Back to life,

back to reality... Egész nap ez a dal ment a fejemben. Lassan (l-a-a-s-s-a-a-a-n) a helyükre kerülnek a dolgok, visszatér az életünk a megszokott kerékvágásba. Tanulságos tud lenni néha egy kis felfordulás. Rácsodálkozom, milyen örömöt jelent a megszokott rend. Már az is elég a jó hangulathoz, hogy nem azzal kezdem a főzést, hogy lemegyek a pincébe a sóért.
Kaptunk egy nagy tál paradicsomot. Azt a nagyon apró szeműt. Koktélparadicsomnak szokták hívni, de szerintem ez annál is kisebb volt, cseresznyeparadicsom. Egy ideig jól elvoltunk azzal, hogy csak úgy, magában ettük. Aki elment a tál mellett, evett egy-két szemet. Épp, mint a cseresznyéből. De aztán úgy határoztam, főzök (na jó, sütök) belőle valamit. És az időjárás is velem volt, a mai hűvös, esős reggelhez épp illett a paradicsomos clafoutis.
Azzal kezdtem, hogy baconszeleteket kicsit megpirítottam, majd egy piteformába raktam. Erre rászórtam a paradicsomokat, és 150 fokos sötőbe toltam 20 percre. Közben 4 tojást kicsit felvertem 4 dl tejszínnel, reszeltem hozzá sajtot, és egy csokor apróra vágott metélőhagyma is került bele. Ez is ment a piteformába, még 20 perc a sütőben, és kész is.

Ha langyosra hűlt, szépen szeletelhető, de mi ezt nem szoktuk kivárni.