Kézügyesség dolga

Bizony, vasárnap zárult az oroszlános játék. Szerettem volna sorsolni, de csak Ceffa jelentkezett, így holnap hozzá indul az oroszlán. A játékban az volt a feltétel, hogy oroszlános verset kellett küldeni. Ceffa ezt küldte: Csóri Sándor: Oroszlán Kis oroszlán, nagy oroszlán, hol rohangál, hol poroszkál. Kis oroszlán gömbölyded, boldog mikor bömbölhet. És én is találtam egyet: Juhász Magda: Az öntelt oroszlán Ballag egy oroszlán, igen rossz a kedve, senki sincs aki a játszótársa lenne. Egy zsiráf megriad, futva menekülne, kéri az oroszlán ne fusson el tőle. De még a kérés is mennydörgésnek hallik, ilyen könyörgésre egy állat se hajlik. Egérke cincogja: – Igazán sajnálom, viselkedj rendesen, lehetsz a barátom. Ordít az oroszlán: – Király az én rangom, egy hitvány egérrel dehogy barátkozom! Mancsával odacsap, de bizony megjárja, kötélből font csapda, hull a bősz királyra. Kéri az egeret: – Segíts  jó barátom, rágd el a kötelet, hidd el meghá...

Ott tartottam, még mielőtt valamit véletlenül megnyomtam a klaviatúrán, hogy kész lesz keddre az a katicakislány, hiszen már kezd alakot ölteni. És arca is van. Sőt, már horgolom a kis sapit is, ami majd a haja alapja lesz. És aki szeretne katicakislányt, az jövő héten talál majd magának a boltomban. :) Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy egész héten a katicákkal szöszmötöltem. Varrtam padlizsánt a filcpiacra : És az oroszlánok hoz is érkezett néhány új példány. És ez még nem volt elég. Eszembe jutott, hogy volt olyan időszak az életünkben, amikor minden péntek délután ünnepi uzsonnát tartottunk. Sütit ettünk, szörpöt ittunk, és ünnepeltük, hogy kitört a hétvége. Még jó, hogy tegnap ráakadtam egy krémsajtos, málnahabos brownie  receptre, így ma is tarthattunk ünnepi uzsonnát. És már csak egy kérdés maradt hátra. A leértékelt cuccok közt találtam négy kókuszdiót. Mi lesz belőlük? 

Még  tavaly kezdődött. Megjelent az új Tilda könyv, amiben sok érdekes ötlet van, például egy csiga is. Nagyon tetszett az a csigaház. De járok én a neten, látom, hogy már mindenki megvarrta. Hát én nem fogom. Legalábbis nem úgy. Én csigababát varrtam, egy csigafiút, Bogyót. Egy nagy rongybabát, hátán csigaházzal. Közben kiderült, hogy az oviban mesemondó verseny lesz, és az is, hogy Elsőszülöttem fejből tudja a Bogyó és Babóca mesékből a Barátságot. De nem csak tudja, hanem el is tudja mesélni. És, ami nekem külön öröm, nem mesemondóversenyesen tudja elmesélni, hanem rendesen, természetesen, érthetően, látszik, hogy szereti ezt a mesét. És annyira jó volt hallgatni, ahogy mesélt, és annyira boldog, büszke anyuka voltam, hogy megígértem Neki, hogy a versenyre megvarrom a katicakislányt is. Már az ovis faliújságon is megjelent a verseny időpontja, ideje volt hát nekilátnom a babának. Előszedtem a szabásmintákat, az anyagokat, a cérnákat, a varrógépet, elszaladtam szalagért,...

