Szerelem

paradicsom.
Amikor a tegnapi bejegyzésem írtam, párhuzamosan a keresőbe beírtam, hogy tomate cerise, amit a Google azonnal továbbgondolt, miszerint tomate cerise d'amour. Na, ezt már megnézem.
Hát kiderült, hogy a szerelemalma mintájára lehet szerelemparadicsomot is csinálni. Rögtön tudtam, mi lesz ma délben a köret.
Volt még egy adag az apró paradicsomokból.

A kisasszonyok nagy ügyesen felszúrták fogpiszkálóra a paradicsomokat.

Közben én porcukorból és egy kevés vízből karamellt főztem. Amikor már egyenletesen megolvadt és megbarnult a cukor, hozzákevertem a szezámmagot. Aki próbált már bármit is csinálni karamellel, az tudja, milyen gyorsan megszilárdul, ezért én egy másik edényben vizet forraltam, hogy az olvasztott csoki mintájára vízfürdőbe állítsuk a karamellt, amíg dolgozunk vele. (Na jó, azt is belekalkuláltam, hogy ha a kisasszonyok is segítenek, tovább tart, mint ha egyedül főzök.)

És más nem is volt hátra, mint a paradicsomokat gyorsan belemártogatni a karamellbe, és sütőpapírra rakni száradni.

Igazán haladós munka, mi 15 perc alatt végeztünk az egésszel, látványos is, jól mulattunk. És milyen finom! Azért néhányat sikerült tálra is raknunk.

Mondjuk amikor délután hazajött a családunk feje, a kisasszonyok azzal fogadták, hogy:

-Csináltunk szerelemparadicsomot! És megettük!

Mindet.

Azért amikor a kisasszonyoknak sziesztaidő van, dolgozok is. Ma pl. összeállítottam egy filcpiac csomagot, amit holnap útnak is indítok.

És a múltkori kék alapon pillangós, virágos vászonhoz vettem két 1 méteres fa rudat, amit kékre festettem.

Gondolkodjatok, mi lesz belőle?