Ugrás a fő tartalomra

Ünnep

Valakit ünnepeltünk. Valaki 6 éves lett.
És ha valaki azt hiszi, hogy az igazi gyertyafényes hangulatra estig vártunk, az téved. Ha ünnepség, akkor nálunk torta a reggeli. Ugyan, ki lenne képes estig várni a tortára???
Amióta járóképes gyerekek szülei vagyunk, az ünnep előestéjén bekészítjük az ajándékokat az ágyunk alá, hogy reggel (???), amint az ünnepelt becsapódik az ágyunkba, máris átadhassuk a meglepetést. Igen, ilyenkor mi még félálomban vagyunk, szóval nem túl emelkedett a pillanat, és nincsenek is fényképeink az ajándékátadásokról, viszont nem is hallgatjuk egész nap (de még csak fél percig sem :)) a vinnyogást, hogy óóó, de mikor kapom már meeeg, óóóóó, de mikor adjátok máááár ideeee...
A legutóbbi névnapi ünnepség első felvonása reggel 1/4 7-kor már a végéhez közeledett, igaz, 1/2 6 körül kezdődött. Ennek fényében szerintem érthető, ha nem ragaszkodom ahhoz, hogy a gyermekeim minden ünnepi pillanatát teljesen éberen éljem át.

Én szeretem a piacokat. Mindig is szerettem. Gondolom ez is gyerekkorban dől el. Szombatonként mindig piacra mentünk. És az én anyámnak is fontos törekvése volt, hogy minimalizálja a vinnyogást, ezért rögtön a lángososnál kezdtünk, hogy ne kelljen az egész vásárlás alatt amiatt nyafognom, hogy éhes vagyok.
A mi városunk túl kicsi egy IGAZI piachoz, ezért kirándulás gyanánt a környékbeli piacokat szoktuk felfedezni. Ráckevén most jártunk először, de hogy nem utoljára, az biztos.
És nem csak emiatt:

Bizony, ez épp az, aminek látszik. Egy vessző bicajkosár. Évek óta vágytam rá. És pont ilyenre. És ígéretet is kaptam, hogy mire elkezdődik a bicajos szezon, fel is lesz szerelve. És egyáltalán nem érdekel, hogy a biciklim nem illik ehhez a kosárhoz, mert tudom, hogy majd egyszer, ha itt lesz az ideje, lesz bicikli is a kosárhoz.
A sok örülés mellett azért dolgoztam is. Varrtam. Sárgarépát, Évinek.







És őrangyalt. Egy lánynak és egy anyukának, hogy vigyázzon rájuk.


És van még valami. A kérdés megint ugyanaz: ebből mi lesz?



Megjegyzések

  1. Szia Évi!
    Nem tudok betelni a zöldségek és gyümölcsök látványával. Nagyon szépek, igényese!

    VálaszTörlés
  2. De jóóóó!! Azok az én répáim??
    Nagyon-nagyon ügyes vagy, "kézügyes"..
    Örülök, hogy megismertelek:)

    Szíves örömest játszom veled!!

    VálaszTörlés
  3. Szia Éva!
    Nézz be hozzám, szeretnék adni neked valamit!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe