Mi történik akkor...

... ha elfelejtem, hol láttam tavaly azt a tuti jó kokárdát, ami épp jó lenne a kisasszonyoknak? Én is azt csináltam, amit sokan ebben a helyzetben, irány az internet, keresés, kutatás, biggyegetés, mmmm, egyik sem az igazi. Aztán kutatás a Meskán, ahol azt a bizonyos kokárdát nem találtam meg, de nagyon jó ötletekre bukkantam.
Így készült ez a karkötő:

És ami még jobb, a piacon megláttam ugyanazt a tavaly látott kokárdát.

Egész belejöttünk ebbe a sok piros-fehér-zöldbe, így 15-én reggel előszedtem ezeket:

Bizony, ételfesték, aroma, mindenféle tiltott és bűnös dolgok. Én úgy nőttem fel, hogy az anyám semmi ilyesmit nem tartott a házban, és nem is kaphattam ételfestékkel, aromákkal készült semmit sem. :( Pedig akkor még nem volt szokás erre figyelni.Tudom, hogy teljesen egészségtelen mind egytől egyig, de szerintem évente egyszer-kétszer belefér.
Mindenkinek van egy keksztekercs receptje. Kekszmorzsa, vaj, porcukor, kevés tej, esetleg lekvár, kakaó. Ez a barna csík. A fehér, a töltelék, az kókuszreszelék, vaj, porcukor, esetleg kevés tej. Na, ezt csináltuk mi meg, csak a kakaó helyett a kekszes massza egyik felét piros, a másikat zöld ételfestékkel színeztük. Bölcs előrelátással úgy osztottam szét a kekszes masszát, hogy a piros nagyobb adag legyen, a zöld pedig kisebb, de a természetes fogyásnak köszönhetően a végén ugyanolyan kevés maradt mind a kettőből. Így a piros pl. nem is mindenütt érte teljesen körbe a fehéret, de ez senkit nem zavart különösebben.

És ha már lúd, legyen kövér alapon a zöld réteget mandulaaromával, a pirosat vérnarancs aromával "ízesítettük".

Egy hosszú rúd lett belőle, este mégis csak nagyon kapkodva tudtam megmenteni annyit, hogy legyen mit lefényképezni. Ezt a két szeletet is úgy raktam a tálra, hogy a Párom megkérdezte közben:
- Egész Magyarországot kirakod?

A képen nem igazán látszik, de tényleg piros-fehér-zöld volt.

A március 15. persze nem múlhat el városi ünnepség nélkül. Elsőszülöttem táncolt, így mi sem maradhattunk itthon.

Másodszülöttem nem néptáncol, ő csak jelen van, de azt nagyon.

Szép, tavaszi hétvégénk volt. A pincében telelő növényeket, állatokat napvilágra hoztuk. Négy ilyen gyönyörű lepke vészelte át nálunk a telet.

Mindegyiket egyesével kihoztuk a tavaszi napsütésbe, végignéztük, végigizgultuk, ahogy magukhoz térnek, ahogy a lábaikat igazgatják, a szárnyaikat próbálgatják, és ujjongva, ugrálva búcsúztunk tőlük, amikor elröppentek.
Ma azért már dolgoztam is. Újabb két nyuszitáska, Gabinak.