erre a csirke témára. A nyuszitáskák mintájára készült ez a csirketáska.
És miről nevezetes a mai nap? Bizony, ma van a víz világnapja. Hát hurrá. Én igazából egész jól ellennék világnapok nélkül is, de ha már vannak, kezdjünk velük valamit.
Az oviban már múlt héten kiderült, hogy mi lesz ma, kérték, hogy aki tud, menjen kék ruhában, és vigyenek a gyerekek vízzel kapcsolatos dolgokat. Így napjaink voltak az egyezkedésre, hogy ki milyen ruhában menjen - különös tekintettel arra, hogy épp melyik tiszta és vasalt -, és hogy ki mit vigyen, ami a vízzel kapcsolatos. Elsőszülöttem úgy határozott, hogy elviszi a teknősét. Igen, egy élő, sárgafülű ékszerteknős, de még ez volt a legszelídebb ötlete. Másodszülöttem színezett, vágtam, ragasztott, míg végül egy papírhalakból fűzött girlandot vitt.
A többfelvonásos egyezkedés (na jó, rákészülés) elején a gyermekeim kitalálták, hogy süssünk kék tortát - ha már víz világnapja. Jó, süssünk.
Keresés, kutatás a neten, biggyegetés, további keresés... Ekkor már felismertem (beletörődtem), hogy ezt ételfesték nélkül nem ússzuk meg. Lehetne azon gondolkodni, hogy valami felsőbb erő miért rendezte úgy, hogy a természetben ne forduljon elő kék színű ennivaló, de nem tesszük. Hiszen ma van a víz világnapja!:)
Hosszas keresgélés után arra kellett rájönnöm, hogy gyakorlatilag bármilyen sütibe lehet kék ételfestéket keverni, és az jó lesz.
Végül erre a receptre esett a választásom. Szeretjük a levendulás, mandulás sütiket, a színét meg betudjuk a víz világnapjának. Az eredeti recepten módosítottam kicsit.
Finom volt.
Csak hát a színe. Csukjuk be a szemünket, oszt úgy falatozzunk. Valamiért végig az járt a fejemben, hogy olyan, mintha medencefestéket rágnék. A többieket egyébként nem zavarta ennyire ez a nagy kékség.
De lagalább megadtuk a módját.
És miről nevezetes a mai nap? Bizony, ma van a víz világnapja. Hát hurrá. Én igazából egész jól ellennék világnapok nélkül is, de ha már vannak, kezdjünk velük valamit.
Az oviban már múlt héten kiderült, hogy mi lesz ma, kérték, hogy aki tud, menjen kék ruhában, és vigyenek a gyerekek vízzel kapcsolatos dolgokat. Így napjaink voltak az egyezkedésre, hogy ki milyen ruhában menjen - különös tekintettel arra, hogy épp melyik tiszta és vasalt -, és hogy ki mit vigyen, ami a vízzel kapcsolatos. Elsőszülöttem úgy határozott, hogy elviszi a teknősét. Igen, egy élő, sárgafülű ékszerteknős, de még ez volt a legszelídebb ötlete. Másodszülöttem színezett, vágtam, ragasztott, míg végül egy papírhalakból fűzött girlandot vitt.
A többfelvonásos egyezkedés (na jó, rákészülés) elején a gyermekeim kitalálták, hogy süssünk kék tortát - ha már víz világnapja. Jó, süssünk.
Keresés, kutatás a neten, biggyegetés, további keresés... Ekkor már felismertem (beletörődtem), hogy ezt ételfesték nélkül nem ússzuk meg. Lehetne azon gondolkodni, hogy valami felsőbb erő miért rendezte úgy, hogy a természetben ne forduljon elő kék színű ennivaló, de nem tesszük. Hiszen ma van a víz világnapja!:)
Hosszas keresgélés után arra kellett rájönnöm, hogy gyakorlatilag bármilyen sütibe lehet kék ételfestéket keverni, és az jó lesz.
Végül erre a receptre esett a választásom. Szeretjük a levendulás, mandulás sütiket, a színét meg betudjuk a víz világnapjának. Az eredeti recepten módosítottam kicsit.
A tészta hozzávalói:
180g vaj
100 g darált mandula
2 tojás
300 g liszt
50 g cukor
2 csepp levendulaolaj
Sok receptben olvastam levendula kivonatot, de én azt még sehol nem kaptam. Még régen, amikor mentakivonatot kerestem, egy gyógyszerész azt mondta, nyugodtan használhatom főzéshez az aromaolajokat, azok is kellő tisztaságúak. Ráadásul ilyen kis mennyiségben biztos nem lesz tőle semmi bajunk.
Ezekből robotgéppel tésztát gyúrtam, hűtőben pihentettem, majd gyömölcstortaformában 180 fokon sütöttem 20 percig.
A krémhez 2 zacskó tejszínbe (500ml) szórtam 3 kanál szárított levendulavirágot, felmelegítettem, majd hagytam kihűlni. Amikor kiázott a levendula íze, leszűrtem, a tejszínhez kevertem 100g szeletelt mandulát, 2 tojást, és egy kanálnyi cukrot. A tésztára öntöttem, és addig sütöttem, míg a krém már nem folyósan lötyögött.
Finom volt.
Csak hát a színe. Csukjuk be a szemünket, oszt úgy falatozzunk. Valamiért végig az járt a fejemben, hogy olyan, mintha medencefestéket rágnék. A többieket egyébként nem zavarta ennyire ez a nagy kékség.
De lagalább megadtuk a módját.
Virág, köszönöm a megjegyzést az előző bejegyzéshez.
Húú Éva!!
VálaszTörlésMindig ámulok mennyi energiád van:)
Ez a kék szín tényleg nem egy sütihez hasonlít... ronda de finom+tényleg megadtátok a módját:DD
Éva, kérlek nézz be hozzám meglepnélek egy díjjal:))
VálaszTörlésNekem ilyen Barbados-kéknek tűnik. Mintha belenéznék a vízbe..
VálaszTörléshttp://www.baobab.hu/index.php?gr=1881
(2. kép)