És igen, és igen, és igen! Megtörtént. A kandírozott narancshéjnak majdnem a fele eljutott addig, hogy majdnem teljesen megszáradjon. Ennek annyira megörültünk, hogy nekiláttunk moszkauert sütni. Volt itthon maradék diákcsemege (mindenféle csonthéjasok és mazsola keveréke), abból 20 dekát és a narancshéjból 10 dekát összedaráltam. Hozzáadtunk 10 deka olvasztott vajat, és annyi lisztet és tejet, hogy formázható, gyúrható masszát kapjunk. (Mondjuk kb. 5 ek. liszt és egy löttyintésnyi tej.) Cukrot is lehet hozzáadni, nekünk nem hiányzott. A kisasszonyok halmokat raktak a sütőlapra a masszából, és ellapogatták, hogy korongok legyenek. 15 perc alatt megsült. Másnap gőz fölött csokit olvasztottam, és a kekszek egyik oldalát belemártogattam. (Tudom, hogy szép dolog, és jó, és hasznos a gyerekekkel főzőcskézni, de az ilyen stratégiai jelentőségű készletgazdálkodási ügyeket szeretem egyedül intézni. Ezt az ovis farsangra készítettük, és ha a csokizásnál is segítettek volna, akkor biztos,...

Mutassam meg, mi lett a barna filcből? Lett belőle tojás , rendes, "életnagyságú". És lett belőle  nyúl is. Nem is akármilyen! Az angyalkák felnagyított sablonját használtam, így a nyuszi is szétszedhető a nyakánál, és lehet benne mindenféle kincseket tartani. Vagy például hímes tojást is, hiszen épp belefér. Nagyon megszerettem a nyuszkót, amíg készült, a szívecske orrát éppúgy, mint a bojtos farkát. Igen, jól látjátok, már készülök a húsvétra.

Mostanában kevesebbet írtam arról, miket varrtam. Ennek persze nagyon hétköznapi okai vannak, volt néhány Meskás vásárlásom, kicsit kiürült a boltom és az itthoni raktárkészlet is megcsappant, azokat kellett feltöltenem. Soha nagyobb gondot. De ma jutott időm varrni is, fényképezni is, mutatom sorban. Elkészült két kis őrangyal. Nagyon szeretem a fehéret és az aranyat együtt, az angyalokról rögtön ez a két szín jut eszembe. Még nyáron találtam ki a levendulababákat, azoknak a ruhája levendulavirággal volt megtöltve, most arra a mintára készítettem az angyalokat. A nyakuknál ezek is szétszedhetőek, hogy ki mit tart benne, az mindenkinek a fantáziájára van bízva. A ruhák mintáját a  magyar motívumok  közt találtam. Mutatom egyesével is az angyalkákat: A másik képen látszik a szárnya, és hátul a frizurája: A másik angyal hajáról mindenkinek más jut eszébe. Van, aki a fekete énekesnőkre asszociál, és van, aki a '70-es évek tupírdivatjára. Én álomfelhőnek hívom. És készülünk...

Vettem egy kínálótálat. Igazság szerint már hónapok óta nézegettem, mindig kézbevettem, néha már a kosaramba is beraktam, de aztán mindig visszatettem, nem is kell ez nekem igazán, szükségem nincs rá, csak tetszik a formája. És az is, hogy fehér. Most megvettem. Végülis 290 Ft, ennyi pénzt nagyobb hülyeségre is el lehet költeni, és tényleg tetszik. Hazahoztam, és nagyon örültem, hogy van egy ilyen jó kis kínálótálam, még törtem is a fejem, hogy majd mit rakjak rá. (Azt hiszem, a gyártók az ilyen tálakat olajbogyókínálásra szánják.) A kisasszonyok délután szembesültek az új szerzeményemmel, én meg azzal, hogy mit is jelent nagyon örülni egy tálnak.  Először is elmondták az összes csigás verset, és elénekelték az összes csigás dalt, amit tudtak. Aztán, mert ezt kevésnek érezték, költöttek még néhány csigás dalt és verset. Aztán báboztak egy kicsit a tállal, az volt a kis csiga, és fel-alá vándorolt az asztalon, közben persze mindenféle nehézségekkel találta szembe mag...

