Ugrás a fő tartalomra

Kaláris & Co

Mutattam fehér gyöngyöket, mutattam kalárist, most mutatom a folytatást:


Szépek voltak, ügyesek, lelkesek. Nagyon igyekeztek.
A táncos lány alszik, a ruha szárad, holnap kezdődik minden elölről.

Csináltam limonádét. És közben eszembe jutott, hogy Ti ismeritek-e a narancsos változatát?

Ugyanúgy készül, mint a citromos, nálunk 1 liter vízhez jár 2 narancs (citrom) kifacsart leve, 1 ek. méz, és a kancsóba belereszelem egy narancs (citrom) héját. És azt tudjátok, hogy mitől igazán selymes a limonádé? A vaníliától. Arra, hogy milyen formában kerüljön a vanília a limonádéba, ennyi idős korára már mindenkinek megvan a jól bevált módszere. Lehet vaníliás cukor, lehet aroma, kivonat, persze az eredeti, vanília rúd is, én azt a sárgás, porrá őrölt változatot használom, amit néha már bevásárlóközpontokban is lehet kapni.

Én még a színét is szeretem. És igen, tényleg ilyen hatalmas a kancsó (2,8 liter), mint amilyennek a képen látszik. Amikor megelégeltük, hogy a vacsora közepén elfogy az innivaló, akkor vettük. Abban az áruházban, ahol a legkisebb is számít, általában lehet kapni.

Jártam ma a pincében. Meglocsoltam az átmenetileg ott tartózkodó virágokat. És ezekre bukkantam:

Épp egy éve vettük, és ősszel elfelejtettük a hagymákat kiültetni a kertbe. és elfelejtettük locsolni, figyelni, gondozni is ezt a két cserépnyi virágot. De ők nem hagyták magukat, élnek, csakazértis. Szeretem az ilyen dacos kis virágokat.
És igen, hallottam én is arról, hogy a hagymásokat csak egyszer lehet szobában virágoztatni, de mit csináljak? Hagyjam őket a pincében, ne locsoljam, ne figyeljem, ne gondozzam?
Most így tavaszodik nálunk az ablakpárkány:

Megjegyzések

  1. Szia!
    Szeretnék egy díjat átadni.
    Kérlek nézz be hozzám:
    http://zabtej.blogspot.com/2011/01/1-het-2-dij.html
    Móni

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…