Ugrás a fő tartalomra

Mivel etetnek téged?

Amikor megláttam az ovis uzsit, azt hittem, nem tudok újat mutatni. Így becsomagolva azt mondanám rá, hogy kakaós csiga.

Kibontva aztán kiderül, hogy nem, hanem pizzacsiga, ami minden bizonnyal a feledhetetlen gyerekpizza másik megtestesülése. A szülői szempontjaim közül soknak nem felel meg (finom, egészséges, tápláló, vitamindús), de arra jó, hogy ne üres hassal húzza ki a gyerek ebédtől vacsoráig.


Megértem azt is, hogy a pizzás ízzel biztosra akartak menni a konyhán, hiszen a pizzát mindenki szereti (igen, a pizzát én is nagyon szeretem). És nap mint nap látom, hogy van olyan gyerek, nem is kevés, aki fornettin nő fel, az ő étrendjükbe ez tökéletesen illszkedik. De hagyjuk az én szempontjaimat, a magas elvárásaimat. Ez a pizzacsiga nem volt friss. Szikkadt, száraz volt, a közepe mintha nyirkos lenne... Mondom én, hogy hasonlít a kakaós csigára. Az íze? Sós, édes, pizzaszósz.

Azzal kezdtem, hogy nem számítottam meglepetésre az ovis uzsonna láttán. És az iskolaitól sem vártam semmi újat.


Még kibontva sem gyanakodtam. Gondoltam szendvics ( = margarinos zsömle).

Még így is azt mondanám, hogy a szokásos. A zsömlének kb. a harmadára jutott kence, a fehér valami rajta jégcsapretek, kicsit fonnyadt, kicsit fás, de rá lehet fogni, hogy vitamin.
Megkóstoltam, csak annyit tudtam róla mondani, hogy furcsa. Leginkább margarinra emlékeztetett az íze, viszont nem tudtam mire vélni a körözött színét.
Megkóstolta a Párom is, ő azt mondta, talán sajtkrém. A színét ő sem tudta mivel magyarázni.
Ekkor odajött Elsőszülöttünk, olyan arckifejezéssel, hogy mit-lehet-ennyit-piszmogni-egy-zsömlével-majd-én-megmondom-mi-az, és tényleg. Persze ő könnyen magabiztos, minden nap találkozik a menzás kajával. Szóval Elsőszülöttem szakértő véleménye szerint a körözött színű valami az kolbászkrém, semmi más, és mindig is így nézett ki a kolbászkrémes zsömle. Punktum.

Mi meg csak néztünk egymásra, hogy szóljunk-e a gyereknek, hogy ennek a krémnek nincs kolbászíze. Végül nem szóltunk, neki még évekig ezt kell ennie.

Megjegyzések

  1. Egyszerre tudtam volna sírni és nevetni ezen a poszton:-):-( Az én gyerkőcöm is hasonló táplálékon van az óvodában. Mindig azon töprengek, hogy jó-jó, én főzök itthon és már általában ebédtől én felelek a megfelelő tápanyag beviteléért, de azzal a kisgyerekkel aki reggel 6-tól este 6-ig az intézmény vendége, vajon mi van? Ő honnan szerzi meg az előírt vitamin, kalória stb. mennyiséget? Egyébként ez a találgatás nálunk is hasonlóképpen működik...:-)

    VálaszTörlés
  2. Én is sokat moralizálok magamban, hogy puffoghatok-e a menzás koszt minőségén, amikor tudom, hogy sok gyerek CSAK a menzán kap enni, és ez menti meg az éhenhalástól.
    Hogy mégis elégedetlenkedek, annak 2 oka van.
    1, Mert a királyi rádióban (Kossuth), ami jelenleg Magyarországon egy mértékadó közszolgálati rádiónak tekinthető, időről időre (szerintem sokkal gyakrabban, mint az indokolt) az iskolai, óvodai étkeztetésért felelősök olyan vehemenciával hirdetik, hogy milyen kíváló minőségű a koszt, és a gyerekek milyen ostobák, válogatósak, a szülők meg nemtörődömök és ostobák, hogy az felháborító. Igen, én is fel tudom olvasni az étlapot, és nagyon jól hangzik, hogy tavaszi zöldségleves, finom is, egészséges is, de ez már a mi időnkben is a legolcsóbb, ipari minőségű fagyasztott zöldségből készült levest jelentette, és azóta sokat romlott a menza.
    2. Nem szeretném, ha az lenne a szint, hogy mindegy, csak ne haljon éhen a gyerek. Az én fejemben az van, hogy a csontjai, meg az izmai, meg az egészsége. És nem szeretném arra tanítani, hogy finom a menzás kaja, mert általában nem az, még akkor sem, ha néha sikerül tényleg finom ételeket is kifogni.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Unatkozni jó!

MÉSZÖLY ÁGNES
BARNI ÉS AZ UNATKOZÓMŰVÉSZ
Barni már a harmadik napon utálta a vakációt. Ez a rémes semmittevés az, amiről az unokatestvérei hetek óta álmodoznak? Ez a végeláthatatlan unalom, amit sóhajtozva emlegettek az óvó nénik? Ez a tömény semmi, ami miatt Lolkával, a legjobb barátnőjével minden reggel ki kellett számolni, hogy "hányat alszunk még"? Lolkának könnyű, ő a vakáció első napján leutazott a nagymamájához, de Barninak itt kellett maradnia az aszfaltszagú belvárosban. Anya nagy komolyan megbeszélte vele, hogy csak ezt a pár hetet kell kibírnia, aztán ők is elmennek a tengerhez. De addig még negyvenkettőt kell aludni, és az olyan elképzelhetetlenül sok, hogy Barni jobbnak látta, ha nem is gondol rá. Ha legalább nem egyedül lett volna nap mint nap! De a barátaiközül mindenki elutazott. Így hát Anya minden reggel összepakolta Barnit és két plüssállat barátját: Eleket és Benőt. Elek barna volt és víziló-forma, Benő szürke és elefánt-féle. Barni legszívesebben a jobb …

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…