Ugrás a fő tartalomra

Csak egy falatot 19.

Emlékeztek még a Jóbarátokban Phoebe dalaira?


Bűdös macska, bűdös macska, mivel etetnek téged? Ez jutott eszembe, amikor Elsőszülöttem iskolai uzsonnája a szemem elé került. Át is nevezem ezt a rovatot, ezentúl a menzás uzsonnákról szóló írásokat a Mivel etetnek téged? címmen keressétek.
És akkor az uzsonna. Íme.


Rutinosak már így, becsomagolva is felismerik az alakjáról, ez bizony perec.
Úgy gondoltam, ráfér egy kis optikai tuning, kiegészítettem egy (damaszt) szalvétával és egy csésze teával. 


Én már régóta ismerem ezt a perecet, és az évek során kialakult bennem az a meggyőződés, hogy ez frissen nem is létezik. Én legalábbis még nem találkoztam vele az elmúlt 5 évben. Ezt vagy szikkadtra, szárazra sütik, vagy egy raktárban várja, hogy elég keményre száradjon ahhoz, hogy megkaphassák a gyerekek. Mindig annyira kemény, hogy ha az asztalhoz ütögetjük, morzsálódik.
A perecről általában két dologra asszociál az ember. Vagy a sós perecre (vásári portéka, sajttal vagy sós mázzal a tetején), vagy a csokis perecre ( a boltokban a vaníliás karika és a Pilóta keksz között). Ez a menzás perec a kettő közti átmenet. Se sajt, se sós máz, se csoki nincs a tetején. Ránézésre azt várnánk, hogy sós perec lesz, de nem! A tésztája ennek is édes.

Megjegyzések

  1. A Jászai Mari téren, a Vígszínház oldalán a színház felé sétálva a sarkon van egy ici-pici pereces. A bizonyíték, hogy a perec jelenthet valami igazán puhát és finomat is. Ha egyszer arra jársz, próbáld ki!

    VálaszTörlés
  2. Kösz a tippet, nem fogom kihagyni.
    Egyébként, ha nem is gyakran, de szoktam én is perecet sütni, megy nálunk a nagy, vásári perec változat is, és a kicsi sajtos is, amit azzal a rugós formával szoktunk kiszaggatni.
    De azt nem értem, hogy fordulhat elő, hogy ez a menzás perec az elmúlt 4 évben egyszer sem volt friss.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…