Ugrás a fő tartalomra

Mi történik akkor...

... ha elfelejtem, hol láttam tavaly azt a tuti jó kokárdát, ami épp jó lenne a kisasszonyoknak? Én is azt csináltam, amit sokan ebben a helyzetben, irány az internet, keresés, kutatás, biggyegetés, mmmm, egyik sem az igazi. Aztán kutatás a Meskán, ahol azt a bizonyos kokárdát nem találtam meg, de nagyon jó ötletekre bukkantam.
Így készült ez a karkötő:
És ami még jobb, a piacon megláttam ugyanazt a tavaly látott kokárdát.

Egész belejöttünk ebbe a sok piros-fehér-zöldbe, így 15-én reggel előszedtem ezeket:
Bizony, ételfesték, aroma, mindenféle tiltott és bűnös dolgok. Én úgy nőttem fel, hogy az anyám semmi ilyesmit nem tartott a házban, és nem is kaphattam ételfestékkel, aromákkal készült semmit sem. :( Pedig akkor még nem volt szokás erre figyelni.Tudom, hogy teljesen egészségtelen mind egytől egyig, de szerintem évente egyszer-kétszer belefér.
Mindenkinek van egy keksztekercs receptje. Kekszmorzsa, vaj, porcukor, kevés tej, esetleg lekvár, kakaó. Ez a barna csík. A fehér, a töltelék, az kókuszreszelék, vaj, porcukor, esetleg kevés tej. Na, ezt csináltuk mi meg, csak a kakaó helyett a kekszes massza egyik felét piros, a másikat zöld ételfestékkel színeztük. Bölcs előrelátással úgy osztottam szét a kekszes masszát, hogy a piros nagyobb adag legyen, a zöld pedig kisebb, de a természetes fogyásnak köszönhetően a végén ugyanolyan kevés maradt mind a kettőből. Így a piros pl. nem is mindenütt érte teljesen körbe a fehéret, de ez senkit nem zavart különösebben.

És ha már lúd, legyen kövér alapon a zöld réteget mandulaaromával, a pirosat vérnarancs aromával "ízesítettük".
Egy hosszú rúd lett belőle, este mégis csak nagyon kapkodva tudtam megmenteni annyit, hogy legyen mit lefényképezni. Ezt a két szeletet is úgy raktam a tálra, hogy a Párom megkérdezte közben:
- Egész Magyarországot kirakod?

A képen nem igazán látszik, de tényleg piros-fehér-zöld volt.
A március 15. persze nem múlhat el városi ünnepség nélkül. Elsőszülöttem táncolt, így mi sem maradhattunk itthon.
Másodszülöttem nem néptáncol, ő csak jelen van, de azt nagyon.
Szép, tavaszi hétvégénk volt. A pincében telelő növényeket, állatokat napvilágra hoztuk. Négy ilyen gyönyörű lepke vészelte át nálunk a telet.
Mindegyiket egyesével kihoztuk a tavaszi napsütésbe, végignéztük, végigizgultuk, ahogy magukhoz térnek, ahogy a lábaikat igazgatják, a szárnyaikat próbálgatják, és ujjongva, ugrálva búcsúztunk tőlük, amikor elröppentek.
Ma azért már dolgoztam is. Újabb két nyuszitáska, Gabinak.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…