Ugrás a fő tartalomra

A tulajdoni lap

szerint telek, de mi látjuk, tudjuk, hisszük, hogy kert. Persze nem olyan, mint a magazinokban, meg a filmekben, és ha rajtunk múlik, soha nem is lesz olyan, de nekünk éppen megfelel. Fű, virág, bokor, fa.
Van almafa, cseresznye, meggy, kajszi- és őszibarackfa. Meg diófa, 4 is.
És mandulafa, kettő, mert azt párosával kell ültetni. Elsőszülöttem kapta első születésnapjára.
És perzsafa. Másodszülöttem kapta első születésnapjára.
És egy japán juhar. A Párom kapta születésnapjára.
Van hát mindenkinek fája, én gondozom, ápolom, figyelem, féltem, metszem, kötözöm, takargatom, szeretem mindenkiét, nekem mégsincs saját fám.

De majd lesz!

Mert részt veszek a mozgalomban, védem a környezetet, és valahol (gondolom leginkább Franciaországban) ültetnek egy fát, az én fámat!!!!, ami majd oxigént termel, így kompenzálja majd a blogom CO2 kibocsátását.


Majd féltem és szeretem azt a fát is, elképzelem,
milyen, amikor hó lepi az ágait, és a madarak fázósan gubbasztanak rajta,
milyen, amikor friss, tavaszi záporban fürdik,
milyen a nyári lombja és
az őszi színei...
És egy napon talán el is megyek az én fámhoz, és felmászok a tetejére. Vagy csak leülök alá, csokis croissant-t eszek és persze viszek kávét is.

Ui: Azóta kiderült, na jó, Élodie átküldte a linket, hogy a fám Németországban termeli majd az oxigént. A 107-es autóút mentén, Göritznél egy nagyszabású újraerdősítési program zajlik.  Fehér akácokat, amerikai vörös tölgyeket és fenyőket ültetnek. Úgy gondolom, az én fám egy tölgy lesz.
Azért Németországban, mert onnan indult az egész kezdeményezés. És hamarosan aláírják a szerződést 1000 franciaországi fáról is.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van.  És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.