Ugrás a fő tartalomra

Ki játszik ilyet?

Régen volt már játék a blogon, épp itt az ideje.
Tavaly már csináltam magamnak egy kokárda-rózsa gyűrűt.



Most varrtam egy újat, ez lesz a játék nyereménye.



Aki szeretné megkapni a képen látható gyűrűt, hagyjon egy megjegyzést, és írja le, mit szeret legjobban a március 15-ben.


A játék 2013. március 8-án éjfélkor zárul.


Megjegyzések

  1. :)Jó kérdés...
    Hogy mit szeretek a legjobban?...
    Én sok mindent szeretek benne,
    - hogy egyáltalán magyar vagyok, és ünnepelhetek, ez számomra nagy dolog
    - hogy bár rendőr áll a templomkert kapujában, mégis zavartalanul, meghitten és kellő tömeggel vagyunk együtt
    -amikor időnként még a televíziós közvetítésből is elkapok valamit, ami mindig megdobogtatja szívemet
    - amikor az oviban dalolunk, és színezünk, és rá sem bagózunk arra, hogy mi tk. kisebbségben vagyunk
    - és egyre jobban szeretem a nemzeti színű kreatív ötleteket is.
    Nagyon édes a gyűrű, mint minden ötlet, amit itt találok, persze:)
    Üdv, Júlia.

    VálaszTörlés
  2. Nálunk a március 15. családi ünnep, aznap szabadult fel a nagymamám a kanadai fogságból. :)

    De ezt félretéve, van valami nagyon jó abban, hogy összeáll néhány heves, de komolyan gondolkodó fiatal, és azt mondja: "akkor én most megváltom a világot". Ezután pedig neki is lát, hogy megtegye. Leszedve az eseményről, s az azóta lévő ünneplésekről minden de minden politikát, ez az, ami nekem a legjobban tetszik. A példa, hogy fel lehet állni, és kesergés helyett lehet csinálni, jobbá tenni. Az, hogy amit jobbá kell tenni, az micsoda (ország helyzete, felújítandó épület, kis közösség dolgai, mittudomén), e tekintetben számomra nem is lényeges. A lényeg az elszántság, a megvalósítani akarás, a megvalósítás.

    VálaszTörlés
  3. A legjobban azt szeretem benne, hogy már elmúlni látszik a kötelező kokárda viselés - és emiatt őszintébbnek tűnik az, aki viseli. És ez nekem nagyon jó érzés, hogy olyanokkal találkozom, akik ilyenkor büszkén viselik magyarságukat. Nem túllőve a célon nagy magyarországi (néha fordítva felragasztott)matricákkal az autón, rovásírásos pólókkal, stb, hanem csak úgy szépen, egyszerűen. A piros-fehér-zöld nekem március 15-én a legigazabb, bár a Himnuszon máskor is elcsuklik a hangom.

    VálaszTörlés
  4. Azt, hogy akkor már tényleg itt a tavasz. :) Remélem jó idő lesz idén! ;)
    Meg az ünnepi dalokat szeretem.

    VálaszTörlés
  5. Március 15.-én azt szeretem, hogy viselhetjük nemzetünk színeit és senki sem néz furán, hogy ezt büszkén meg is tesszük. Szeretek jó időben sétálni a Budai Várban, jó érzés a tavaszi szél által lengetett nemzeti lobogókat látni. A kisfiamnak megmutatni a huszárokat és nézni, ahogy csodálja a világot. Nagyon szép a gyűrű, rendkívül nőiesnek találom. Szép napokat mindenkinek!

    Orsi

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe