Ugrás a fő tartalomra

Csak egy falatot 11.

Gratulálok Susunak, gyakorlatilag sikerült kitalálnia, mi volt a tegnapi uzsi. Ő arra tippelt, hogy valamiféle házi nutella volt a kenyéren. És igen, az étlapon is az volt, hogy mogyorókrémes kenyér.
Nem tudom, hogy készül, miből készül ez a krém, sem az íze, sem az állaga nem emlékeztet a mogyoróra, mondjuk az igazi nutelláé sem. Nagyon édes, valószínűleg rengeteg porcukor van benne, hogy mitől barna, azt nem tudom. Ismeritek azt a fajta nagyon rossz minőségű nápolyit, amit vásárokban lehet kapni, meg boltokban is, vödrös kiszerelésben, vagy nagy zacskókban? Na, ennek a krémnek épp olyan íze volt.

És akkor ezek után nézzük a mai uzsit.
Valamivel megkent kenyér. Megint. Komolyan, csak nekem unalmas???
Teljesen hervasztó, szerintem a gyerekek már nem is várják az uzsonnát, nem is kíváncsiak rá, hogy ma vajon mit kapnak, a vége úgyis kencés kenyér.
De végigcsinálom. Nekem csak le kell fényképezni, esetleg megkóstolni, a gyerekeimnek viszont meg is kell (kellene) enniük.
Ez nagyon hasonlít a tegnapira. A paprikából arra következtethetünk, hogy sós, és bizony, ez már tényleg májkrémes kenyér. Aki szereti a májkrémet, különösen a nem túl jó minőségű, kicsit száraz, kicsit furcsán fűszerezett változatot (van valami mellékíze, már gyerekkorunkban is volt, azóta nem tudok rájönni, mi ez az íz), annak jó étvágyat.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Unatkozni jó!

MÉSZÖLY ÁGNES
BARNI ÉS AZ UNATKOZÓMŰVÉSZ
Barni már a harmadik napon utálta a vakációt. Ez a rémes semmittevés az, amiről az unokatestvérei hetek óta álmodoznak? Ez a végeláthatatlan unalom, amit sóhajtozva emlegettek az óvó nénik? Ez a tömény semmi, ami miatt Lolkával, a legjobb barátnőjével minden reggel ki kellett számolni, hogy "hányat alszunk még"? Lolkának könnyű, ő a vakáció első napján leutazott a nagymamájához, de Barninak itt kellett maradnia az aszfaltszagú belvárosban. Anya nagy komolyan megbeszélte vele, hogy csak ezt a pár hetet kell kibírnia, aztán ők is elmennek a tengerhez. De addig még negyvenkettőt kell aludni, és az olyan elképzelhetetlenül sok, hogy Barni jobbnak látta, ha nem is gondol rá. Ha legalább nem egyedül lett volna nap mint nap! De a barátaiközül mindenki elutazott. Így hát Anya minden reggel összepakolta Barnit és két plüssállat barátját: Eleket és Benőt. Elek barna volt és víziló-forma, Benő szürke és elefánt-féle. Barni legszívesebben a jobb …

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…