Még tavaly kezdődött. Megjelent az új Tilda könyv, amiben sok érdekes ötlet van, például egy csiga is. Nagyon tetszett az a csigaház. De járok én a neten, látom, hogy már mindenki megvarrta. Hát én nem fogom. Legalábbis nem úgy. Én csigababát varrtam, egy csigafiút, Bogyót. Egy nagy rongybabát, hátán csigaházzal.
Közben kiderült, hogy az oviban mesemondó verseny lesz, és az is, hogy Elsőszülöttem fejből tudja a Bogyó és Babóca mesékből a Barátságot. De nem csak tudja, hanem el is tudja mesélni. És, ami nekem külön öröm, nem mesemondóversenyesen tudja elmesélni, hanem rendesen, természetesen, érthetően, látszik, hogy szereti ezt a mesét. És annyira jó volt hallgatni, ahogy mesélt, és annyira boldog, büszke anyuka voltam, hogy megígértem Neki, hogy a versenyre megvarrom a katicakislányt is.
Már az ovis faliújságon is megjelent a verseny időpontja, ideje volt hát nekilátnom a babának.
Előszedtem a szabásmintákat, az anyagokat, a cérnákat, a varrógépet, elszaladtam szalagért, és ha már ott voltam, vettem gyöngyöt is, a szárnyakhoz szabásmintákat rajzoltam, nagy szétpakolást rendeztem, szabtam, varrtam, vágtam, levasaltam, kifordítottam, örültem. Ott volt az asztalon két katicaláb, két katicakéz, egy katicatest, hátára felvarrva a szárnyak...
Már azt tervezgettem, milyen jól néz majd ki a két baba együtt, elő is hoztam Bogyót, és megláttam, ...
...., hogy ...sszus!, a nagyobb szabásminta szerint készítettem el az egészet. (Még másfél éve varrtam egy hatalmas babát, a Másodszülöttemnek, akkoriban folyton gombolt, és erre a babára a saját ruháit tudta ráadni.) Babóca nem lehet egy (sok) mérettel nagyobb Bogyónál!
Akkor hát újra előszedtem a szabásmintákat, az anyagokat, a cérnákat, a varrógépet, újra elszaladtam szalagért, a szárnyakhoz szabásmintákat rajzoltam, nagy szétpakolást rendeztem, szabtam, varrtam, vágtam, levasaltam, kifordítottam. Pirosban, feketében, pöttyösben láttam a világot.
Közben kiderült, hogy az oviban mesemondó verseny lesz, és az is, hogy Elsőszülöttem fejből tudja a Bogyó és Babóca mesékből a Barátságot. De nem csak tudja, hanem el is tudja mesélni. És, ami nekem külön öröm, nem mesemondóversenyesen tudja elmesélni, hanem rendesen, természetesen, érthetően, látszik, hogy szereti ezt a mesét. És annyira jó volt hallgatni, ahogy mesélt, és annyira boldog, büszke anyuka voltam, hogy megígértem Neki, hogy a versenyre megvarrom a katicakislányt is.
Már az ovis faliújságon is megjelent a verseny időpontja, ideje volt hát nekilátnom a babának.
Előszedtem a szabásmintákat, az anyagokat, a cérnákat, a varrógépet, elszaladtam szalagért, és ha már ott voltam, vettem gyöngyöt is, a szárnyakhoz szabásmintákat rajzoltam, nagy szétpakolást rendeztem, szabtam, varrtam, vágtam, levasaltam, kifordítottam, örültem. Ott volt az asztalon két katicaláb, két katicakéz, egy katicatest, hátára felvarrva a szárnyak...
...., hogy ...sszus!, a nagyobb szabásminta szerint készítettem el az egészet. (Még másfél éve varrtam egy hatalmas babát, a Másodszülöttemnek, akkoriban folyton gombolt, és erre a babára a saját ruháit tudta ráadni.) Babóca nem lehet egy (sok) mérettel nagyobb Bogyónál!
Akkor hát újra előszedtem a szabásmintákat, az anyagokat, a cérnákat, a varrógépet, újra elszaladtam szalagért, a szárnyakhoz szabásmintákat rajzoltam, nagy szétpakolást rendeztem, szabtam, varrtam, vágtam, levasaltam, kifordítottam. Pirosban, feketében, pöttyösben láttam a világot.
Igen, a kép alapján ez egy elég furcsa és hiányos puzzle, de már elkezdtek alakot ölteni. Végül három katicakislány készül. Egy hatalmas, ami véletlenül lett, az igazi, a Bogyónk párja, és egy harmadik, "kicsi", mert úgyis előpakoltam már mindent...
A legfontosabb persze a középső, annak keddre készen kell lennie. És készen is lesz.
Nagyon várom a keddet. :)
VálaszTörlésBiztosan megmutatom a képeket a fiúknak. Szerintem nekik is tetszeni fog.