Ugrás a fő tartalomra

Vasárnap

szoktuk átnézni a kisasszonyok színes ceruza készleteit, kihegyezik, amit ki kell, a nagyon-nagyon rövidektől fájdalmas búcsút vesznek, én pedig listát írok, hogy melyik színből hányat kell vennem. Ezzel a listával hétfőn elmegyek a papírboltba, és...
... és tapasztalom, hogy ceruzát venni nem is olyan egyszerű.


24 szín kapható ebből a ceruzából. Lehet kapni 12 és 24 darabos készletben is, de külön, egyesével is. Olyan még nem volt, hogy a papírboltban mind a 24 árnyalat legyen. Egy-két szín mindig hiányzik. A 68-as zöld november óta hiányzik.
- Várható, hogy hamarosan újra lesz a hiányzó színekből?
- Persze. (Ekkor még nem gondoltam, hogy ez azt jelenti, hogy persze, várni lehet.)
Ezt játszottuk hetekig. Aztán elfogyott a boltból a piros is (ha jól emlékszem, 21-es), aztán a türkiz, a napsárga (13), a sötétbarna, a világosbarna... 
Egyre kevesebb szín volt a boltban, az eladó pedig egyre csak biztatott, hogy már csak (!!!) 2-3 hét (!!!), esetleg négy, és jön az, aki a ceruzákat hozza, és akkor nála majd biztosan lesz, mert általában szokott nála lenni, és akkor majd lesz a gyerekeimnek színes ceruzájuk. 
Ez tényleg így megy? Így megy az áruk utánrendelése, hogy valamikor, egy bizonytalan, előre nem látható időpontban (amikor kedve tartja?), jön a szállító, és hoz valamilyen árut, de hogy mit, az is a szokásjogon múlik...???

Egy idő után meguntam ezt a játékot. Átmentem a másik papírboltba. Szedem le az állványról a ceruzákat, tök jól elvagyok magamnak, nem zavarok senkit, nem teszek kárt semmiben, mégis odajön az eladó, hogy majd ő segít. 
(Miért, miért, miért?)
Mondjam, hogy milyen színt kérek, ő majd leveszi az állványról.
(Miért, miért, miért? Olyan jól ment már egyedül is.)
- Inkább a számokat mondom, úgy egyértelműbb. (Mindenkinek más a napsárga, a türkizről nem is beszélve.)
- Milyen számokat?
- A ceruzák számát.
- Van számuk a ceruzáknak?
- Igen. (Ezt eddig nem tudta? Hogy tudott leélni kb. 40 évet úgy, hogy ez az információ elkerülte? Már általános iskola elsőben is azon problémáztunk, hogy kinek van HB-s és kinek 2B-s ceruzája. Aki papírboltban dolgozik, naponta hány ceruzát vesz kézbe? Egyszer sem nézte meg, mi az a sok felirat rajta?)
- Tényleg?
- (Nem, most találtam ki, hogy egy hülye kérdésre meglepő választ tudjak adni.) Bizony. 
- Jó, akkor mondd a számokat.
- 68.
- Áááá, ez nem jó. Másik számot mondj.
- (Talán azt hiszi, mentalista vagyok, és ki tudom találni, ő milyen számra gondolt. Még ha lennének is ilyen képességeim, az adott helyzeten nem sokat lendítene. Inkább a ceruzákon lévő számokra kellene koncentrálni. Lehet, hogy valami babonaság, vagy rossz emléke fűződik a 68-as számhoz, azért nem szereti, mondok neki másikat.) 15. Narancssárga.
- Ez sem jó szám.
- (Csesszus, csak ne segítenél! Egyedül már rég levettem volna azt a 10 ceruzát.) Mi a baj vele?
- Ilyen nincs egy ceruzára sem írva.
- (Ó, hogy az a.... Na jó, akkor mint anya a hülyegyerekével.) A ceruzára tényleg az van írva, hogy kétmillió-nyolcszázhúszezer-tizenöt, de minden ceruzának 2-8-2-0-0-val kezdődik a száma, és csak az utolsó két számjegyben van eltérés, ezért csak azt szoktam felírni. (Mondjuk itt már egyre kevésbé hittem, hogy a segítőkész eladó képes lenne elbánni hétjegyű számokkal is akár. Hiszen egy nyamvadt ceruzával sem boldogul.)
- Akkor még egyszer, milyen ceruzát kérsz? (De olyan hangon, mint Timike a Munkaügyekben :-)
- 15, narancssárga.
- Melyik narancssárga?
(És igen, az történt, amire számítani lehetett, levette az állványról a három, narancssárgának tűnő árnyalatot, és elém rakta, hogy válasszak. Yes, yes, yessssssss! Már csak az a kérdés, hogy akkor minek szórakoztunk percekig a számokkal.) Végül csak összeszedtük a ceruzákat, közben végig ott vibrált a levegőben, hogy én vagyok a problémás vásárló, ő meg a segítőkész eladó.
Csakhogy. Fekete (99-es) ceruza nem volt az állványon.
- Mert elfogyott, azért nincs. (Tényleg, mint Timike. Nagyon szórakoztató.)
- És várható, hogy lesz majd belőle?
- Nem nagyon.
(Akkor hát ennyi, kész, vége, nem lesz többé fekete ceruza a világon? És a többi szín is eltűnik majd? Vagy a papírbolt szűnik meg, még kiárusítja a meglévő készletet, és ennyi?)
Nagyon kétségbeesett arcot vághattam, mert ő is elkezdett mesélni a szállítóról. Már annyi kisboltban hallottam ezt a mesét, hogy nagyon jól el tudom képzelni ezt a szállítót. Egyáltalán nem olyan, mint Jason Statham a Szállítóban, egy keményszívű, mindenre elszánt, könyörtelen profi, hanem mint Godot, hogy csak várjuk, várjuk, várjuk, de csak nem ér ide. Szóval végighallgattam, hogy néhány hét múlva, talán majd jön a szállító, és még az is lehet, hogy hoz ceruzákat is, és arra is van esély, hogy feketét is.

