Ugrás a fő tartalomra

Mivel etetnek téged? 55.

Ha nagyon pozitivista hangulatban vagyok, azt mondom, fél lábbal már a nyári szünetben vagyunk. Ha szeretnék megmaradni a valóság talaján (legalább fél lábbal :-) , azt mondom, ezt a három hetet már fél lábon is kibírjuk.
A kisasszonyokat is ezzel biztatom. Az iskolában a legtöbb tantárgyból a tananyag végére értek, az év végi dolgozatokból, felmérésekből már csak egy maradt, az utolsó hét amúgy is csak játék, sportnap, kirándulás és palacsintázás, az  oviban május 30-án zárják az évet (???), a többi meg már nem számít.
A menzához is így állok. Ebben a három hétben jobb már úgysem lesz, ha pedig még romlana, már nem érdekel. Már az olyan arcátlan pimaszságokon sem dühítem fel magam, hogy az oviban pénteken 2-re (14.00 órára) hívtak egy dietetikust (hahó, munkaidő!!! - á, már ez sem érdekel, az oviban amúgy is elég nagyvonalúan kezelik a szülők munkaidejét), hogy tartson előadást a szülőknek (!!!) arról, hogyan kellene egészségesen táplálni a gyerekeiket.
Ezt a szenzációs lehetőséget szülői értekezleten jelentették be, én meg közben néztem a másnapi kirándulásra kikészített ellátmányt: 12%-os gyümölcstartalmú, nagyáruházi márkatermék utángyártott változata dobozos üdítő és müzliszelet. Szerintem ez nagyon kevés egy kirándulós délelőttre egy gyereknek, ezért pláne meglepett, hogy a müzliszeletet délután ideadta az óvónéni - annyi rágcsát vittek magukkal az oviból, hogy ezt már ki se osztották. Mi van???!!! Én meg hallgassam péntek délután, hogy ásványvíz meg gyümölcs???!!

Azért még az ovis uzsonnát megmutatom. Nagy meglepetés, a szalvéta mind a három rétege megvan!


Mi a nyavalya ..., ó, hogy az a ..., csesszus, tiszta ragacs az egész! Pedig csak kicsomagoltam az uzsonnát. Még ez is túlzás, csupán a szalvétát hajtottam le róla, két mozdulat összesen, mégis tiszta ragacs lett még a fényképező is. Az egész kiflin valami ragacsos bevonat van. Mintha cukorszirup lenne. Mi lehet ez?


Így már eszembe jutott, hogy mintha olvastam volna valami gyümölcsízes kifliről az étlapon. Gondolom ez lehet az. Megkóstoltam. Senkit ne tévesszen meg a gyümölcsíz, ebben gyümölcs kb. annyi van, mint egy homokórában, ez egy nagyon édes, sárga zselé. A tészta sem érdemel több szót, az is csak édes volt, ahelyett, hogy ízes lett volna, plusz még száraz is.


Azért a dietetikusnak megmutatnám ezt az uzsonnát.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe