Ugrás a fő tartalomra

Mivel etetnek téged? 54.

Jön ki a kisasszony délután az iskolából, szorongat valami fehéret a kezében. Biztos kiesett a foga, azt szokta a tanítónéni ilyen félmaroknyi papírzsepi csomagba bebugyolálni a gyerekeknek, nehogy elhagyják.
Ja nem, ez az uzsonna. Ez a félmaroknyi kis izé?!
Szalvéta nélkül így néz ki:

A kép csalóka, nem ekkora az uzsonna / a gyerek keze, azért látszik ilyen nagynak az uzsonna, mert a kisasszony begörbítve tartja az ujjait. Az uzsonna kb. egy fél gyerektenyérnyi volt.
De legalább adódott alkalom a találgatós játék újabb változatára. Most nem az étel neve alapján igyekeztünk rájönni, hogy is néz ki, milyen is lehet maga az étel, hanem a kész uzsonnával a kezünkben próbáltunk rájönni, mi lehet az. Én kezdtem a beszélgetést:
- Ez mi?
- Tudom.
- ???
- Lekváros.
- ???
- Vagy túrós.
- Azzal van töltve?
- Ühüm.
- De mi ez?
-???
- Úgy értem, hogy batyu, vagy papucs vagy táska, vagy levél, vagy van egyáltalán neve? Hogy hívjátok ezt az uzsonnát?
- ???
Azt hiszem, egyedül maradtam, a kisasszony szemlátomást minden érdeklődését elvesztette a téma iránt és a tesióra történéseit kezdte mesélni. A labdapattogtatós résznél még odavetette:
- Azért megkóstolod?
Egy ilyen lehetőségre nem mondtam nemet. Pedig jobban jártam volna. A tészta szíjas volt, és szikkadt és savanyú szagú, és megint csak rágtam, rágtam rágtam a száraz tésztamasszát, míg végül csak sikerült lenyelni.  Kicsit szétcincáltam és rábukkantam a túrós töltelékre. Kevés volt, száraz és mű vanília ízű.
Ha, hangsúlyozom HA, finom lett volna, és mondjuk friss, akkor remek desszert lett volna belőle egy kiadós uzsonna után.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…