az újhagymának. Vesszük is, esszük is lelkesen. Azt még mindig nem tudtam megszokni, hogy akár zöldségesnél, akár piacon veszem, az eladó mindig nagy lelkesen veszi elő a kést, és mire észbekapok, már vágja is le a zöldjét. Amikor azt mondom, hogy köszönöm, nem kell levágni, az nem ér semmit, mert hát ő tényleg nagyon szívesen levágja. Amikor MEGKÉREM, hogy de tényleg NE vágja le, akkor meg néz rám értetlenül. Ha jobb (=bátor) hangulatomban vagyok, és az eladót is szimpatikusnak (=nem teljesen reménytelen) találom, elmondom, hogy azért ragaszkodok annyira a hagyma zöldjéhez, mert azt is megesszük. Még az a jobb, ha csak megrántja a vállát, aminak annyi az üzenete, hogy a kutya is jó dolgában vész meg.
De legalább olyan újhagymákat varrhatok, amilyet én szeretnék, rajta a szép hosszú, zsenge zöld részével. Merthogy újhagyma lett a filcekből és a raffiából.
A filcből téglalapokat vágtam.
Összevarrtam. A fehér végére rávarrtam a raffiát.
Feltekertem és összevarrtam.
Már csak a kis raffiabajuszokat kellett csinosra vágni.
De legalább olyan újhagymákat varrhatok, amilyet én szeretnék, rajta a szép hosszú, zsenge zöld részével. Merthogy újhagyma lett a filcekből és a raffiából.
A filcből téglalapokat vágtam.
Összevarrtam. A fehér végére rávarrtam a raffiát.
Feltekertem és összevarrtam.
Szuper jók!
VálaszTörlésA gyerkőceim egyfolytában rágcsálnák. :))