A nagy hideg

és a havazás madárdallal érkezett. Nálunk legalábbis annyi madár van és olyan zsivajt csapnak, mintha május lenne.
Érthető persze, a hó miatt alig találnak ennivalót, mi pedig a táblát is kitettük,

hogy terített asztallal várjuk őket.
Jó néhány etetőnk van, és minden évben csinálunk újabbakat.
Tavaly februárban mutattam kókuszdiókat, és a kérdést is feltettem, hogy mi lesz belőlük. Akkor nem fejeztem be a történetet, de most elárulom, madáretetőt csináltunk.
Ha találok kókuszdiót a leértékelt részlegen, mindig veszek. Így akár 50 forintból is kijön egy madáretető.

A tetején fúrunk rá 2 lyukat.

Aztán következik egy nagyon jó kis kütyü, talán körfúrónak hívják, talán nem, a hagyományos fúróhoz kell csatlakoztatni, és szép, szabályos kört lehet vele vágni...

... például a kókuszdió oldalára.

 Ennyi. Persze a kókuszt ki lehet enni belőle, de a madarak is örülnek neki.
A tetején lévő lyukakba drótot fűzök, hogy fel tudjam akasztani, és már kész is, csak egy adag napraforgómag kell még bele. Évekig használható.



A másik madáretető még ennél is olcsóbban megoldható.

Nálunk mindig felhalmozódik a zsír. Szoktunk enni zsíroskenyeret, és főzéshez is használok valamennyit, de azért egyre több befőttesüveg van zsírral tele. Ilyenkor, amikor napközben is hideg van, és nem olvad meg, éppen jó madárkalácsot lehet belőle csinálni.

A zsírt megolvasztom, belekeverem a napraforgómagot.

Alufóliával kibélelt tálcára vécépapírgurigákat állítok,

és zsinórból mindegyikbe akasztót teszek.

Amikor kásásra hűlt a zsír, belelapátolom a madárszotyis masszát a gurigákba, és kirakom a teraszra, hogy megdermedjen. Ha madáretetésre kerül a sor, csak letépem róla a papírt, és kiakasztom a fára. Eszik a cinegék, zöldikék és tengelicek, sőt, tegnap egy csapat őszapó is nálunk uzsonnázott.

Ui 2012 február 22-én: Ma egy állatkereskedésben láttam ugyanilyen kókuszdió etetőt 1200 Ft-ért.