Ugrás a fő tartalomra

Az abrosz

már hétfőn elkészült, de tudtam, ennyivel nem úszom meg.
A girlandok eleinte az én mániámnak számítottak, de az idők során a kisasszonyok is belelkesültek. Vettem hát három ív színes kartont, és mintakiszúróval rengeteg (és még annál is sokkal több) szívet vágtak ki a  kisasszonyok. Én meg csak varrtam és varrtam és varrtam.  



Az egyik ablak előtt függönyszerűen lógattuk le, nagyon jól néznek ki, ahogy színesen pörögnek ha csak arra  járunk.
A másik ablak kicsit királylányosabb lett, a kisasszonyok nagy megelégedésére.



És még ezt is lehetett fokozni. A gyöngyfűzés jó mulatság, és ha nem a legapróbb gyöngyökkel próbálkozunk, elég haladós is. Ha pedig drótra fűzzük, még szívet is tudunk formálni belőle.





Az ünnepi vacsorát sikerült ünnepi uzsonnává alkudnom, de tudtam, akkor tényleg meg kell adni a módját. Az abroszhoz megfelelő teríték is kell. Egyszer használatos abroszhoz egyszer használatos teríték dukál. Tehát papírtányér. Felturbózva a karácsonyi szalagokkal. (Egyre jobban tetszik ez a fehér-arany páros. Gyakorlatilag minden alkalomhoz illik, és nem kell folyton új hozzávalókat venni :-)


Egyszerűen fel-le öltögetve "végigvarrtam" a szalaggal a tányér szélét. A végén megkötöttem, bodorítottam, és kész is.


És az ünnepi szalvéta. Egyszerű fehér szalvéta + egy kölcsönkért mintalyukasztó, ez is megvan.



Ennyi készülődés után az uzsonna sem lehet akármilyen. (Azért ennyi kis piros szívecske még belefér.) Terített asztal várta délután a hazatérő családot, és bizony volt hű, meg ha, meg ámuldozás.


Hát még amikor megvágtam a sütit! 


Nem is olyan bonyolult, mint amennyire látványos.
Egyszerű kevert tésztát csináltam, persze adtam hozzá ételfestéket, és őzgerincformában megsütöttem.


Amikor kihűlt, felszeleteltem, és minden szeletből kivágtam egy szívet.



Ismét bekevertem egy adag tésztát, de most már ételfesték nélkül. Az őzgerincforma aljába (ami majd a kész süti teteje lesz) simítottam egy kevés masszát, sorban ("fejjel" lefelé) beleállítgattam a szíveket, és feltöltöttem a maradék tésztával.



Amikor megsült, egy teljesen átlagos sütinek látszott.


Kifordítottam a formából, amikor kihűlt, bevontam cukormázzal (porcukor, tojásfehérje), a többit pedig már tudjátok...



Megjegyzések

  1. NNna, ettől most kész vagyok! Ilyen egy igazi anya! Szivecskéket vagdos tésztából, hogy belesüsse egy másikba, hogy szép legyen! Erre fognak emlékezni a gyerekek! És ez a legfontosabb!

    VálaszTörlés
  2. Fantasztikus! Nagyon ügyes vagy!!

    VálaszTörlés
  3. De, irigykedek, és nem tudom utánad csinálni. :)))) Ja, és éhes is vagyok. :)
    Gyönyörű lett!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Unatkozni jó!

MÉSZÖLY ÁGNES
BARNI ÉS AZ UNATKOZÓMŰVÉSZ
Barni már a harmadik napon utálta a vakációt. Ez a rémes semmittevés az, amiről az unokatestvérei hetek óta álmodoznak? Ez a végeláthatatlan unalom, amit sóhajtozva emlegettek az óvó nénik? Ez a tömény semmi, ami miatt Lolkával, a legjobb barátnőjével minden reggel ki kellett számolni, hogy "hányat alszunk még"? Lolkának könnyű, ő a vakáció első napján leutazott a nagymamájához, de Barninak itt kellett maradnia az aszfaltszagú belvárosban. Anya nagy komolyan megbeszélte vele, hogy csak ezt a pár hetet kell kibírnia, aztán ők is elmennek a tengerhez. De addig még negyvenkettőt kell aludni, és az olyan elképzelhetetlenül sok, hogy Barni jobbnak látta, ha nem is gondol rá. Ha legalább nem egyedül lett volna nap mint nap! De a barátaiközül mindenki elutazott. Így hát Anya minden reggel összepakolta Barnit és két plüssállat barátját: Eleket és Benőt. Elek barna volt és víziló-forma, Benő szürke és elefánt-féle. Barni legszívesebben a jobb …

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…