Ugrás a fő tartalomra

A valentin nap

általában pirosban, rózsaszínben, esetleg ciklámenben pompázik. És persze szivecskés. A szív alakú műszőrme párnán lovagló plüsikről nem is beszélve. Nálunk ilyen valentin nap még nem volt.
Eddig.
Mert valahonnan, valahogyan a kisasszonyok agyába, lelkébe beférkőzött a valentin nap. És várják, és készülnek rá. És égbekiáltó igazságtalanságnak tartják, hogy csak azért, mert ők nem szerelmesek, kimaradnak az egészből. 
Úgy tűnik tehát, csütörtökön lesz nálunk egy kisebb ünnepség. Abban azért megegyeztünk, hogy a rózsaszín-piros-ciklámen-szivecskés bukolika a kisasszonyok szobájára korlátozódik majd.
Az ünnepi vacsorához  azonban ragaszkodnak.
Rendben. Tegnap délután megcsináltuk az abroszt. A papírboltban vettem egy köteget a legolcsóbb háztartási csomagolóból. 5 ív volt 180 Ft, egy ív épp akkora, mint az asztalunk. Tökéletes abrosz 36 Ft-ért.  Azt azért nem gondoltam, hogy egy barna papír lesz az ünnepi abrosz, de volt ötletem az optikai tuningra. 
Mi az, ami egyszerű, könnyen, gyorsan, kevés kosszal, gyakorlatilag 0Ft-ból látványos eredményt hoz? Bizony, hogy a krumplinyomda.


A krumplinyomdával egy nehézség van. A krumpli kifaragása.


A kiszúróformákat teljesen belenyomtam a krumpliba és mintha egy szeletet vágnék le a zöldségből, körbevágtam.


Kezdődhetett is a mulatság. Fehér és arany akrilfesték mindig van a háznál, de vízfesték is jó.


Elsőszülöttem megcsillogtatta az angoltudását is, az I LOVE YOU feliratok az ő kreativitását dicsérik.


Az abrosz tehát kész. Majd átvasalom, és akkor a hajtásonalak sem látszanak a papíron.

Ui: Maradt még négy abroszra való csomagolópapírunk, jöhet a húsvét!



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…