Ugrás a fő tartalomra

A nagy hideg

és a havazás madárdallal érkezett. Nálunk legalábbis annyi madár van és olyan zsivajt csapnak, mintha május lenne.
Érthető persze, a hó miatt alig találnak ennivalót, mi pedig a táblát is kitettük,

hogy terített asztallal várjuk őket.
Jó néhány etetőnk van, és minden évben csinálunk újabbakat.
Tavaly februárban mutattam kókuszdiókat, és a kérdést is feltettem, hogy mi lesz belőlük. Akkor nem fejeztem be a történetet, de most elárulom, madáretetőt csináltunk.
Ha találok kókuszdiót a leértékelt részlegen, mindig veszek. Így akár 50 forintból is kijön egy madáretető.

A tetején fúrunk rá 2 lyukat.


Aztán következik egy nagyon jó kis kütyü, talán körfúrónak hívják, talán nem, a hagyományos fúróhoz kell csatlakoztatni, és szép, szabályos kört lehet vele vágni...





... például a kókuszdió oldalára.

 Ennyi. Persze a kókuszt ki lehet enni belőle, de a madarak is örülnek neki.
A tetején lévő lyukakba drótot fűzök, hogy fel tudjam akasztani, és már kész is, csak egy adag napraforgómag kell még bele. Évekig használható.


A másik madáretető még ennél is olcsóbban megoldható.
Nálunk mindig felhalmozódik a zsír. Szoktunk enni zsíroskenyeret, és főzéshez is használok valamennyit, de azért egyre több befőttesüveg van zsírral tele. Ilyenkor, amikor napközben is hideg van, és nem olvad meg, éppen jó madárkalácsot lehet belőle csinálni.

A zsírt megolvasztom, belekeverem a napraforgómagot.


Alufóliával kibélelt tálcára vécépapírgurigákat állítok,


és zsinórból mindegyikbe akasztót teszek.


Amikor kásásra hűlt a zsír, belelapátolom a madárszotyis masszát a gurigákba, és kirakom a teraszra, hogy megdermedjen. Ha madáretetésre kerül a sor, csak letépem róla a papírt, és kiakasztom a fára. Eszik a cinegék, zöldikék és tengelicek, sőt, tegnap egy csapat őszapó is nálunk uzsonnázott.


Ui 2012 február 22-én: Ma egy állatkereskedésben láttam ugyanilyen kókuszdió etetőt 1200 Ft-ért.

Megjegyzések

  1. Oh ez utóbbi nagyon jó ötlet! Elkészítjük mi is!

    VálaszTörlés
  2. Szuper ötletek ezek! Köszi, hogy megosztottad:) Remélem hamarosan a mi kertünkben is lesznek ilyenek! (Mihelyst tudunk költözni :) )

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van.  És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.