Ugrás a fő tartalomra

Ki játszik ilyet?

Régen volt már játék a blogon, épp itt az ideje.
Tavaly már csináltam magamnak egy kokárda-rózsa gyűrűt.



Most varrtam egy újat, ez lesz a játék nyereménye.



Aki szeretné megkapni a képen látható gyűrűt, hagyjon egy megjegyzést, és írja le, mit szeret legjobban a március 15-ben.


A játék 2013. március 8-án éjfélkor zárul.


Megjegyzések

  1. :)Jó kérdés...
    Hogy mit szeretek a legjobban?...
    Én sok mindent szeretek benne,
    - hogy egyáltalán magyar vagyok, és ünnepelhetek, ez számomra nagy dolog
    - hogy bár rendőr áll a templomkert kapujában, mégis zavartalanul, meghitten és kellő tömeggel vagyunk együtt
    -amikor időnként még a televíziós közvetítésből is elkapok valamit, ami mindig megdobogtatja szívemet
    - amikor az oviban dalolunk, és színezünk, és rá sem bagózunk arra, hogy mi tk. kisebbségben vagyunk
    - és egyre jobban szeretem a nemzeti színű kreatív ötleteket is.
    Nagyon édes a gyűrű, mint minden ötlet, amit itt találok, persze:)
    Üdv, Júlia.

    VálaszTörlés
  2. Nálunk a március 15. családi ünnep, aznap szabadult fel a nagymamám a kanadai fogságból. :)

    De ezt félretéve, van valami nagyon jó abban, hogy összeáll néhány heves, de komolyan gondolkodó fiatal, és azt mondja: "akkor én most megváltom a világot". Ezután pedig neki is lát, hogy megtegye. Leszedve az eseményről, s az azóta lévő ünneplésekről minden de minden politikát, ez az, ami nekem a legjobban tetszik. A példa, hogy fel lehet állni, és kesergés helyett lehet csinálni, jobbá tenni. Az, hogy amit jobbá kell tenni, az micsoda (ország helyzete, felújítandó épület, kis közösség dolgai, mittudomén), e tekintetben számomra nem is lényeges. A lényeg az elszántság, a megvalósítani akarás, a megvalósítás.

    VálaszTörlés
  3. A legjobban azt szeretem benne, hogy már elmúlni látszik a kötelező kokárda viselés - és emiatt őszintébbnek tűnik az, aki viseli. És ez nekem nagyon jó érzés, hogy olyanokkal találkozom, akik ilyenkor büszkén viselik magyarságukat. Nem túllőve a célon nagy magyarországi (néha fordítva felragasztott)matricákkal az autón, rovásírásos pólókkal, stb, hanem csak úgy szépen, egyszerűen. A piros-fehér-zöld nekem március 15-én a legigazabb, bár a Himnuszon máskor is elcsuklik a hangom.

    VálaszTörlés
  4. Azt, hogy akkor már tényleg itt a tavasz. :) Remélem jó idő lesz idén! ;)
    Meg az ünnepi dalokat szeretem.

    VálaszTörlés
  5. Március 15.-én azt szeretem, hogy viselhetjük nemzetünk színeit és senki sem néz furán, hogy ezt büszkén meg is tesszük. Szeretek jó időben sétálni a Budai Várban, jó érzés a tavaszi szél által lengetett nemzeti lobogókat látni. A kisfiamnak megmutatni a huszárokat és nézni, ahogy csodálja a világot. Nagyon szép a gyűrű, rendkívül nőiesnek találom. Szép napokat mindenkinek!

    Orsi

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Unatkozni jó!

MÉSZÖLY ÁGNES
BARNI ÉS AZ UNATKOZÓMŰVÉSZ
Barni már a harmadik napon utálta a vakációt. Ez a rémes semmittevés az, amiről az unokatestvérei hetek óta álmodoznak? Ez a végeláthatatlan unalom, amit sóhajtozva emlegettek az óvó nénik? Ez a tömény semmi, ami miatt Lolkával, a legjobb barátnőjével minden reggel ki kellett számolni, hogy "hányat alszunk még"? Lolkának könnyű, ő a vakáció első napján leutazott a nagymamájához, de Barninak itt kellett maradnia az aszfaltszagú belvárosban. Anya nagy komolyan megbeszélte vele, hogy csak ezt a pár hetet kell kibírnia, aztán ők is elmennek a tengerhez. De addig még negyvenkettőt kell aludni, és az olyan elképzelhetetlenül sok, hogy Barni jobbnak látta, ha nem is gondol rá. Ha legalább nem egyedül lett volna nap mint nap! De a barátaiközül mindenki elutazott. Így hát Anya minden reggel összepakolta Barnit és két plüssállat barátját: Eleket és Benőt. Elek barna volt és víziló-forma, Benő szürke és elefánt-féle. Barni legszívesebben a jobb …

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…