Tegnap bazárban voltam. Én szeretem az ilyen lomis bazárokat. Mindig találok egy-két érdekes holmit, néha kincseket is. Most ezt hoztam haza: Merthogy az idők során kiderült, hogy én szeretem a talpas, díszes üvegpoharakat. Ez mondjuk nem díszes, de talpas, üveg, pohár, és olyan jó formája van... Mondjuk inni még nem próbáltam belőle, szerintem kényelmetlen, de már vannak ötleteim, hogy mihez kezdek majd vele. És akkor folytatom a seszínű filc történetét. Móni azt tippelte, hogy gyökér lesz belőle, a zöldje nélkül. Köszönöm, hogy a téli szünetet tartó lelkiismeretemet megpiszkáltad kicsit, már nagyon régóta készülök petrezselyem varrására, hiszen akkor lassan összejönne egy jó kis tavaszi zöldségleves. Van már zöldborsó, répa, karfiol, krumpli, de a petrezselyem még hiányzik. Szóval a filcből 200 forintos méretű köröket vágtam, és banánchipset varrtam: Négyesével mennek a Meskára és a szendvicsbárba. A gyermekeim ovijában a kiscsoport életében új szakasz kezdődik, ezentúl átö...

... jutott mára. A képen látható egy 200-as, barna hímzőcérna, és egy kis seszínű filc maradék (se nem sárga, se nem drapp, se nem törtfehér, talán leginkább vaníliaszínű). És hogy mi lesz belőle, az holnap kiderül. Addig is lehet találgatni.

Mára pl. a fagyi jutott. Az úgy kezdődött, hogy van nekem egy nyári gyermekem. Nyáron született, és a nyár, a napsütés azóta is a lételeme. Karácsonyig még csak-csak bírta a telet, de azóta alig tudjuk benne tartani a lelket. Amióta jobb idő van, bíztatjuk, hogy tavaszodik, de ez már nem elég. NYARAT akar. Strandolni, dinnyét enni, szandált vásárolni, mezítláb szaladgálni, fagyizni. Ok, csináljunk fagyit. De az nem jó, mert az az igazi fagyizás, ha elmegyünk itthonról, és választani lehet (=fagyizó). Sajnos, a világ még nem érett meg arra, hogy van egy maréknyi kisebbség, akik télen is fagyizni akarnak, nálunk legalábbis zárva a fagyizó májusig. Marad a házi fagyi. Ezúttal citrom, mert az Elsőszülöttemnek ez volt a kérése. És még az, hogy akkorra legyen kész, amikor hazaérünk az oviból. Így hát reggel egy nagy pohár joghurtot szűrőbe borítottam, hogy lecsöpögjön. Délután hozzákevertem 2 evőkanál mézet, 2 citrom reszelt héját és a levét, végül pedig 2,5 dl felvert tejszínt. A többit...

Hétvégén megint fellépése volt a táncos lányomnak, megint színpadképes uzsidobozt kellett készítenem. Uzsidobozt összeállítani nem egyszerű. Számos szempontot kell figyelembe venni, és ezek közt tökéletes arányérzékkel egyensúlyozni. - Azért csináljuk, hogy amit belerakunk, a gyerek megegye, tehát fontos, hogy szeresse. - Egészséges legyen. Ha nem is a dietetikusok ajánlásai szerinti mennyiségben, de tartalmazzon rostot, fehérjét, vitamint, és persze az innivalóról sem szabad elfelejtkezni. - Ne röhögjék ki vele a gyereket. Mindig jól mulatok azon, amikor fórumokon, babás-mamás magazinokban egymást licitálják túl az anyukák, hogy ki milyen biolisztből süt kekszet, és az ő gyereke csak ilyet eszik, és igenis, ő káposztát meg répa csíkokat rak oda a gyereknek tízóraira... Ha legalább egyszer láttam volna gyereket, aki ilyesmit vesz elő... - A mennyiség. Hogy ne maradjon éhes a gyerkőc, jusson a barátoknak is egy falatnyi kóstoló, de ne legyen túl sok, ne kelljen cipelnie a gyereknek...

...a boltom is. Merthogy így folytatódott a filcek és az arany gyöngyök története: A piros filcből félköröket vágtam, és rávarrtam a gyöngyöket. (Az erről készült fényképeket ismeretlen helyre sikerült elraknom.) Egy halom eper lett belőle. És négyesével már  kaphatóak  is a szokott helyen, vagy akár itt, a blogon keresztül is.