Ugrás a fő tartalomra

Vannak találmányaim

Úgy képzelem, hogy valamit feltalálni hosszú és fáradságos folyamat, ami sok kínnal és fejtöréssel jár. Aztán hirtelen ott van a jó megoldás. Én legalábbis így jártam.
Találtam akciós mascarponét. (Ha majd írok egy könyvet, amiben a lányaimnak ((utókornak?)) szánt bölcsességeimet gyűjtöm össze, a Szabályok fejezetben szerepelni fog: Ha találsz mascarponét féláron, vedd meg! Majd kitalálod, mihez kezdj vele.) Megvettem, és próbáltam kitalálni, mihez kezdjek vele. Kézenfekvő megoldás (lett volna) a tiramisu. És kívántam is, és mindnyájan szeretjük.... Óóóóóó, de egy jó sajttortát is olyan jó volna enni! Mit csináljak? Pokolian szenvedtem. (A kutya is jó dolgában vész meg, tudom.)
És ha ez még nem lett volna elég, akkor ott motoszkált bennem az a gondolat is, hogy a múlt héten felbontottuk az utolsó adag amarettit is, amit még a nyaralás óta őrizgettünk, és a maradékot el kell használni, mert akármilyen jól zárható dobozban tartom, egy idő után megpuhul.
Jaj, jaj, mihez kezdjek???
Jaj. Jaj. (Pokolian tudom ám magam sajnálni.)
És akkor ott volt a felismerés! Miért is kellene választanom a tiramisu és a sajttorta közt (Ez már teljesen olyan, mint egy C-kategóriás reklám.), csinálok tiramisus sajttortát!
A kekszalaphoz összerobotgépeztem az amarettit feleannyi vajjal. Beraktam 180 fokra, amíg elkészítettem a sajtkrémet. Ehhez összekevertem a mascarponét 3 tojással és 2 evőkanálnyi cukorral. (Biztos észrevettétek már, hogy sokkal kevesebb cukrot használok  a sütikbe, mint amennyit a receptek írnak. ) Kevertem hozzá egy kevés fahéjat, és egy tasak gyerekcapuccinot. (Minden évben nyaralásra veszünk a kisasszonyoknak pulyahülyítőnek egy csomaggal, mert épp olyan alakúak a kis tasakok, mint az én 3in1 kávém, és ez valami nagyon izgalmas, felnőttes dolog. Az ízéről sokat elárul az, hogy még mindig van belőle.) Aki gyerekmentes tortát készít, természetesen használhat igazi kávét is. Kevertem hozzá még egy zacskónyi tejszínt is (200 vagy 250ml), és ráöntöttem a kekszalapra. Addig sütöttem, amíg olyan állagú lett, mint egy sajttorta. (Vagy mint egy kocsonya.)
Amikor kihűlt, vastagon megszórtam fahéjjal összekevert kakaóporral.
Mmmm, nagyon finom egy találmány!
Azért kicsit nyugtalanít, hogy lehet, hogy nem is én találtam ki ezt a tiramisu-sajttorta dolgot, és a net tele van ilyen receptekkel. De még nem néztem meg. Még nyújtom a percet.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…