Másnap, ugyanebben a papírboltban, a másik eladóval. Kartonért mentem, és mert miért-is-ne-semmi-vesztenivalóm-nincs hangulatban voltam, rákérdeztem a ceruzákra.
- Mikorra várható, hogy a hiányzó színeket újra lehet majd kapni?
- Melyik szín hiányzik?
- A fekete.
- Kibontok egy készletet. Tessék, itt a fekete.
-???????????? (Ennyi? És ezt csak így, ennyire egyszerűen meg lehet oldani? Nem kell hetekig várni egy nyamvadt ceruzára? És hol a mese a szállítóról?)
És tényleg ennyi. A felbontott készlet többi ceruzáját kirakta az állványra, hogy egyesével meg lehessen venni.


Megjegyzések

  1. Olyan jót mosolyogtam, köszönöm.

    VálaszTörlés
  2. Te még nálam is többet bosszankodsz, ez borzasztó!
    Remekül szórakoztam! (sajnos)

    VálaszTörlés
  3. Ez mekkora történet!!! És tényleg. Nálunk is ez a szállító jár... Sőt ő hozza a dobozos ceruzacsomagokat is, amik iskolakezdés előtt jönnek csak. Egy évben egyszer, aztán ha kifogynak, akkor kifogynak...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mmmm, egyszer majd leírom a kopogós cipők esetét. Nálunk azt augusztusban lehet venni, az évnyitók miatt gondolom, de ha az a készlet elfogy, akkor évzáróra mehet a gyerek, amiben akar :-)

      Törlés
  4. Néha én is megdöbbenek azon, hogy mit nem tudnak az emberek. Pl, hogy szám van a cerkán. De hozzá egyszer jött egy takarítónő, aki minden könyvet szépen leporolt, majd úgy rakta vissza őket, hogy az oldaluk volt kifelé. Mondom neki, a gerincének kellene látszódnia, mert azon van a címe. Mire ő: az ezért van???? Ááááááááá....... (Többet nem jött.)

    VálaszTörlés
  5. Ha most megírom, hogy ma pont ugyanígy jártam magammal és a lányokkal a körzetes kórházban? Igaz, ott nem ceruzát akartam venni. Csak 4 heti hólyagostorok-fájás + láz + nyamvadtság után torokváladékot akartam vetetni, hogy megnézzék, mi a jónyavalyánk van... Párom -utólag azt mondom- okosan el sem jött. Engem a felnőtt gégészetről azonmód kitanácsoltak, hogy ilyet nem lehet ám csak úgy megtenni, "indikálásra dolgozunk, kérem szépen!!" -mondta az orvosdoktornő, int valami savanyúképű börtönőr. Kisomfordáltunk és átmentünk a gyerek gégészetre. Előjött épp az asszisztens. Mondom, szeretnék hülyeséget kérdezni. Na, innentől mosolygott. Meghallgatott. Kért két perc türelmet. Bement. Visszajött. Hóna alatt hozott egy asszisztenst, odahívott mellé, beterelt mindannyiunkat egy külön szobába. Elmondta, hogy minden rendben, kollegina átveszi a hatalmat, mert neki a másik kezelőben van folyamatos dolga. Három perc múlva készen voltunk, alaposan és részletesen tájékoztatva, torokminta levéve, adatok felvéve, gyerekek (és hülye anyjuk) keze fertőtlenítős szappannal pucolva, matrica a kezükben, mintavevő pálca üres tokja ajándék-varázspálcaként átadva. Ennyi volt. Mosolyogtunk mindannyian. Eredmény 2-3 nap múlva.
    Kérem szépen, csak én vagyok hülye? Itt miért megy, ami ott nem? Itt miért mosolyognak? Ott miért mogorvák? Itt miért hajlandók dolgozni? Ott miért nem? Itt miért nem félnek a felnőttől? Egy felnőtt szakrendelésen meg miért? Normális érzés az, hogy mostantól csak gyerekrendelésre (és csakis a Gégészetre) akarok a magam bajával is járni? Ja, mindkét szakrendelésen óriásbetűkkel van kiírva, hogy nem kell beutaló...
    Tudom, legalább nem unatkozunk...
    Hősies hétfőt kívánok Nektek is!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe