Ugrás a fő tartalomra

A farsangi jelmezekről

reggelente szoktunk Másodszülöttemmel beszélgetni, miközben az ovi felé bandukolunk. Ő elkezdi február végén, március elején a tervezgetést, én (következő év) január közepén elkezdem azon törni a fejem, hogyan fogom a hőn áhított jelmezt előállítani. Az idén úgy tűnt, könnyű dolgom lesz, a szédületes ötletek közül egyre inkább a balerina látszott kikristályosodni. 
- Remek. Felveszed a balettos tornamezed, a rózsaszín harisnyád és a balettcipőd, és már mehetsz is a farsangra.
- Ááááá, az úgy nem lesz jó.
- ??????????? (Ugyan miért nem jó balerinajelmeznek az a ruha, amiben úgy egyébként hetente háromszor balettozik?)
- Rendes balerinajelmez kell.
- És, az miben különbözik a balettos ruhádtól?
- Tütü.
- ??????????
- Kell egy tütü. Az igazi balerináknak tütüjük is van.

Vettem hát 2,5 méter rózsaszín tüllt.


 Hosszában 5 részre vágtam. Így már 12,5 méter tüll volt a házban,


és én már rózsaszínben láttam a világot.


A tüllök hosszabbik oldalát végigvarrtam (iiiiiigen, mind a 12,5 métert!), és beráncoltam. tulajdonképpen a kisasszony derékbőségének megfelelő fodrokat csináltam. 


Közben kikutattam a neten, hogy az igazi tütü nem a balerinák derekán, hanem a csípőjén van. Egy bugyi szerű valamire varrják fel a szoknyát, így nem csúszik sem le, sem fel, akárhogy mozog a táncos. Na hurrá, most már ezt is tudom.

Kép innen


Egy rózsaszín atlétából varrtam hát egy bugyit. Bejelöltem rajta, hová kell majd a tüllöket felvarrni.


Az volt a terv, hogy egyszerre felvarrok két réteg tüllt, hátha így hamarabb végzek. Hogy ne simuljanak egymásra a rétegek, hanem habosan álljanak majd, a két réteget egymással szembefordítva varrtam fel.


És persze megismételtem még egyszer a 3. és a 4. réteg tüllel, sőt, még az 5-et is felvarrtam.


És elkészült! És volt öröm, meg parádézás, és minden.



 Ui: Azóta találtam a Vaterán 1500-ért tök jó tütüket :-/

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van.  És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.