Vasárnap

szoktuk átnézni a kisasszonyok színes ceruza készleteit, kihegyezik, amit ki kell, a nagyon-nagyon rövidektől fájdalmas búcsút vesznek, én pedig listát írok, hogy melyik színből hányat kell vennem. Ezzel a listával hétfőn elmegyek a papírboltba, és...

... és tapasztalom, hogy ceruzát venni nem is olyan egyszerű.

24 szín kapható ebből a ceruzából. Lehet kapni 12 és 24 darabos készletben is, de külön, egyesével is. Olyan még nem volt, hogy a papírboltban mind a 24 árnyalat legyen. Egy-két szín mindig hiányzik. A 68-as zöld november óta hiányzik.

- Várható, hogy hamarosan újra lesz a hiányzó színekből?

- Persze. (Ekkor még nem gondoltam, hogy ez azt jelenti, hogy persze, várni lehet.)

Ezt játszottuk hetekig. Aztán elfogyott a boltból a piros is (ha jól emlékszem, 21-es), aztán a türkiz, a napsárga (13), a sötétbarna, a világosbarna... 

Egyre kevesebb szín volt a boltban, az eladó pedig egyre csak biztatott, hogy már csak (!!!) 2-3 hét (!!!), esetleg négy, és jön az, aki a ceruzákat hozza, és akkor nála majd biztosan lesz, mert általában szokott nála lenni, és akkor majd lesz a gyerekeimnek színes ceruzájuk. 

Ez tényleg így megy? Így megy az áruk utánrendelése, hogy valamikor, egy bizonytalan, előre nem látható időpontban (amikor kedve tartja?), jön a szállító, és hoz valamilyen árut, de hogy mit, az is a szokásjogon múlik...???

Egy idő után meguntam ezt a játékot. Átmentem a másik papírboltba. Szedem le az állványról a ceruzákat, tök jól elvagyok magamnak, nem zavarok senkit, nem teszek kárt semmiben, mégis odajön az eladó, hogy majd ő segít. 

(Miért, miért, miért?)

Mondjam, hogy milyen színt kérek, ő majd leveszi az állványról.

(Miért, miért, miért? Olyan jól ment már egyedül is.)

- Inkább a számokat mondom, úgy egyértelműbb. (Mindenkinek más a napsárga, a türkizről nem is beszélve.)

- Milyen számokat?

- A ceruzák számát.

- Van számuk a ceruzáknak?

- Igen. (Ezt eddig nem tudta? Hogy tudott leélni kb. 40 évet úgy, hogy ez az információ elkerülte? Már általános iskola elsőben is azon problémáztunk, hogy kinek van HB-s és kinek 2B-s ceruzája. Aki papírboltban dolgozik, naponta hány ceruzát vesz kézbe? Egyszer sem nézte meg, mi az a sok felirat rajta?)

- Tényleg?

- (Nem, most találtam ki, hogy egy hülye kérdésre meglepő választ tudjak adni.) Bizony. 

- Jó, akkor mondd a számokat.

- 68.
- Áááá, ez nem jó. Másik számot mondj.
- (Talán azt hiszi, mentalista vagyok, és ki tudom találni, ő milyen számra gondolt. Még ha lennének is ilyen képességeim, az adott helyzeten nem sokat lendítene. Inkább a ceruzákon lévő számokra kellene koncentrálni. Lehet, hogy valami babonaság, vagy rossz emléke fűződik a 68-as számhoz, azért nem szereti, mondok neki másikat.) 15. Narancssárga.
- Ez sem jó szám.
- (Csesszus, csak ne segítenél! Egyedül már rég levettem volna azt a 10 ceruzát.) Mi a baj vele?
- Ilyen nincs egy ceruzára sem írva.
- (Ó, hogy az a.... Na jó, akkor mint anya a hülyegyerekével.) A ceruzára tényleg az van írva, hogy kétmillió-nyolcszázhúszezer-tizenöt, de minden ceruzának 2-8-2-0-0-val kezdődik a száma, és csak az utolsó két számjegyben van eltérés, ezért csak azt szoktam felírni. (Mondjuk itt már egyre kevésbé hittem, hogy a segítőkész eladó képes lenne elbánni hétjegyű számokkal is akár. Hiszen egy nyamvadt ceruzával sem boldogul.)
- Akkor még egyszer, milyen ceruzát kérsz? (De olyan hangon, mint Timike a Munkaügyekben :-)
- 15, narancssárga.
- Melyik narancssárga?
(És igen, az történt, amire számítani lehetett, levette az állványról a három, narancssárgának tűnő árnyalatot, és elém rakta, hogy válasszak. Yes, yes, yessssssss! Már csak az a kérdés, hogy akkor minek szórakoztunk percekig a számokkal.) Végül csak összeszedtük a ceruzákat, közben végig ott vibrált a levegőben, hogy én vagyok a problémás vásárló, ő meg a segítőkész eladó.
Csakhogy. Fekete (99-es) ceruza nem volt az állványon.
- Mert elfogyott, azért nincs. (Tényleg, mint Timike. Nagyon szórakoztató.)
- És várható, hogy lesz majd belőle?
- Nem nagyon.
(Akkor hát ennyi, kész, vége, nem lesz többé fekete ceruza a világon? És a többi szín is eltűnik majd? Vagy a papírbolt szűnik meg, még kiárusítja a meglévő készletet, és ennyi?)
Nagyon kétségbeesett arcot vághattam, mert ő is elkezdett mesélni a szállítóról. Már annyi kisboltban hallottam ezt a mesét, hogy nagyon jól el tudom képzelni ezt a szállítót. Egyáltalán nem olyan, mint Jason Statham a Szállítóban, egy keményszívű, mindenre elszánt, könyörtelen profi, hanem mint Godot, hogy csak várjuk, várjuk, várjuk, de csak nem ér ide. Szóval végighallgattam, hogy néhány hét múlva, talán majd jön a szállító, és még az is lehet, hogy hoz ceruzákat is, és arra is van esély, hogy feketét is.

Másnap, ugyanebben a papírboltban, a másik eladóval. Kartonért mentem, és mert miért-is-ne-semmi-vesztenivalóm-nincs hangulatban voltam, rákérdeztem a ceruzákra.
- Mikorra várható, hogy a hiányzó színeket újra lehet majd kapni?
- Melyik szín hiányzik?
- A fekete.
- Kibontok egy készletet. Tessék, itt a fekete.
-???????????? (Ennyi? És ezt csak így, ennyire egyszerűen meg lehet oldani? Nem kell hetekig várni egy nyamvadt ceruzára? És hol a mese a szállítóról?)
És tényleg ennyi. A felbontott készlet többi ceruzáját kirakta az állványra, hogy egyesével meg lehessen venni.