Ugrás a fő tartalomra

A nemszeretem

konyhaablakkal mindig is bajom volt.
Mert magasan van, és valahányszor ki akarom nyitni, vagy be akarom zárni oda kell cűgölnöm egy széket, hogy felmásszak rá.
Mert kinyitni se lehet rendesen, csak buktatni.
Mert oldalt nem lehet kiakasztani azt a pántot, ami tartja, így ha rám tör az ablakpucolás, vagy szétcsavarozom az egészet, vagy a megbuktatott ablakon kinyúlva ügyeskedek.
Szerintem még a zárat is rosszul szerelték bele, mert amikor nyitva van, a kilincs akkor áll vízszintesen (párhuzamosan az ablakkerettel), amikor pedig be van zárva, lefelé lóg a kilincs (ami ráadásul ronda), de úgy, hogy belóg az ablaküveg elé.
Függönnyel eltakarni sem lehet normálisan általam elfogadható módon. A reluxát meg nem szeretem. Pedig a nap betűz rajta, persze csak nyáron, amikor kánikula van, és a napsugarak vakítanak és perzselnek.

Már tavaly nyáron is éreztem, hogy eljön az a perc, amikor nem bírom tovább, és kezdek valamit a szerencsétlen ablakkal, hogy ha már praktikusabb nem is lesz, legalább kevésbé legyen csúf.

Ilyen volt
Azzal kezdtem, hogy lecsavaroztam az ablakot, kitekertem az előző lakó vitrázsfüggönyét tartó kampókat, a helyüket befatapaszoltam. Mert már a folytatásra is volt ötletem.


A csipkés dobozt ajándékba kaptam. Egy átlagos cipősdoboz, púposan tele csipkével. Évek óta járok rá, de még mindig tartogat felfedezésre váró kincseket. Gondosan összehajtogatva lapult benne egy terítő is. Ami épp akkora, de centiméterre pontosan ám, mint az én nemszeretem ablakom.


Tehát az ablakot, ablakkeretet lecsiszoltam, lefestettem fehérre. A barkácsboltban vettem 1x1 centis fa rudat (vagy hogy hívják),  2 szálat. És ha már ott voltam, vettem egy hengeres rudat is, nem tudom ennek sem a nevét, lehet, hogy virágkarónak árulják. Erre egy későbbi projekthez lesz szükségem, de egy ideig párhuzamosan fut a sorsa az ablakéval, ha már úgyis alapon.


Mindet méretre vágtam (a virágkarót csak középen ketté), fehérre festettem. (Itt elbúcsúzunk a virágkarótól, hadd élje a saját életét, majd egy következő bejegyzésben beszámolok róla.) A léceket összecsavaroztam, hogy egy keretet kapjak.


A terítőt kikeményítettem, kivasaltam, és rajzszegekkel a keretre feszítettem. Szerencsére épp elég nagy volt a csipke ahhoz, hogy a keret hátoldalán tűzzem meg, így a rajzszögek eltakarásának problémája fel sem merült. Tulajdonképpen kész is, már csak fel kellett csavaroznom az ablakkeretre ...


... és gyönyörködni benne ...


... meg élvezni, hogy nem tűz be a nap.


Csakhogy.  A ronda kilincs továbbra is ronda, ráadásul belóg az ablak elé.


Na, majd adok én neked. A dobozból előrántottam még egy csipkét...


... és betekergettem vele a kilincset. Szebb nem lett, de belesimul a környezetébe és legalább nem feltűnően ronda.



Megjegyzések

  1. Kedves otthonrendezés :), mindig nagy öröm.

    VálaszTörlés
  2. Elképesztően kreatív vagy, nagyon jó lett az ablakot takaró csipke. Meg az ablak. Meg a nyitó. Meg minden :)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó ötlet,nagyon szép végeredmény!:)A csipke gyönyörű!!!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…