Ugrás a fő tartalomra

Back to life,

back to reality... Egész nap ez a dal ment a fejemben. Lassan (l-a-a-s-s-a-a-a-n) a helyükre kerülnek a dolgok, visszatér az életünk a megszokott kerékvágásba. Tanulságos tud lenni néha egy kis felfordulás. Rácsodálkozom, milyen örömöt jelent a megszokott rend. Már az is elég a jó hangulathoz, hogy nem azzal kezdem a főzést, hogy lemegyek a pincébe a sóért.
Kaptunk egy nagy tál paradicsomot. Azt a nagyon apró szeműt. Koktélparadicsomnak szokták hívni, de szerintem ez annál is kisebb volt, cseresznyeparadicsom. Egy ideig jól elvoltunk azzal, hogy csak úgy, magában ettük. Aki elment a tál mellett, evett egy-két szemet. Épp, mint a cseresznyéből. De aztán úgy határoztam, főzök (na jó, sütök) belőle valamit. És az időjárás is velem volt, a mai hűvös, esős reggelhez épp illett a paradicsomos clafoutis.
Azzal kezdtem, hogy baconszeleteket kicsit megpirítottam, majd egy piteformába raktam. Erre rászórtam a paradicsomokat, és 150 fokos sötőbe toltam 20 percre. Közben 4 tojást kicsit felvertem 4 dl tejszínnel, reszeltem hozzá sajtot, és egy csokor apróra vágott metélőhagyma is került bele. Ez is ment a piteformába, még 20 perc a sütőben, és kész is.
Ha langyosra hűlt, szépen szeletelhető, de mi ezt nem szoktuk kivárni.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunko...

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van.  És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász fő...