Ugrás a fő tartalomra

Mi a jó abban

ha az ember egy rét szélén lakik?

- Eggyel kevesebb szomszédja van. (Tudom, hogy egy jó szomszéd nagyon jó tud lenni, de szeretünk biztosra menni.)
- Kiülhet az ablakba vagy nyáron a fűbe, és nézheti ahogy a közeli lovardából kijönnek a lovasok a rétre lovagolni. Nyáron viszünk magunkkal egy tál sárgabarackot, főtt kukoricát, ilyesmit, és nézzük a lovasokat. Full screen, 3D házimozi.
- Télen néha vadnyulakat is lehet látni.
- Ha a gyermekének az az ötlete támad, hogy egy ködös őszi hajnalon menjünk el párát fogni, legalább nem kell messzire menni.
- Tökéletes hely sárkányeregetésre.
-És a füvek meg gazok között ilyenkor nagy telepekben virágzik az ibolya. Nem az a lófej széles, nemesített kertészeti ibolya, hanem azok a sötétlila rövid szárúak, amiknek érezhető illatuk van.
Szedtünk is két fél tálkányi virágot.

Felvert tojásfehérjébe, majd porcukorba mártogattuk, és megszárítottuk. Tavaly a sütőben próbáltam szárítani, de az nem volt jó. Túl meleg volt, és nagyon megszáradt, inkább megpirult, az ibolyák elvesztették az ízüket, és a lila helyett barnák lettek. Ezért most az aszalógépben szárítottam, és tökéletes lett.

(Ellentétben a képpel.) Ez az elkészült mennyiségnek a fele, a többi a természetes fogyásnak esett áldozatul. Szép lenne azt írni, hogy a kandírozott ibolyákat kis fém dobozban (persze ibolyamintás) tartom, és majd nyáron fagyit díszítünk vele, de nincs kis fém dobozkám, és ebből az ibolyából nyárra csak az emléke marad.



Megjegyzések

  1. Megint sikerült meglepned!!!
    Én még az ibolyát enni soha ...még eszembe sem jutott:)
    Akác virágot azt igen. Gyerekkoromban nagyon sokat, vagy rántott bodzavirágot....
    De ibolyát?
    Irigylem a gyermekeidet!!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van.  És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.