Elegünk van már, elegünk

Már az is durva volt, hogy tegnap valami dara esett. A délelőtti napsütést akár zárójelbe is tehetjük, mert ma délután már megint szállingózott a hó. Most pedig szakad! Másodszülöttem az ilyenre magából kikelve mondja, hogy Ezt nem hiszem el! (Szerencsére ő most alszik, így csak magamat kell csillapítanom.)

Megbeszéltük, hogy mire ezt a verset megtanuljuk, biztos vége lesz a télnek. Minden nap tanulunk egy versszakot. (Meg egy csomó viccesnek / értelmetlennek tűnő új szót; kupáscserép, porkahó, csetteget, és társai.)

Kányádi Sándor: Zsörtölődő

Elegünk van már,
elegünk.
Meddig kell még di-
deregnünk?
Mondják a kupás-
cserepet
megülő fagyos
verebek.

Télen átal is
nyaraló
fecskének lenni
volna jó,
csettegeti a
porkahó
alatt csőrölő
kis rigó.

Varjú körözget,
billeget,
letácsol rigót
s verebet.
Hogyha kedves a
tollatok,
annyit ne sopán-
kodjatok.

Megértem én már
eleget,
ennél is zordabb
teleket.
De olyat eddig
sohasem,
hogy vége egyszer
ne legyen.

És képet is kerestem hozzá a Google képkeresővel:

Tegnap megvolt a mesemondóverseny. Nagy élmény volt a kisasszonynak, még ma is olyan lelkesen, boldogan mesélt róla. Volt izgulás, taps, mindenki kapott oklevelet és egy kis ajándékot is,  Elsőszülöttem úgy foglalta össze, hogy rendes egy verseny volt.

Ma olyan szép céklákat kaptam, hogy nem volt kérdés, vacsira céklaszósz lesz. (Persze ettünk mást is, de ehhez igazítottam a menüt.)A párolt céklából egy adagot összeturmixoltam zselatinnal, és gumicukor lett belőle.

Szerintem tök jól néz ki. Az íze mondjuk megosztotta a közvéleményt, de kettőnknek ízlett.