Ugrás a fő tartalomra

Az abrosz

már hétfőn elkészült, de tudtam, ennyivel nem úszom meg.
A girlandok eleinte az én mániámnak számítottak, de az idők során a kisasszonyok is belelkesültek. Vettem hát három ív színes kartont, és mintakiszúróval rengeteg (és még annál is sokkal több) szívet vágtak ki a  kisasszonyok. Én meg csak varrtam és varrtam és varrtam.  



Az egyik ablak előtt függönyszerűen lógattuk le, nagyon jól néznek ki, ahogy színesen pörögnek ha csak arra  járunk.
A másik ablak kicsit királylányosabb lett, a kisasszonyok nagy megelégedésére.



És még ezt is lehetett fokozni. A gyöngyfűzés jó mulatság, és ha nem a legapróbb gyöngyökkel próbálkozunk, elég haladós is. Ha pedig drótra fűzzük, még szívet is tudunk formálni belőle.





Az ünnepi vacsorát sikerült ünnepi uzsonnává alkudnom, de tudtam, akkor tényleg meg kell adni a módját. Az abroszhoz megfelelő teríték is kell. Egyszer használatos abroszhoz egyszer használatos teríték dukál. Tehát papírtányér. Felturbózva a karácsonyi szalagokkal. (Egyre jobban tetszik ez a fehér-arany páros. Gyakorlatilag minden alkalomhoz illik, és nem kell folyton új hozzávalókat venni :-)


Egyszerűen fel-le öltögetve "végigvarrtam" a szalaggal a tányér szélét. A végén megkötöttem, bodorítottam, és kész is.


És az ünnepi szalvéta. Egyszerű fehér szalvéta + egy kölcsönkért mintalyukasztó, ez is megvan.



Ennyi készülődés után az uzsonna sem lehet akármilyen. (Azért ennyi kis piros szívecske még belefér.) Terített asztal várta délután a hazatérő családot, és bizony volt hű, meg ha, meg ámuldozás.


Hát még amikor megvágtam a sütit! 


Nem is olyan bonyolult, mint amennyire látványos.
Egyszerű kevert tésztát csináltam, persze adtam hozzá ételfestéket, és őzgerincformában megsütöttem.


Amikor kihűlt, felszeleteltem, és minden szeletből kivágtam egy szívet.



Ismét bekevertem egy adag tésztát, de most már ételfesték nélkül. Az őzgerincforma aljába (ami majd a kész süti teteje lesz) simítottam egy kevés masszát, sorban ("fejjel" lefelé) beleállítgattam a szíveket, és feltöltöttem a maradék tésztával.



Amikor megsült, egy teljesen átlagos sütinek látszott.


Kifordítottam a formából, amikor kihűlt, bevontam cukormázzal (porcukor, tojásfehérje), a többit pedig már tudjátok...



Megjegyzések

  1. NNna, ettől most kész vagyok! Ilyen egy igazi anya! Szivecskéket vagdos tésztából, hogy belesüsse egy másikba, hogy szép legyen! Erre fognak emlékezni a gyerekek! És ez a legfontosabb!

    VálaszTörlés
  2. Fantasztikus! Nagyon ügyes vagy!!

    VálaszTörlés
  3. De, irigykedek, és nem tudom utánad csinálni. :)))) Ja, és éhes is vagyok. :)
    Gyönyörű lett!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe