Ugrás a fő tartalomra

Mivel etenek téged? 21.

Egyik kedvenc déli programom a Vendég a háznál a rádióban. Olyan ez nekem, mint a reggeli kávé. Ma is hallgattam, mondhatom, tanulságos volt.
Arról szólt a műsor, hogy mit esznek a gyerekeink. Gondolom, az eddigiekből már kiderült, hogy érdekel a téma, tehát figyeltem, nagyon. Érdemes volt, új információkkal találkoztam.
- Azért kapnak annyi tésztát a gyerekek a menzán, mert azt szeretik, megeszik. A krumplit is szeretik, azt mégis csak nagyon ritkán kapnak (a menzás krumplipüré porból készül!), mert azt meg kell hámozni. És még én vagyok a nemtörődöm meg lusta szülő!
- Tanultam egy nagyon találó kifejezést, szecskazöldség az az egyforma kockákra vágott, mindent bele fagyasztott, ipari minőségű zöldség, amit a menzán használnak.
- Szeretném, ha egyszer s mindenkorra túl tudnánk lépni az egészséges főzelék misztériumán. A menzás főzelék minden, csak nem egészséges. Már ott eldől a sorsa, hogy a fent említett szecskazöldségből készül, abból sincs sok benne, rántás (= liszt = szénhidrát) viszont annál több. Ha ez még nem lenne elég, azt is elmondják a műsorban, hogy kenyeret (!!!) kapnak hozzá a gyerekek, sőt kenyeret tulajdonképpen mindig mindenhez ehetnek.
- Kiderül a műsorból az is, hogy a gyerekek nem eszik a menzán a levest és a főzeléket. Azért nem eszik, mert otthon nem kapnak ilyesmit. (Ha ez így igaz, akkor az egész drogproblémát tekinthetjük megoldottnak, azt sem kapnak otthon a gyerekek.) Persze a gyerekek ostobák, nem eszik azt a sok finomságot - ismerjük ezt már, hallottuk ezerszer, a szülők meg persze nem adnak a gyerekeiknek rendes ételt - mert nem tudnak főzni, sőt, nem is akarnak, stb, stb, unjuk már ezt is. 
De itt most új magyarázatot hallottam. Azért nem eszik a gyerekek a menzán a levest és a főzeléket, MERT otthon nem kapnak ilyesmit, MEEEERT, na most figyelj!, MEEEERT már a mostani szülőkkel sem törődtek a szüleik, már a mostani nagyszülők sem főztek menzás kaját otthon!
Szerintem kell egy kis idő ezt feldolgozni, nekem mindenképp.
Bennem pl. egész idáig nem volt rossz érzés amiatt, hogy anyám nem tanított meg igazi, büdös, menzás zöldbablevest főzni, szálkás zöldbabból.
Most már azt is unom hallgatni, hogy az emberek folyton gyorséttermekben esznek, vagy félkész, fagyasztott ételeket vásárolnak. Abban a városban, ahol mi lakunk pl. nincs is gyorsétterem. Szerintem az ország lakosságának nagyobb része nem plázákban és gyorséttermekben gazdag településen él. És azt sem tudom, mikor veszik az emberek azt a rengeteg fagyasztott, félkész kaját, mert én ahogy nézem a bevásárlókosarakat, látom bennük a fagyasztott cuccokat is, de alapanyagot sokkal többet.
- Azért sem eszik a gyerekek a menzás kaját, mert ezt látják egymástól. Az egyik kitalálja, hogy nem eszi, a többi meg utánozza. Akkor nézzük csak megint az előbbi drogos példámat. Az egyik kitalálja, hogy nem drogozik, a többi meg utánozza? Tényleg ennyire egyszerű az egész? Vagy az egyik kitalálja, hogy nem csinál házit, a többi meg utánozza? NEM, mindig van olyan gyerek, akinek kész a házija.

Komolyan, milyen magyarázatot lehet még kitalálni a menzás kajára? Az időjárási frontok, a telihold, a benzinár, a globális felmelegedés, a kiszámíthatatlan tőzsdei hangulat, vagy mi lehet még az oka annak, hogy a gyerekek nem eszik amit az oviban, iskolában kapnak?
Itt meghallgathatja az egész műsort, akit érdekel, legördülős módon van megoldva, délelőtt 11.30-nál kell keresni.

Megjegyzések

  1. Nem tudom szó nélkül hagyni ezt a bejegyzést, mert én napi szinten dühöngök az óvodai menza miatt. Még nem hallgattam meg, de mindenképpen sort kerítek rá. Ez vérlázító! Nem tudom honnan vesznek ilyen adatokat, de...Mi Budapesten lakunk, mégis a széles ismeretségi körömben senki nem gyorséttermeket látogat, pedig itt van bőven. Az anyukák pedig igenis főznek, mégpedig egészséges (sokszor bio), tápláló ételt! A gyerekek utálják a menzai kaját, mert gusztustalanul néz ki, mert nem gyerekbarát (hagymaleves, sárgaborsó főzelék, kolbászpörkölt-s ez egy jobb nap) és az íze pocsék. Mi szülők azt is tudjuk, hogy silány alapanyagból készül, egészségtelen, vitaminban és tápanyagban szegény. A gyerek nyomokban sem képes felfedezni a menzás ételben az otthoni ízeket. Épp három hete tudtam meg a gyerektől, hogy a menzás tejbegríz nagyon más, mint az itthoni (most, hogy mi van benne, illetve mi nincs hagyjuk), mert azon mindig van ujjnyi vastag cukor réteg. Sikítani tudtam volna...Vagy a legutóbbi húsleves (ami egyébként nálunk a gyerek egyik kedvence), amit nem evett meg, idézem a fiamat: "nem volt benne hús, átlátszó volt a színe és fura íze volt a répának". No komment!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…