Ugrás a fő tartalomra

Csak egy falatot 7.

A pénteki uzsi. Az évek során azt figyeltem meg, hogy mindig a pénteki uzsi a mélypont. Pedig mintha valami jó szándékból indulna az egész, ilyenkor mindig édes péksüteményt kapnak a gyerekek.
Még az ovis korszak előtt nálunk is volt egy ilyen szokás, és mostanában mintha kezdene visszatérni, hogy pénteken mindig "ünnepi" uzsonnát készítettünk, gyümölcslepényt, clafoutis-t, krémtúrót, mikor mihez volt kedvünk és hozzávalónk, nyáron volt jegestea, vagy limonádé mindenkinek a poharában egy-egy szál mentával, télen előkerültek a kandispálcák a teához, volt az asztalon virágcsokor, gyertya - egy kétéves segítségével egy ilyen uzsit előkészíteni egy komplett délelőtti program -, és amikor a Párom is hazaért, együtt ráérősen meguzsonnáztunk, ünnepeltük a hétvégét, és hogy együtt vagyunk.
Szóval alapból semmi bajom azzal, hogy édes péksütemény a pénteki uzsonna. Mondjuk ennyi szénhidrátgazdag uzsonna után már egy kicsit húzom a szám, amikor olyanokat olvasok az étlapon, hogy pudingos papucs, meg szerelmes levél, meg túrós batyu. Ha azt látom, hogy lekváros bukta, mindig eszembe jut, hogy tavaly megtörtént, hogy 6 hétig folyamatosan, minden pénteken lekváros buktát adtak uzsonnára az oviban.
De most kakaós csiga van. Mindenki kedvence. Hurrá, nyami!

Ja, vagy mégse. Mert ez a pénteki kakaós csiga.
Látszólag egyébként nem rossz, a tészták között úgy látszik, jó vastag a barna, kakaós töltelékes rész, ha ráadásul még friss is, nem lehet vele semmi baj. Arra még nem jöttem rá, hogy mitől ilyen barna a töltelékes rész, mert a benne lévő kakaó mennyisége nem indokolná. Időnként ugyanis győzedelmeskedik bennem a tudásvágy, ilyenkor hosszasan, vizsgálva nézegetem a tölteléket, néha meg is kóstolom, és mindig ugyanazt tapasztalom. Iszonyatosan édes, ez is, már megint, kb. mintha cukorszirupot nyalogatnék, kakaóra emlékeztető íz még csak nyomokban sincs benne. Az a gyanúm, hogy egy minimális mennyiségű kakaót kevernek el nagyobb mennyiségű vízzel és rengeteg cukorral (Gyereknek jó így is, az bármit megeszik, ha elég édes - valószínűleg ez az ideológia), és ezt a barna kencét kenik jól szét a tésztán. Ezt az is alátámasztja, hogy a kakaós csiga ugyan nem friss, ám nem is száraz, hanem olyan állaga és szaga van, mint a novemberi ködben a teraszon száradó ruhának. Nyirkos.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…