Ugrás a fő tartalomra

Ünnep

Valakit ünnepeltünk. Valaki 6 éves lett.
És ha valaki azt hiszi, hogy az igazi gyertyafényes hangulatra estig vártunk, az téved. Ha ünnepség, akkor nálunk torta a reggeli. Ugyan, ki lenne képes estig várni a tortára???
Amióta járóképes gyerekek szülei vagyunk, az ünnep előestéjén bekészítjük az ajándékokat az ágyunk alá, hogy reggel (???), amint az ünnepelt becsapódik az ágyunkba, máris átadhassuk a meglepetést. Igen, ilyenkor mi még félálomban vagyunk, szóval nem túl emelkedett a pillanat, és nincsenek is fényképeink az ajándékátadásokról, viszont nem is hallgatjuk egész nap (de még csak fél percig sem :)) a vinnyogást, hogy óóó, de mikor kapom már meeeg, óóóóó, de mikor adjátok máááár ideeee...
A legutóbbi névnapi ünnepség első felvonása reggel 1/4 7-kor már a végéhez közeledett, igaz, 1/2 6 körül kezdődött. Ennek fényében szerintem érthető, ha nem ragaszkodom ahhoz, hogy a gyermekeim minden ünnepi pillanatát teljesen éberen éljem át.

Én szeretem a piacokat. Mindig is szerettem. Gondolom ez is gyerekkorban dől el. Szombatonként mindig piacra mentünk. És az én anyámnak is fontos törekvése volt, hogy minimalizálja a vinnyogást, ezért rögtön a lángososnál kezdtünk, hogy ne kelljen az egész vásárlás alatt amiatt nyafognom, hogy éhes vagyok.
A mi városunk túl kicsi egy IGAZI piachoz, ezért kirándulás gyanánt a környékbeli piacokat szoktuk felfedezni. Ráckevén most jártunk először, de hogy nem utoljára, az biztos.
És nem csak emiatt:

Bizony, ez épp az, aminek látszik. Egy vessző bicajkosár. Évek óta vágytam rá. És pont ilyenre. És ígéretet is kaptam, hogy mire elkezdődik a bicajos szezon, fel is lesz szerelve. És egyáltalán nem érdekel, hogy a biciklim nem illik ehhez a kosárhoz, mert tudom, hogy majd egyszer, ha itt lesz az ideje, lesz bicikli is a kosárhoz.
A sok örülés mellett azért dolgoztam is. Varrtam. Sárgarépát, Évinek.







És őrangyalt. Egy lánynak és egy anyukának, hogy vigyázzon rájuk.


És van még valami. A kérdés megint ugyanaz: ebből mi lesz?



Megjegyzések

  1. Szia Évi!
    Nem tudok betelni a zöldségek és gyümölcsök látványával. Nagyon szépek, igényese!

    VálaszTörlés
  2. De jóóóó!! Azok az én répáim??
    Nagyon-nagyon ügyes vagy, "kézügyes"..
    Örülök, hogy megismertelek:)

    Szíves örömest játszom veled!!

    VálaszTörlés
  3. Szia Éva!
    Nézz be hozzám, szeretnék adni neked valamit!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…