Ugrás a fő tartalomra

Ki játszik ilyet?

Régen volt már játék a blogon, épp itt az ideje.
Tavaly már csináltam magamnak egy kokárda-rózsa gyűrűt.



Most varrtam egy újat, ez lesz a játék nyereménye.



Aki szeretné megkapni a képen látható gyűrűt, hagyjon egy megjegyzést, és írja le, mit szeret legjobban a március 15-ben.


A játék 2013. március 8-án éjfélkor zárul.


Megjegyzések

  1. :)Jó kérdés...
    Hogy mit szeretek a legjobban?...
    Én sok mindent szeretek benne,
    - hogy egyáltalán magyar vagyok, és ünnepelhetek, ez számomra nagy dolog
    - hogy bár rendőr áll a templomkert kapujában, mégis zavartalanul, meghitten és kellő tömeggel vagyunk együtt
    -amikor időnként még a televíziós közvetítésből is elkapok valamit, ami mindig megdobogtatja szívemet
    - amikor az oviban dalolunk, és színezünk, és rá sem bagózunk arra, hogy mi tk. kisebbségben vagyunk
    - és egyre jobban szeretem a nemzeti színű kreatív ötleteket is.
    Nagyon édes a gyűrű, mint minden ötlet, amit itt találok, persze:)
    Üdv, Júlia.

    VálaszTörlés
  2. Nálunk a március 15. családi ünnep, aznap szabadult fel a nagymamám a kanadai fogságból. :)

    De ezt félretéve, van valami nagyon jó abban, hogy összeáll néhány heves, de komolyan gondolkodó fiatal, és azt mondja: "akkor én most megváltom a világot". Ezután pedig neki is lát, hogy megtegye. Leszedve az eseményről, s az azóta lévő ünneplésekről minden de minden politikát, ez az, ami nekem a legjobban tetszik. A példa, hogy fel lehet állni, és kesergés helyett lehet csinálni, jobbá tenni. Az, hogy amit jobbá kell tenni, az micsoda (ország helyzete, felújítandó épület, kis közösség dolgai, mittudomén), e tekintetben számomra nem is lényeges. A lényeg az elszántság, a megvalósítani akarás, a megvalósítás.

    VálaszTörlés
  3. A legjobban azt szeretem benne, hogy már elmúlni látszik a kötelező kokárda viselés - és emiatt őszintébbnek tűnik az, aki viseli. És ez nekem nagyon jó érzés, hogy olyanokkal találkozom, akik ilyenkor büszkén viselik magyarságukat. Nem túllőve a célon nagy magyarországi (néha fordítva felragasztott)matricákkal az autón, rovásírásos pólókkal, stb, hanem csak úgy szépen, egyszerűen. A piros-fehér-zöld nekem március 15-én a legigazabb, bár a Himnuszon máskor is elcsuklik a hangom.

    VálaszTörlés
  4. Azt, hogy akkor már tényleg itt a tavasz. :) Remélem jó idő lesz idén! ;)
    Meg az ünnepi dalokat szeretem.

    VálaszTörlés
  5. Március 15.-én azt szeretem, hogy viselhetjük nemzetünk színeit és senki sem néz furán, hogy ezt büszkén meg is tesszük. Szeretek jó időben sétálni a Budai Várban, jó érzés a tavaszi szél által lengetett nemzeti lobogókat látni. A kisfiamnak megmutatni a huszárokat és nézni, ahogy csodálja a világot. Nagyon szép a gyűrű, rendkívül nőiesnek találom. Szép napokat mindenkinek!

    Orsi

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van.  És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.