Ugrás a fő tartalomra

Azt hiszitek

nyaralok? Hát nem.
Azt hisztitek, nyári szüneti üzemmódra kapcsoltam, limonádén és jégkrémen élek, és képes magazinokat lapozgatok? Hát nem.
Azt hiszitek, ezzel a bloggal is az történt, mint sok másikkal, hogy néhány hónap után egyszer csak abbamaradt? Hát nem.

Az történt, hogy kitört nálunk egy festés. Irigykedtek, mi? Már 3 éve narancssárga falak közt éltünk, az előző tulajdonostól ezt kaptuk a házzal együtt. Akkor sem időnk, sem energiánk, sem pénzünk nem volt ilyesmire, ezért úgy beszéltük meg, hogy beköltözünk, és adunk magunknak időt, hogy kitaláljuk, milyen legyen az otthonunk outfitje. 
Ráadásul eleinte még szórakoztatott is, hogy minden narancssárga. (Tényleg minden, mint kiderült, még a villanykapcsolók belső szerkezetére is jutott a narancssárga festékből, és tényleg narancssárga, olyan élénk változatban, mint a narancssárga fényvisszaverő mellények.) Néha, hűvös, esős estéken, amikor sok gyertyát gyújtottunk, még jól is esett ez a szín, volt valami otthonosság-szerű érzésünk tőle. De mostanra elegem lett abból, hogy egy sütőtökben lakunk, mint Manófalvi Manó.
Így hát a narancssárgára festett fűrészporos tapétának mennie kellett. Napokon át csak áztattuk, kapartuk, áztattuk, kapartuk a tapétát a falról. Amikor kiderült, hogy valaha régen halvány vajsárgák voltak a falak, Elsőszülöttem elkezdett heherészni,  hogy most meg cukorrépában lakunk.
Nem, nem fogok átcsapni lakberendezési blogba, egész egyszerűen mindent fehérre festettünk (na jó, a villanykapcsolók belseje maradt narancssárga). És még tetszik is.
A kisasszonyok most azon heherésznek, hogy hóviharba került a házunk, és hóemberek vagyunk.

Most a takarítás-szerelés-pakolás részhez értünk, így már azt is elhiszem, hogy egyszer lesz egy fél asztalnyi tiszta hely az ingatlanban, ahol szétpakolhatom a cuccaimat.
Mert nézzétek csak, mit vettem:
Vászon. Kék. Lányos. Mert vannak lányok, akik nem rózsaszínben látják a világot. (Nekem pl. két ilyen lány is jutott.)
Na, mi lesz belőle?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunko...

Mivel etetnek téged? 26.11

Megvolt az ovis karácsonyi ünnepség. Nem részletezem, nem volt sem jobb, sem rosszabb, mint szokott. Mire a gyerekek visszaértek a tornateremből, a csoportszobában várták őket az ajándékok. Persze a gyerekek azonnal nekiláttak bontogatni, én Másodszülöttemnek és a barinőjének segítettem. Amikor megláttam végre megértettem, mit rejt a csomag, a fejemben megszólalt (jó hangosan) a kedvenc moldvai csujogatásom:   Napvilág, holdvilág, megbolondult a világ!   Ezt nézzétek, mit kaptak a gyerekek az oviban a Jézuskától:     Egy babát, aki egy babakocsit tologat, amiben két kutya van ! Erre nevelik a gyerekeket???!!! Hogy édes kis kutyuskákat tologassanak babakocsiban???!!! Ja, az ovi pedagógiai programjában az szerepel, hogy a néphagyományok őrzésének kiemelt szerepe van. Nem azt várom, hogy kendert tiloljanak, de azért ne arra neveljék már őket, hogy az embergyerek helyét cuki kis kutyusokkal is ki lehet tölteni.   És ha ez még nem lenne elég, ...