Kaláris & Co

Mutattam fehér gyöngyöket, mutattam kalárist, most mutatom a folytatást:

Szépek voltak, ügyesek, lelkesek. Nagyon igyekeztek.
A táncos lány alszik, a ruha szárad, holnap kezdődik minden elölről.

Csináltam limonádét. És közben eszembe jutott, hogy Ti ismeritek-e a narancsos változatát?

Ugyanúgy készül, mint a citromos, nálunk 1 liter vízhez jár 2 narancs (citrom) kifacsart leve, 1 ek. méz, és a kancsóba belereszelem egy narancs (citrom) héját. És azt tudjátok, hogy mitől igazán selymes a limonádé? A vaníliától. Arra, hogy milyen formában kerüljön a vanília a limonádéba, ennyi idős korára már mindenkinek megvan a jól bevált módszere. Lehet vaníliás cukor, lehet aroma, kivonat, persze az eredeti, vanília rúd is, én azt a sárgás, porrá őrölt változatot használom, amit néha már bevásárlóközpontokban is lehet kapni.

Én még a színét is szeretem. És igen, tényleg ilyen hatalmas a kancsó (2,8 liter), mint amilyennek a képen látszik. Amikor megelégeltük, hogy a vacsora közepén elfogy az innivaló, akkor vettük. Abban az áruházban, ahol a legkisebb is számít, általában lehet kapni.

Jártam ma a pincében. Meglocsoltam az átmenetileg ott tartózkodó virágokat. És ezekre bukkantam:

Épp egy éve vettük, és ősszel elfelejtettük a hagymákat kiültetni a kertbe. és elfelejtettük locsolni, figyelni, gondozni is ezt a két cserépnyi virágot. De ők nem hagyták magukat, élnek, csakazértis. Szeretem az ilyen dacos kis virágokat.
És igen, hallottam én is arról, hogy a hagymásokat csak egyszer lehet szobában virágoztatni, de mit csináljak? Hagyjam őket a pincében, ne locsoljam, ne figyeljem, ne gondozzam?
Most így tavaszodik nálunk az ablakpárkány: