Úgy képzelem, hogy valamit feltalálni hosszú és fáradságos folyamat, ami sok kínnal és fejtöréssel jár. Aztán hirtelen ott van a jó megoldás. Én legalábbis így jártam.
Találtam akciós mascarponét. (Ha majd írok egy könyvet, amiben a lányaimnak ((utókornak?)) szánt bölcsességeimet gyűjtöm össze, a Szabályok fejezetben szerepelni fog: Ha találsz mascarponét féláron, vedd meg! Majd kitalálod, mihez kezdj vele.) Megvettem, és próbáltam kitalálni, mihez kezdjek vele. Kézenfekvő megoldás (lett volna) a tiramisu. És kívántam is, és mindnyájan szeretjük.... Óóóóóó, de egy jó sajttortát is olyan jó volna enni! Mit csináljak? Pokolian szenvedtem. (A kutya is jó dolgában vész meg, tudom.)
És ha ez még nem lett volna elég, akkor ott motoszkált bennem az a gondolat is, hogy a múlt héten felbontottuk az utolsó adag amarettit is, amit még a nyaralás óta őrizgettünk, és a maradékot el kell használni, mert akármilyen jól zárható dobozban tartom, egy idő után megpuhul.
Jaj, jaj, mihez kezdjek???
Jaj. Jaj. (Pokolian tudom ám magam sajnálni.)
És akkor ott volt a felismerés! Miért is kellene választanom a tiramisu és a sajttorta közt (Ez már teljesen olyan, mint egy C-kategóriás reklám.), csinálok tiramisus sajttortát!
A kekszalaphoz összerobotgépeztem az amarettit feleannyi vajjal. Beraktam 180 fokra, amíg elkészítettem a sajtkrémet. Ehhez összekevertem a mascarponét 3 tojással és 2 evőkanálnyi cukorral. (Biztos észrevettétek már, hogy sokkal kevesebb cukrot használok a sütikbe, mint amennyit a receptek írnak. ) Kevertem hozzá egy kevés fahéjat, és egy tasak gyerekcapuccinot. (Minden évben nyaralásra veszünk a kisasszonyoknak pulyahülyítőnek egy csomaggal, mert épp olyan alakúak a kis tasakok, mint az én 3in1 kávém, és ez valami nagyon izgalmas, felnőttes dolog. Az ízéről sokat elárul az, hogy még mindig van belőle.) Aki gyerekmentes tortát készít, természetesen használhat igazi kávét is. Kevertem hozzá még egy zacskónyi tejszínt is (200 vagy 250ml), és ráöntöttem a kekszalapra. Addig sütöttem, amíg olyan állagú lett, mint egy sajttorta. (Vagy mint egy kocsonya.)
Amikor kihűlt, vastagon megszórtam fahéjjal összekevert kakaóporral.
Mmmm, nagyon finom egy találmány!
Azért kicsit nyugtalanít, hogy lehet, hogy nem is én találtam ki ezt a tiramisu-sajttorta dolgot, és a net tele van ilyen receptekkel. De még nem néztem meg. Még nyújtom a percet.
Találtam akciós mascarponét. (Ha majd írok egy könyvet, amiben a lányaimnak ((utókornak?)) szánt bölcsességeimet gyűjtöm össze, a Szabályok fejezetben szerepelni fog: Ha találsz mascarponét féláron, vedd meg! Majd kitalálod, mihez kezdj vele.) Megvettem, és próbáltam kitalálni, mihez kezdjek vele. Kézenfekvő megoldás (lett volna) a tiramisu. És kívántam is, és mindnyájan szeretjük.... Óóóóóó, de egy jó sajttortát is olyan jó volna enni! Mit csináljak? Pokolian szenvedtem. (A kutya is jó dolgában vész meg, tudom.)
És ha ez még nem lett volna elég, akkor ott motoszkált bennem az a gondolat is, hogy a múlt héten felbontottuk az utolsó adag amarettit is, amit még a nyaralás óta őrizgettünk, és a maradékot el kell használni, mert akármilyen jól zárható dobozban tartom, egy idő után megpuhul.
Jaj, jaj, mihez kezdjek???
Jaj. Jaj. (Pokolian tudom ám magam sajnálni.)
És akkor ott volt a felismerés! Miért is kellene választanom a tiramisu és a sajttorta közt (Ez már teljesen olyan, mint egy C-kategóriás reklám.), csinálok tiramisus sajttortát!
A kekszalaphoz összerobotgépeztem az amarettit feleannyi vajjal. Beraktam 180 fokra, amíg elkészítettem a sajtkrémet. Ehhez összekevertem a mascarponét 3 tojással és 2 evőkanálnyi cukorral. (Biztos észrevettétek már, hogy sokkal kevesebb cukrot használok a sütikbe, mint amennyit a receptek írnak. ) Kevertem hozzá egy kevés fahéjat, és egy tasak gyerekcapuccinot. (Minden évben nyaralásra veszünk a kisasszonyoknak pulyahülyítőnek egy csomaggal, mert épp olyan alakúak a kis tasakok, mint az én 3in1 kávém, és ez valami nagyon izgalmas, felnőttes dolog. Az ízéről sokat elárul az, hogy még mindig van belőle.) Aki gyerekmentes tortát készít, természetesen használhat igazi kávét is. Kevertem hozzá még egy zacskónyi tejszínt is (200 vagy 250ml), és ráöntöttem a kekszalapra. Addig sütöttem, amíg olyan állagú lett, mint egy sajttorta. (Vagy mint egy kocsonya.)
Amikor kihűlt, vastagon megszórtam fahéjjal összekevert kakaóporral.
Mmmm, nagyon finom egy találmány!
Azért kicsit nyugtalanít, hogy lehet, hogy nem is én találtam ki ezt a tiramisu-sajttorta dolgot, és a net tele van ilyen receptekkel. De még nem néztem meg. Még nyújtom a percet.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése