Ugrás a fő tartalomra

Kaláris & Co

Mutattam fehér gyöngyöket, mutattam kalárist, most mutatom a folytatást:


Szépek voltak, ügyesek, lelkesek. Nagyon igyekeztek.
A táncos lány alszik, a ruha szárad, holnap kezdődik minden elölről.

Csináltam limonádét. És közben eszembe jutott, hogy Ti ismeritek-e a narancsos változatát?

Ugyanúgy készül, mint a citromos, nálunk 1 liter vízhez jár 2 narancs (citrom) kifacsart leve, 1 ek. méz, és a kancsóba belereszelem egy narancs (citrom) héját. És azt tudjátok, hogy mitől igazán selymes a limonádé? A vaníliától. Arra, hogy milyen formában kerüljön a vanília a limonádéba, ennyi idős korára már mindenkinek megvan a jól bevált módszere. Lehet vaníliás cukor, lehet aroma, kivonat, persze az eredeti, vanília rúd is, én azt a sárgás, porrá őrölt változatot használom, amit néha már bevásárlóközpontokban is lehet kapni.

Én még a színét is szeretem. És igen, tényleg ilyen hatalmas a kancsó (2,8 liter), mint amilyennek a képen látszik. Amikor megelégeltük, hogy a vacsora közepén elfogy az innivaló, akkor vettük. Abban az áruházban, ahol a legkisebb is számít, általában lehet kapni.

Jártam ma a pincében. Meglocsoltam az átmenetileg ott tartózkodó virágokat. És ezekre bukkantam:

Épp egy éve vettük, és ősszel elfelejtettük a hagymákat kiültetni a kertbe. és elfelejtettük locsolni, figyelni, gondozni is ezt a két cserépnyi virágot. De ők nem hagyták magukat, élnek, csakazértis. Szeretem az ilyen dacos kis virágokat.
És igen, hallottam én is arról, hogy a hagymásokat csak egyszer lehet szobában virágoztatni, de mit csináljak? Hagyjam őket a pincében, ne locsoljam, ne figyeljem, ne gondozzam?
Most így tavaszodik nálunk az ablakpárkány:

Megjegyzések

  1. Szia!
    Szeretnék egy díjat átadni.
    Kérlek nézz be hozzám:
    http://zabtej.blogspot.com/2011/01/1-het-2-dij.html
    Móni

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Unatkozni jó!

MÉSZÖLY ÁGNES
BARNI ÉS AZ UNATKOZÓMŰVÉSZ
Barni már a harmadik napon utálta a vakációt. Ez a rémes semmittevés az, amiről az unokatestvérei hetek óta álmodoznak? Ez a végeláthatatlan unalom, amit sóhajtozva emlegettek az óvó nénik? Ez a tömény semmi, ami miatt Lolkával, a legjobb barátnőjével minden reggel ki kellett számolni, hogy "hányat alszunk még"? Lolkának könnyű, ő a vakáció első napján leutazott a nagymamájához, de Barninak itt kellett maradnia az aszfaltszagú belvárosban. Anya nagy komolyan megbeszélte vele, hogy csak ezt a pár hetet kell kibírnia, aztán ők is elmennek a tengerhez. De addig még negyvenkettőt kell aludni, és az olyan elképzelhetetlenül sok, hogy Barni jobbnak látta, ha nem is gondol rá. Ha legalább nem egyedül lett volna nap mint nap! De a barátaiközül mindenki elutazott. Így hát Anya minden reggel összepakolta Barnit és két plüssállat barátját: Eleket és Benőt. Elek barna volt és víziló-forma, Benő szürke és elefánt-féle. Barni legszívesebben a jobb …

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…