Ugrás a fő tartalomra

Vízkereszt

Megvolt. Elvitte az Angyal a fát. Leszedtem, elpakoltam a karácsonyi dekorációkat. Persze néhányról elfeledkeztem, ma például egy Mikulásos kistányért vittem le a pincébe a társai után.
És az is kiderült, hogy mi lett a csillagos kartonból.



Igen, korona. És lett hozzá galette is, a szokásos. Minden évben ezt sütöm, bevált, szeretjük. Mindig elfogy az utolsó morzsa is. A receptje pedig:

Két adag leveles tészta
5 dkg darált mandula (nálunk ez most szeletelt volt, mert nem volt kedvem megdarálni, és inkább kb. 10 dkg, - a természetes fogyás miatt)
2 tojás (jó lett volna, ha van egy harmadik is, lekentük volna vele a tetejét, nem lett volna ilyan hóka, de most így jártunk)
2 ek porcukor (a kristálycukor is ugyanolyan jó, de most azt sem raktam bele, nem szeretjük, ha nagyon édes)
10 dkg reszelt marcipán (Másodszülöttem önként és lelkesen segített a marcipán reszelésében, így ez a mennyiség csak teoretikus, a természetes fogyás, ugye...)
Lehet egy pár csepp mandula aromát is belerakni, én most nem raktam, a marcipán miatt nem is hiányzott.

A két adag leveles tésztát kinyújtottam, szép, szabályos kör lapokat vágtam ki belőlük. Az egyiket sütőlapra tettem, rásimítottam tölteléket, belerejtettük a babszemet, ráfektettem a másik tésztalapot. A tészta széleit körben összenyomkodtam, a tetejét kés hegyével díszítettem.
200 fokon kb. 20 perc alatt sült meg.



És én találtam meg a babot, ezért egész tegnap este én voltam a királylány, és egész tegnap este hallgathattam a vinnyogást meg a nyöszörgést, hogy persze, mert nincs igazság, és persze, mert mindig csak ti, mi pedig sosem. Hallgattam hát, mert a királynőség udvartartás nélkül nem is lenne az igazi, de közben azért igyekeztem fennséges arcot vágni. És még egy kártyázásra is sikerült rávennem az udvarhölgyeket és az ő királyi atyjukat.
Ma a Másodszülöttem a koronával ( a koronámmal!) a fején vonult be az oviba, és még nem dőlt el, holnap ki fogja hordani.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe