Ugrás a fő tartalomra

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szánta a tervezője, de jelmeznek tökéletes. Fényes, csillogó, tényleg, mint az organza, de nem csúszik, könnyű varrni, egyáltalán nem foszlik, szegni nem is kell.
Amikor megláttam, hogy lehet fekete, virág alakú flittert kapni, rögtön tudtam, hogy épp erre a szoknyára találták ki.

Esténként varrtam a flittereket, amikor vacsora után még ott maradtunk egy kicsit beszélgetni. Sokat beszélgettünk, még ha nem is sikerült olyan képet csinálnom, amin látszik is.


A páva jelmezhez volt itthon türkizkék leggings és egy zöld póló, aminek az elején ráadásul egy arany színű páva van. Vécépapírgurigából  készült korona is, Másodszülöttem festette, én pedig gumival egy hajráfhoz erősítettem.

Úgy gondoltam, a páva szoknya épp megfelelő arra, hogy kipróbáljam azt a tüllszoknya készítési módszert, amit szerte a neten könnyűnek, egyszerűnek, nagyszerűnek kiáltanak ki. Varrni nem is kell, elég csupán egy gumi (az lesz a szoknya dereka), amire tüll csíkokat kell rákötni.
Vágtam hát a csíkokat, kötöztem, kötöztem, kigabalyítottam, kötöztem, kigabalyítottam...


Nem hiszem, hogy még egyszer ezzel a módszerrel csinálok szoknyát. Varrni tényleg nem kell, de ennyi idő alatt és ennyi munkával három szoknyát megvarrtam volna. Ráadásul rengeteg anyagot felvesz.
A tüll csíkokra filcből pávaszemeket varrtam, és ennyi.


És megmutatom az idei kedvenc jelmezem. Az ovis farsangon gyűjtöttem. Zsiráf.


Nem kell hozzá más, mint sárga nadrág, póló és sapka, és barna papír, vagy öntapadós fólia. A barna foltok egy-két öltéssel vannak a ruhához erősítve. Volt álarc is hozzá, sárga és barna dekorgumiból.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…