Ugrás a fő tartalomra

Csak egy falatot 12.

Gondolom, már nagyon kíváncsiak voltatok a pénteki uzsira.
Voltak a kisasszonyok pénteken oviban, az uzsit is elhoztuk, fényképeztem, kóstoltam is, de csak most jutottam odáig, hogy fel is tegyem.
Íme.
Csokis papucs. A pénteki édes péksütemény.
Mindig bajban vagyok a papucs, táska, batyu, párna és egyéb fantázianévre keresztelt péksüteményekkel, mert sosem tudom, hogy kell(ene) kinézniük. Így néz ki egy csokis papucs? Mert felőlem akár ilyen is lehet.
Még az is látszik, hogy valami sötétbarna töltelék van benne, ami akár csoki is lehet, szóval egész bizakodóan láttam neki a mai uzsonnának. Persze ismerem a trükköt, hogy csak a tészta oldalainál van töltelék, a közepén meg semmi, de erről itt szó sincs.
Jutott bőven csoki a papucsba.
Azt, hogy nem friss, éreztem, már akkor is, amikor megfogtam, de azért megkóstoltam. Hát tényleg nem volt friss. Igaz, száraz se. Talán az állott a legmegfelelőbb szó rá. Még nem kemény, de már morzsálódik.
A töltelék egyértelműen a csoki pudingot juttatta az eszembe, nem a jó minőségű fajtából, de még a kakaó ízét is érezni lehetett rajta. Csak sajnos ez is rettentően édes volt. A szikkadt tészta és a túlságosan édes töltelék kettőse minimum egy nagy bögre tejjel lett volna élvezhető. Én csak egy harapást ettem, de úgy éreztem, a nyelvem hozzáragad a szájpadlásomhoz. Gondolom (remélem) az oviban legalább vizet ihatnak hozzá.
Összességében azt kell mondjam, ez az uzsi ugyanennyi erővel lehetett volna jó is. Már az sokat segített volna rajta, ha a töltelékben kevesebb a cukor. Én ezt sem értem. Mást sem hallani, mint hogy milyen drága a cukor. Azt meg tudjuk, hogy milyen kevés pénz jut a gyermekétkeztetésre. Nem kezdhetnénk azzal a spórolást, hogy nem szórjuk mindenbe két kézzel a cukrot? Akkor legalább nem lenne mindennek egyen-cukoríze.
És az is sokat segített volna ezen ez uzsin, ha friss lett volna.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…