És ha ez még nem lenne elég, ...